Olyan
a mai Románia, mint egy internetes játék. Nemlétező világ, nemlétező
szereplői egy nemlétező ellenséggel szemben hadakoznak. Mondhatnánk
egyszerűen, hogy reménytelenül hülyék, de ez illetlenség. Meg aztán
általánosítani sem szabad, hiszen bizonyára van az országban
negyven-ötven értelmes is közöttük, akik látják, tudják, hogy sem
Erdélyben, sem Magyarországon nem törekszik senki arra, hogy hatmillió
oláht "visszacsatoljon" Magyarországhoz. Maradjunk e tény okán tehát, őket
minősítve, a „mélyprimitív” jelzőnél. Hiszen ebbe mindaz belefér, amit
az oláh művelt az elmúlt két évszázad alatt, kezdve Avram Jankuval – ...
hogy ne lapozzunk hátrább a székely-magyar történelem, vérszomjas oláhok által kiontott, magyar
vértől tocsogó könyvében.
(Jelzem: a sokévszázados oláh
elnevezést Andrássy gróf változtatta román-ra, mintegy összefogalaló
néven említve a hazánkban, Havaselvén és Moldvában élő, de oláhul
beszélő sokféle nemzetiséget.)
S nem is igazán politikai, mint inkább
politikai köntösbe bújtatott vallási háborúság ez ma már, de így is
végtelenül primitív. Vagy így, még primitívebb!? Hiszen ebben az ortodox
háborúban verték ki Sütő András szemét is, de ennek a román ortodox,
magyar és katolikus-ellenességnek az eredménye az az aljas eljárás, amit
az oláhoktól ugyan megszoktunk, mégis mindig felbosszant egy-egy újabb
és újabb ocsmánykodásuk (a szó eredete=oszmánkodás, azaz a muszlim
hiteltelenség – a szerk.). E pillanatban a vásárhelyi iskola-ügy. Szinte
mérget lehetett volna venni arra, már az iskola megnyitásakor, hogy
Erdély fővárosában, Marosvásárhelyen körülbelül annyi esélye van egy
magyar katolikus iskolának, mint Szálasi Ferencnek a Népbíróság előtt.
Semmi!
A marosvásárhelyi Római Katolikus iskola
ellehetetlenítését elsősorban a marosvásárhelyi polgármesteri hivatalhoz
tartozó Iskolákért felelős Igazgatóság, a Maros megyei Tanfelügyelőség,
a Maros megyei Korrupciós Ügyészség intézkedései okozták. 2017
folyamán, a marosvásárhelyi Helyi Tanács három alkalommal is, tanácsi
határozatokkal megpróbálta kijavítani azt az adminisztrációs hibát, ami
alapján ezek a szervek azt állítják, hogy törvénytelenül volt
létrehozva, illetve törvénytelenül működik az iskola. Minden Tanácsi
határozatra, minden szülői beadványra az a válaszuk, hogy az iskola
törvénytelenül volt létrehozva, ami szerintük azt is maga után vonja,
hogy az iskolát nem lehet működtetni.
Persze az iskola körül semmilyen
korrupció vagy törvénytelenség nem volt, ám ez az oláh főhatalom számára
korántsem jelent problémát. Ők – akárcsak a mi Rosenfeld-Rákosi
Mátyásunk – profi koncepciós-perkidolgozó csapattal rendelkeznek, és nem
jelent akadályt az sem, ha emberek életét, egzisztenciáját teszik is
tönkre a „Romania mare” szent célja érdekében. Persze „marább” – azaz
nagyobb – már úgysem lesz, de amit eddig összeloptak, az jó ha megmarad
– gondolják, és így indokoltnak és megalapozottnak is látják azonnal
minden aljasságukat, hazugságukat, tolvajságukat és korrupt
viselkedésüket. Hiszen ősi dák nemzetük megköveteli tőlük az efféle
„hazafias elkötelezettséget”.
A marosvásárhelyi városvezetés különösen „hazafias”, hiszen primitívségben
példát mutatnak az egész országnak… Az iskola-ügyben is olyan
mély-primitív és merev álláspontot képviselnek ortodox papjaik
sugallatára, amelyen aligha lehet józanésszel megoldást találni, hiszen a
polgármesteri hivatalból olyan hangok „szűrődnek ki”, hogy „jöhet ide a
római pápa is, ha akar, de itt akkor sem lesz magyar, katolikus
iskola”. Mindez persze arra replika, hogy Pünkösd előtt ott járt a
bukaresti nuncius, és hiába kedveskedett az oláhok előtt azzal, hogy
„nem érti a magyarokat, miért nem olvadtak már be addig”… – a sötét
szellemiségű és genetikailag csökkent értelmi képességű tanügyi-és
városi vezetést nem tudta meggyőzni…
Az említett találkozót egyeztetések
előzték meg Bukarestben, de a Nuncius Úr tárgyalt az ügyben Románia
Külügyminiszterével, a Tanügyminiszterrel, s egész paksaméta iratcsomót
áttanulmányozott. Ő ajánlotta fel, hogy Marosvásárhelyen személyesen
próbál eljárni és kérte, hogy az iskola-ügy magyar érintettjei
szervezzék meg a találkozást a helyi hatóságok képviselőivel.
