Őfőméltósága
vitéz nagybányai Nagybányai
Horthy Miklós részére
KENDERES
Főméltóságú Uram!
„A
szégyen öl meg” – mondanák Erdélyi magyarjaink, székelyeink arra az
érzésre, amely ma lelkemet marcangolja. Talán így fejezné ki magát
Nyirő József, akit a románok nem engedtek utolsó kívánságnak
megfelelően, szülőföldjén eltemetni, s akiről a magyar irodalmi
műveltség tekintetében csekély ismereteket magukénak tudó hazai
bajkeverőink is lázadtak. S székely főrend volta okán, így fejezné ki
magát széki dr. Gróf Teleki Pál is, akit hazánkért való kiállás miatt
öltek meg, az akkorra már ellenséggé vált egykori fegyvertársaink. Hóman
Bálint is elkönnyezné magát látva a mai Magyarország erkölcsiben
megsemmisült valóságát. Márton Áron sem sóhajtana másképp... - A szégyen öl meg fiam...
Miért
marcangolja a lelkemet ez a szégyen? Mert ma ismét, Isten tudja
hányadszor életem eltelt hatvan esztendeje alatt, tanúja vagyok annak a
hazaárulásnak, hazudozásnak, elvtelen és hazátlan vádaskodásnak, amelyet
1919-ben Főméltóságod is megtapasztalni volt kénytelen, s amely ellen
Főméltóságod vívott – sajnos nem megsemmisítő, csak huszonöt évre
elhallgattató – győzelmet.
Ma
ismét megtapasztalhatta Hazánkat, a Kárpát-medencét lakó keresztény
magyar nemzet, hogy van egy, a hazaárulást és a történelmi vádaskodást
privilégiumként magáénak tartó ócska söpredék, akik mögött a pénzvilág
nagyságai állnak, s akik mindig a nemzet és az ország ellen acsarkodva
igyekeznek hatalmat szerezni, a nemzet vagyonát ellopni és meggyilkolni
mindazokat, akik nem értenek egyet bárdolatlan, s az úri kaszinókban meg
nem tűrt elveikkel, stílusukkal. Kun Béla, Rákosi Mátyás, Kádár János
szelleme járja át ma az országot ismét, amikor Főméltóságod Perkátára
tervezett szobra ellen tiltakoznak.
Kik
tiltakoznak? Milyen történelmi, egyéni és pártpolitikai múlttal
tiltakoznak? Mit nem ismernek Magyarország történelméből? Nos, a választ
bár Ön jól ismeri, mégis lelkem megnyugtatása okán felemlíteném, kik
ők.
Azok
tiltakoznak, akiknek történelmi múltja százmillió ember kegyetlen
halálát idézi. Akik hatalmaskodásuk idején magyarok százezreit végezték
vagy végeztették ki, akik szétlopták az ország vagyonát, nagyobb kárt
okozva, mint 1919-ben a románok, akik leszerelve a magyar gyárakat, ki
tudja hány ezer vagonnyi értéket loptak ki Hazánkból. Akik
pártpolitikájának alapja, hogy mindig idegen hatalom kiszolgálójaként
jutottak vezető pozícióhoz, mindig idegen pénzen árulták el a magyar
nemzetet, s igazat soha nem szóltak. A társadalom alja ez, amelyből
valami átok révén sokkal több van Magyarországon, mint Európában
összesen. A társadalom alja lehet csak az a csőcselék, amely ma
egyetértve Európa kereszténységének megsemmisítésével, Magyarországot is
el akarja árasztani az Afrikából és a világ más tájairól betörő
idegenekkel, pogányokkal, vademberekkel, akik mint ez ma látható, minden
értéket, kultúrát, hagyományt lerombolni akarnak – olyanok pénzén és
parancsára, akik magukénak vélik tudni a világot, de nem vesznek
tudomást Istenről, és arról a tényről, hogy aki Istennel hadakozik, az
ab ovo háborút veszt, magával sodorva mindazon nemzeteket és népeket,
amelyek egyetértőleg, támogatólag részt vállalnak e gyalázatos
megszállás előészítésében. Mi magyarok ezt nem akarjuk, és nem is tűrjük, de erőnk véges és küzdelmünk emberfeletti.
A
Főméltóságodnak szobrot állítani akarók elnyerték Perkáta község
önkormányzatának engedélyét, de az az önkormányzat is gerinctelennek és
hiteltelennek tűnik, hiszen látva ezt az eszeveszett söpredéket, az
engedélyt visszavonta.
