A gyilkosok kora, és a titkok

A szent pápa elleni merénylet... amelynek bolgár kommunista szálain keresztül a hazai liberális és szocialista ellenzéki politikai oldal is - közvetve - érintett volt... 

Vannak dolgok az emberi életben, amelyek visszafordíthatatlanok. Hasonlóképpen van ez a magyar történelemben vagy világtörténelemben. Ilyen a mai kor is. Eljutottunk egy szintre, amelyben az aljasságnak és annak a kártékony és undorító szellemiségnek az esszenciáját tapasztaljuk, s amit úgy nevezünk, hogy liberálbolsevik szellemiség. Nos, ez az emberi gonoszság és idiotizmus, fertőző és sokakban félelmet keltő kevercse, amely hangoskodással, logikátlan és ostoba mellébeszélésekkel, erőszakkal, és hovatovább gyilkosságokkal igyekezne sakkban tartani az államokat.

A dolog jól előkészített és két évszázados munkát igénylő volt. Hiszen 1789-ben elindult az a szellemi, ideológiai gőzhenger, ami röpke 228 év alatt Európát sikeresen letarolta. Egyházastul, politikástul, társadalmastul. A nemzetállamokban első lépésként kiirtották a hazaszeretetet, az identitástudatot. Ez két-, de inkább hármféleképpen ment végbe. Európa nyugati felében a jólét kiteljesedésével és a kollektív lelkiismeret furdalás sulykolásával, a keleti részen a kommunista diktatúrával, és az elnemzetietlenítés kötelezővé vételével. Egyházi szempontból a II. vatikáni zsinat sorolható ide, amikor is a klasszikus, és kétezer éve működő bölcs, stabil egyházi felépítményt aláaknázták liberális és ál-keresztény eszmékkel, amelynek a lényege a krisztusi tanítás és az isteni parancsok relativizálása volt úgy, hogy egy átlátszó, és buta érvet emlegetnek, azóta is: – nyitás a világra.

Napjainkban még hozzá jött magyarázatként az is, hogy újra kell értékelni – a világ mai állapotára tekintettel – az isteni parancsokat, a törvényeket, amelyektől a katolicizmus az, ami. Nos, ez a mai egyház végét jelenti, mint azt látjuk is. Megosztottság, ellenségeskedés, hitetlen papok, elvilágiasodott szerzetesek – szépnek tűnő, vigasztaló, engedékeny, de hazug és Jézus tanításaival szembemenő, kárhozatra indító szavak…

A liberális szemlélet tehát az európai élet minden szegmensét megtámadta, s odáig süllyesztette, rombolta, züllesztette Európa társadalmait, hogy ma már visszafordíthatatlanná vált ez a züllés, az értéktelenség, az erkölcstelenség és a kulturálatlanság, a hitetlenség… még a legjobb egyetemeken és a legkatolikusabb országokban is.

Ki gondolta volna kétszáz esztendővel ezelőtt, hogy a magzatgyilkosság természetes és az állam által támogatott beavatkozássá „nemesedik”? S a betegbiztosítás befizetésével még a püspök is hozzájárul az abortuszok sorozatához, hiszen az ő pénzéből is finanszírozódik (bocsánat a kifejezés magyartalansága miatt) a magzatgyilkosság. Micsoda körmönfont és kiterjesztett erkölcstelenség, amelyre senki nem figyel oda, de mégis létezik… és amely megölt cca. 8 millió magyart ötven-hatvan év alatt…

Ki gondolta volna hatvan esztendeje, hogy a beteges nemi irányultság, amely addig a hálószobák titkai közé tartozott, mára nyílt és degenerált aberrációkkal fűszerezve hovatovább kötelező lesz.

Gyermekeink megrontása már az óvodákban kezdődik, a nemi felvilágosítással, s mi még szerencsések vagyunk, mert gyermekeink lehetnek még fiúcskák és kislányok.

A sátáni világ mindenhol felfedezhető… gazdaságban, magánéletben, politikában. És olyan mértékű ez az ördögi átalakulás, amely normális ésszel, érvekkel és indokokkal nem billenthető helyre. Csak rá kell nézni az üveges tekintetű, mély-primitív egyetemistákra, akik a drog és az alkohol hatására ölni, kormányt váltani, Magyarországot megszüntetni akarnak egy-egy mámoros Oktogon-foglalás alkalmával. Máskor Magyarország elnökét ócsárolják, egy ellenzéki párt beengedi őket egy bizottsági ülés megzavarása céljából, a másik ellenzéki párt képviselője pedig bábozik a székre állva, mint egy elmegyógyintézeti kezelt.