Marosvásárhely azonban tipikusan oláhok vezette város. Itt a hatóságok a
törvényt nem az emberek javára, hanem az emberek – főként a magyar
emberek – megsemmisítésére, jogaik megszüntetésére használják…
Itt az ígéreteket másnap letagadják, itt
az elhangzott, de még a leírt szónak sincs semmi jelentősége. Ezt
azonban csak azok értik, akik itt élnek. A Nuncius Úr támogatása,
közbenjárása sem elegendő. A beolvadással kapcsolatos viccesnek szánt,
de az oláhok alacsony szellemi képességei okán véresen komolyra
sikeredett ostoba megjegyzése pedig a magyarok reményeit és bizalmát
alaposan lerombolta. A Nuncius Úr a következő – számomra a magyarok
melletti elkötelezettség tekintetében nem egyértelmű – levelet juttatta
el tárgyalásai után a Maros megyei főispánnak:
„Tisztelt LUCIAN GOGA Úr
Főispán
Maros megye Főispáni Hivatal
Marosvásárhely
Gyulafehérvár, 2017. június 2. N. 1212/VIII.28
Főispán Úr!
A marosvásárhelyi Római Katolikus
Teológiai Líceummal kapcsolatos, az Intézmények Képviselőivel tartott
május 31-i találkozás pozitív eredményeinek minél könnyebben való
megvalósítása, illetve a félreértések elkerülése végett megengedem
magamnak, hogy tájékoztatás céljából, elküldjem az érintett és illetékes
iskolai Hatóságok, illetve a többi Hatóság számára, jelen levelem
egy-egy másolatát, amely az egyeztetett megoldás összesítését
tartalmazza.
Elsősorban meg szeretném
köszönni, azt az átfogó megoldási javaslatot, amelyet a fent említett
Líceum jogilag hibás születésének a „törvényes meggyógyítási”
folyamatára tett annak érdekében, hogy tisztázódjon a líceum jogi
személyisége, illetve megmaradhasson az iskolahálózatban.
Másodsorban meg szeretném köszönni, hogy
jóváhagyta az általam felvetett javaslatot, miszerint a gyerekek javát
szükséges elsősorban szolgálni, folyamatosan biztosítva számukra a
tanulási lehetőséget, a Római Katolikus Státusz Alapítvány tulajdonában
levő épület termeiben és hatálytalanítani szükséges azt a határozatot,
amely megtiltja az új diákok beiratkozását a 2017-2018-as iskolai
tanévbe. Elbűvölve a román állami hatóságok
tisztánlátásától, különösképpen hálás vagyok a helyi és regionális
hatóságoknak, a találkozón tanúsított jóindulatáért, ebből az alkalomból
ismételten biztosítom hatalmas elismerésemről.
Miguel Maury Buendia
Románia és Moldova Köztársaság
Apostoli Nunciusa”
Nem reménykedem abban, hogy lesz
Romániában egyetlen olyan hivatalos személy, aki zökkenőmentesen
elintézi az ősi marosvásárhelyi katolikus gimnázium ügyét. S nincs is
kihez fordulni, mert Európában megszűnt a jog, a tisztánlátás és a rend.
Mindent a liberális korrupció határoz meg, ami ab ovo kizárja az
emberség, az emberiesség, a józanság, az értéklevűség és a jog
érvényesítésének legalapvetőbb feltételeit is. Az oláh
primitívség és esztelen nacionalizmus pedig hasonlóképpen működik, mint a
liberális káosz. Ezért velük sem lehet megértetni, hogy nekünk
nincsenek rossz szándékaink, mi csak magyarok vagyunk… akik nyelvünkhöz
és kultúránkhoz ragaszkodunk. Iskolánkhoz, templomunkhoz,
hagyományainkhoz és múltunkhoz, hogy jövőnk is legyen… A
Nuncius Úr talán Somlyó után már kezdi érteni…
Az oláhok azonban – úgy
tűnik –, önsanyargató módon soha nem értik meg a józanész szavát… s
tovább hadakoznak a nemlétező magyar- székely ellenséggel szemben. Pedig
az ortodoxoknak is az a Jézusuk, mint nekünk, s tőlük is épp úgy
megköveteli Jézus a parancsok megtartását… az emberiességet, a
szeretetet, mint tőlünk. S mert ezt a vásárhelyi gyalázatot
is az országot irányító ortodox papok maffiája generálja, akárcsak az
1990-es véres márciust, jó lenne őket is figyelmeztetni e nem
elbagatellizálható tényre: Jézus nekik is szól…
Stoffán György