Szégyenkezem
Főméltóságú Uram, mert Önt nevezik fasisztának, antiszemitának, Önt,
aki megmentette a budapesti zsidóság legnagyobb részét, aki engedte, sőt
elősegítette és támogatta, hogy Angelo Rotta pápai nuncius és milliónyi
magyar keresztény segítője saját életét is kockáztatva védje meg a
nagyhatalmi gyilkos őrülettől a zsidó lakosságot, s Ön tiltotta meg –
megtudván az igazságot – a vidéki zsidóság deportálását. Önt kiáltották
ki bűnösnek azok, akiknek egykori vezetője, Stern Samu személyesen
megköszönte a katolikus egyház és a magyar keresztény-keresztyén
emberek embermentő segítését az akkori esztergomi érseknek, Mindszenty
József prímásnak, akinek elődje, Serédi Jusztinián is az embermentést
tartotta legfőbb céljának…
Önt
nevezik fasisztának azok, akik a magyarok és a német lakosság
százezreit adták ki a szovjet birodalomnak. Akik zsidók százait
juttatták ezekkel együtt a Gulágra, mert Auschwitzból hazatérve
ragaszkodtak – volna – itt hagyott értékeikhez, de azokra az értékekre
szemet vetett ennek a vörös és liberális csürhének valamelyik szellemi
elődje. Pékségek, cukrászdák, éttermek, villák cseréltek úgy gazdát,
hogy a náci táborokból élve hazakerülteket szinte azonnal
továbbszállították a szovjet haláltáborokba... azoknak a vállalt
szellemi útmutatói, akik ma Főméltóságod szobra ellen tiltakoznak.
Szégyenkezem
azért is Főméltóságú Uram, mert sem a református egyház, sem a
katolikus egyház, sem a kormány nem emel szót – bár a fennálló
bizonyítékok alapján megtehetné – Önért, Teleki Pálért, Hóman Bálintért,
Nyirő Józsefért… és sorolhatnók napestig a nagy történelmi neveket,
akiket nem lehet mai szemmel megítélni, mert a mai világban ezeket az
embereket Önnel egyetemben inkább szentté lehetne avatni, semmint
bármilyen megalázó és hazug jelzővel illetni. Hiszen Főméltóságú Uram, a
mai kornál aljasabb és erkölcsileg romlottabb kor talán csak Szodoma és
Gomora idején volt. Mind tudásban, mind műveltségében, mind erkölcsi
tartásában, mind hitében csonkolt és mélyre süllyedt nemzet lettünk, s
azzá lett Európa is, de ebben az Európában még mi magyarok tartjuk az
utolsó bástyákat, ám bástyáink fundamentumában ott foszladozik
nyolcmillió magyar magzat anyja-ölte hullája is, amely tragédia szintén
azoknak a bűne, akik 1945-től napjainkig vezették vagy ellenzékben
ócsárolták szegény, szerencsétlen, kifosztott, hitevesztett és
megcsonkított hazánkat, aljasul elfogadtatván a nőkkel, hogy jogukká
vált saját magzatuk - édes gyermekük - meggyilkolása...
Főméltóságod
akkor is ellenkezett, amikor életében akartak szobrot állítani, vagy
amikor nevével fémjeleztek utakat, intézményeket. Ma is ezt tenné, s
bizonyára leintené már a szándékot is. Mert Ön tudta, hogy késélen
táncol a magyar nemzet léte mindenkor, ha szövetséget köt valamely
nagyhatalommal. A szövetséget azonban kénytelen volt megkötni, mert
1920. óta nem vagyunk, nem lehetünk a magunk urai a Kárpát-medencében,
azaz hazánkban, amelynek kétharmadában ma idegen főhatalom uralkodik. Ma
is ennek a kényszerű szövetségnek a hálójában vergődünk, s nincs ma
hatalom Európában, amely támogatná elveinket, hitünket, kiállásunkat a
keresztény értékek mellett, s szuverenitásunkat a’ tekintetben is, hogy
mi válasszuk meg, kiket fogadunk be s kiket nem. Vergődünk egy
erkölcstelen, hitetlen, Isten ellenes világ tengerén, s nem kívülről,
hanem belülről fúrják a hajóinkat, amelyen át-átcsapnak a hullámok.
Szégyenkezem
Főméltóságú Kormányzó Úr, de reménykedem is, hiszen Ön és elődei, akik
az országot ezer éven át irányították, védték és vérüket is képesek
voltak gondolkodás nélkül a magyar nemzetért kiontani, ma is
odafigyelnek e nép, e nemzet súlyos bajokkal küzdő mindennapjaira. Ön és
Hitvese, Magdolna asszony szeretettel látogatták meg a csíksomlyói
ferences atyákat, amikor erre Isten akaratából sor kerülhetett. Ön is
ott imádkozott – reformátusként – a Segítő Szűz Mária Kegyszobránál…
Kérem
Önt, imádkozzék továbbra is ezért a sanyargatott, és belső ellenségei
által is veszélyeztetett nemzetért, s elődeivel, a mi nagyjainkkal,
Mindszenty Józseffel és Márton Áronnal együtt jöjjön el Főméltóságod
ezen a Pünkösdön Somlyóra, s imádkozzék velünk, s az identitásukat
minden nehézség ellenére példásan megtartó csángó és székely
testvéreinkkel a Kegyszobornál. Mert ott, Erdélyben nincs olyan magyar,
aki ne szeretettel gondolna Főméltóságodra. Onnan Somlyóról a nemzet
harmóniája és együttkönyörgése Mária országából felhallik majd a Magyarok Nagyasszonyához.
Bízva
abban, hogy nem Perkátán, de Budapesten lesz majd Főméltóságú Kormányzó
Urat megillető szobor, most búcsúzom, és kérem, ne vesse meg maradék
nemzetünket, hanem álljon a keresztény-keresztyén magyarság élére a
Máriás-zászló alá… mert hadban állunk Főméltóságú Uram… úgy a világgal,
mint önmagunkkal is. Most Pünkösdkor azonban Teremtő Istennel kell, és
akarunk békét kötni!
Stoffán György