„A
legcsodálatosabb dolog, ami létezik a Földön, minden bizonnyal az anyaság.
Életet adni, a teremtés részesévé válni nem csak szép, de nehéz is, ám a
nehézségért mindjárt ott van a jutalom… a gyermeki kéz, amely átölel. A
gyermek, akit az Édesanya tanít meg szeretni, gyöngédnek lenni, bízni, akinek
akkor is biztonságot adhat, amikor minden bizonytalan, kétséges. Az anyai
szeretet soha nem múlik el, soha nem lanyhul, gyengül… épp olyanként kíséri el
a gyermeket, amiként várta, és amiként életet adott neki… A gyermek az
Édesanyja által tudja meg, hogy érdemes rábízni az életet valakire, aki szeret,
hogy nem az a fontos mit tesz le az asztalra, hanem ingyen tudjon szeretni,
felelősséget vállalni. Az édesanya
mutatja meg a világot a kisgyermeknek, aki azután ezt az életlátást egy életre
magáévá teszi, tehát az Édesanya felelőssége egyben óriási felelősség is. Jónak
mutatja-e be a világot, szerethetőnek, vagy félelmetesnek és rossznak? Az Édesanya
valódi hivatása az, hogy a házból otthont teremt, amely otthon a gyermek
számára a családot, a biztonságot, a hűséget, a boldog gyermekkort jelenti. Szeretetközösséget
teremt a gyermekei és a férje számára – egy életre. Anyának lenni feltétel
nélküli ajándék. Azonban ma az Édesanya szerepe nem mindenben és nem mindenütt
korrekt.” (Fr. Gegő Julianus OFM nyomán)
A
mai világban arra ösztönöz minden körülöttünk, hogy az önös érdekeket
valósítsuk meg, hogy az anyának… a nőnek joga van dönteni nemcsak a család
egységéről, de már a gyermeke létét vagy nem létét is az ő jogaként tartja
számon a liberális embertelenség, az új világ „erkölcsi” normája. A nő élet-halál
ura lett, s az anyaság szükséges rosszként él a köztudatban. Ifjúságunkat is
úgy nevelik, hogy immár bűn még a születendő gyermek nemét is megnevezni,
hiszen az meg az ő döntése lesz…
Az
otthon biztonságát ma már nem probléma felrúgni, sőt, vannak nők, akik büszke
döntésként értékelik, ha saját gyermekeik lelkébe is beletaposva egy új szerető
miatt otthagyják a családot, örökre beleégetve a gyermek lelkébe és érzelemvilágába
a csalódást, az anyában való megbotránkozást, amelyet ugyan nem szavakban kifejezve
él meg, hanem lelkében hordoz, mintegy életre szóló terhet, feldolgozhatatlan negatív
élményt…
Az
Anyák napja azonban nem erről szól. Csupán szembe akartam állítani a mai kor
ostoba és érték nélküli, lélektelen világát az anyaság valóságos csodájával,
amely szép, de nehéz, ám e nehézség is szép. S szép az Anyák napi köszöntő,
amely szívből és őszinte szeretettel szól annak, aki csalódást soha nem okozva,
szeretetében megkérdőjelezhetetlenül – mindenek fölé helyezve a gyermek
érdekét, lelki nyugalmát, s garantálva, olykor lemondással és önmegtagadással
is, a szeretetben, családban való biztonságot – élte meg az anyaság csodáját.
A
keresztény embernek ez nem probléma. Hiszen a Mária-tiszteletben ezt az
anyaság-csodát láthatjuk. Az Édesanyát, aki nem mondott nemet a gyermek
megszületésére, aki tiszta lelkiismerettel, a család melegét biztosította a
gyermek számára, aki nem hogy nem okozott fájdalmat a gyermekének, de önmaga
élte át gyermeke iszonyú szenvedését, s együtt örült a gyermek dicsőségének…
Mária életében minden benne van, ami az anyaság örömét, lemondását, fájdalmát
megjelenítheti. Benne van a szeretet állandósága, a feltétlen odaadás, az
isteni parancsok örömmel való megtartása. Mert a nő akkor válik igazán nővé, ha
az egyetlen hivatását, az anyaságot megéli. Akkor válik teljessé, amikor részt
vállal a neki örökül adott csodában, a teremtésben.
Istennek
hála, a nők legjava akarja, éli és becsben is tartja e nagyszerű feladatot, s
kevesebben vannak, akik a mai esztelen genderizmus véges örömiben élik ki
nőségüket, ki tudja milyen nemet választva maguknak. Ők az értéktelenség
világba vesznek, s önmagukat fosztják meg attól, amit Istentől kaptak, s ami a
nő életének értelmet és másként meg nem élhető örömet okoz.
Jó
volna, ha minél több Édesanya mondaná el TV-ben, rádióban, papíralapú és
internetes oldalakon, hogy mit érzett, hogyan élte meg gyermeke jövetelét,
milyen nehézségek és ezzel szemben mekkora örömök érték anyaként. Kötelezővé
kellene tenni, hogy az abortuszt választók hallgassanak végig ilyen
előadásokat, lássák a fotókat és érezzék meg, hogy az, akit ők halálra ítéltek,
csak benne, az Édesanyjában reménykedhet, és csak általa lehet megszületett
értékké… Isten alkotta emberré. Meg kell értetni, hogy ne váljék egyetlen nő, egyetlen Anya sem az ő legszentebbjének gyilkosává!
Ma,
amikor népességfogyásról beszélünk, amikor katasztrófa előtt áll nemzetünk,
amelyet az anyák veszítettek el, de az anyák tudnak csak visszaszerezni... fel
kell éleszteni a nőben az anyai hivatást, s nem csak társadalmi és vallási indokok
alapján. Meg kell ismertetni azt az örömet a leendő Édesanyákkal, hogy voltaképpen
ők olyan kiváltságosok, amihez fogható kiváltság nincs a világon… s e
kiváltsággal egyenértékű, megfogalmazhatatlan örömet és boldogságot is kapnak… amikor először rád néz, amikor gügyögve kedveskedik, amikor elindul, amikor először megszólít, s amikor megtapasztalhatja,
hogy az a kicsi ember hozzá ragaszkodik… őt szereti!
Stoffán
György