Ha bárki bármit bírál, és bírálatai között megemlít egy amerikai, háborúős bűnöst, aki egyébiránt spekuláns is, akkor azonnal antiszemitává válik, mert a világ szerint spekuláns csak zsidó lehet… a dolog másik, Gestapo-s része senkit nem érdekel… neki nem róják fel zsidók kifosztását, elárulását.

A világ megbolondult és a végét járja, de nem úgy, mint sok próféciákban magát kiélő ember hiszi… nem. Ez most ismét egy mélyrepülés, amelyet immár csak egy háború tud visszaigazítani... háború, vagy valami más olyan megpróbáltatás, amely rádöbbenti az európai embert arra, hogy van Isten, van erkölcsi követelményrendszer, vannak imái, fohászai, amelyek meghallgatásra kerülnek. A föld megrázza magát hamarosan, mert az ember nem tudott élni a rábízott értékekkel, önző és kapzsi lett, és Istennek képzelte magát… Erkölcsnélküli világ azonban nem létezik. Ideig-óráig lehetséges azt hinni, hogy mégis van… de a végén belátjuk, hogy nincs. Nem lehet az isteni parancsokat formálgatni az emberi nem elaljasodásának mértékegységei szerint… mert nem a törvények lettek mások, hanem az ember vált ördögivé. A törvények állandók, és egyetlen ékezet sem tűnhet el róluk a világ végezetéig…

Lehet tehát szép gazdasági eredményekről, határvédelemről, fejlődő világról és országról beszélni, nemzetközi szinten pedig lehet tárgyalni, Európába beengedni a pestist és a leprát… ma már mindent lehet… mert a mai liberális, jog-, és isten nélküli, erkölcstelen kor hamarosan egy olyan drámai fordulattal ér véget, amelyet elképzelni ma még senki nem tud. Csak érezni lehet a hatalmas európai vásári zsivajban a pillanatnyi csendet és annak morajlását, amelynek a hangja egyre riasztóbb… Mint a vulkán, a kitörés előtt… 

*** 

Száz éve annak, hogy május 13-án három pásztorgyereknek megjelent Mária… Kéréseinek, fontos részeit ugyan nem teljesítették – mert az ember akkor is nagyon okosnak vélte magát, a fehér reverendában –, így nagy megpróbáltatások érték az emberiséget, s érik mindaddig, amíg Mária megjelenéseinek nem tulajdonít illő és kellő jelentőséget, s nem fogja fel az üzenetek (lét)fontosságát. Október 13-án lesz száz éve az utolsó fatimai jelenésnek. El kéne gondolkodni tehát addig, bármilyen nevetségesen hangzik is…

Vissza Istenhez, vissza a hithez, amíg nem késő!  

 A fatimai titok harmadik része

"J. M. J.
Az 1917. július 13-án, a fatimai Béke-völgyben kinyilatkoztatott titok harmadik része:

A két, már korábban elmondott rész után Miasszonyunk bal oldalán, egy kicsit magasabban láttunk egy angyalt, bal kezében lángpallossal; szikrázva lángokat bocsátott ki magából, mintha föl akarná gyújtani a világot; de a lángok kialudtak, amikor találkoztak a Miasszonyunk felénk nyújtott jobbjából áradó sugárzással. Az Angyal jobb kezével a Földre mutatva hangos szóval mondta: "Bűnbánat, bűnbánat, bűnbánat!" Egy igen nagy fényességben, ami Isten, láttunk "valami olyasmit, mintha tükör előtt vonultak volna emberek", láttunk egy fehérbe öltözött püspököt "akiről úgy gondoltuk, ő a Szentatya". Sok más püspök, pap, szerzetes és szerzetesnő ment föl egy meredek hegyre, melynek csúcsán nagy kereszt állt fatörzsekből, mintha hántolatlan paratölgy lett volna; a Szentatya, mielőtt odaért, egy félig lerombolt, félig düledező városon ment keresztül botladozó léptekkel, fájdalommal és aggodalommal telve imádkozott az út mentén heverő holtak lelkéért; fölérve a hegy tetejére, térdre borult a nagy kereszt lábánál, és egy csoport katona lőfegyverekkel és nyíllal tüzelve rá, megölte őt.

Ugyanígy haltak meg egymás után csoportokban a püspökök, papok, szerzetesek és szerzetesnők, különféle világi emberek, különböző társadalmi osztályokból és állásokból való férfiak és nők. A kereszt két szára alatt két angyal állt, mindegyiknél kristály öntözőkanna, melybe összegyűjtötték a vértanúk vérét, s öntözték vele az Istenhez közeledő lelkeket.

Kelt Tuyban, 1944. március 1."

Stoffán György