Az idei karácsony is szép karácsony – volt. Idén is épp annyi szeretet, épp annyi primitív gyűlölet halmozódott fel a világban, mint korábban bármikor. Ám, épp olyan szeretettel jött közénk a Megváltó, mint minden esztendőben… Nem az ünnep és annak szeretet-csodája változott meg, hanem a világ társadalmai, a világ vezetőinek erkölcse, s kimondom: a pápa is.
A sajtóból azt érezzük az ünnepet illetően, hogy a világ szomorú, ijedt, félelmekkel teli, s fájdalmait nem tudja már titkolni… kiüresedett. Igen, „a pápa is” – mondom, mert a karácsonyi beszéd tele volt rettenettel, drámával, fájdalommal. Pedig a világ nem fájdalmas, nem drámai, nem tragikus.. főként nem ezekben a napokban, amikor az örömhír valódi örömhír, hiszen egy új élet, a megváltás reménye született meg. Az ígéret és hitünk legszentebb bizonyítékának ünnepén nem a bánatokról, a fájdalmakról kellene beszélni, hanem arról, hogy mit is jelent a világnak, mit jelent nekünk, keresztényeknek Jézus születése. Az örömet kellene hangsúlyozni, s azt, hogy ebben az örömben, az öröm kiterjesztésében milyen feladatunk van. Mely feladatok azok, amelyeket maga Jézus jelölt ki a számunkra, s melyek azok a feladatok, amelyeket nekünk, magunknak kell vállalnunk annak érdekében, hogy világunk visszatérjen, megértse az igazi öröm lényegét, a szeretet és a béke csodáját.
Nem a bajok felsorolása az igazi ünnepi megemlékezés, hanem a megbocsájtás, a szeretet, a béke és a gyermek születése örömének hirdetése teszi ragyogóvá a szent éjszakát, a karácsonyi ünnepkört.
Nem vagyok tehát elégedett, azzal a felfogással, hogy mind a sajtóból, mind az „ünnepi” beszédekből süt az emberek – szándékos - megszomorítása, s olykor szó sem esik a betlehemi jászolról, az abban felsíró újszülöttről, életünk és szeretetünk zálogáról. Pedig az öröm és a szeretet, a megbocsájtás és a bűnbánat, a hit és az imádság erőt és boldogságot ad, békét szül és egységet teremt.
Nekünk, magyaroknak különleges feladatunk van. A példamutatás. Igaz, a magyar társadalom és a magyar fiatalság sem áll jobban az erkölcsi és műveltségi kérdéseket illetően, amint a világ többi országának társadalmában élő ifjúság, ám ezen sem a kesergéssel és a fájdalmak sorolásával tudunk segíteni, hanem az újszülött Jézus erejével, a benne rejlő szeretettel. Hiszen Isten nélkül semmit, Istennel azonban mindent elérhetünk, minden célunkat megvalósíthatjuk, népeket, nemzeteket menthetünk meg a megmaradásnak, a jövőnek.
Karácsonykor tehát nem az a feladatunk, hogy szomorítsuk egymást a mindenki által ismert bajokkal, fájdalmakkal, hanem fényt adjunk, megvilágosítsuk mindazokat, akik a bűn, a keserűség és a fájdalom sötétségben élnek, hogy szeretetünkkel felemeljük azokat, akik nem tudnak szeretni, vagy a szeretetről más az elképzelésük, mint a keresztény embereknek. Látnunk kell szegénységünkben a szalmával bélelt jászolban fekvő emberré lett Ige szegénységét, hisz ő vállalta isteni volta ellenére a világrajövetel ilyen módját, éreztetve velünk, hogy közösséget vállal minden emberrel, s nincs olyan probléma, amelyet Vele megoldani nem tudnánk. Kevesen vagyunk ehhez a hatalmas feladathoz – mondják sokan a szomorúságpártiak közül. Ám, ez sem igaz, hiszen kik lehetnek többen, kik lehetnek a hívő és imádkozó, Istennel szövetkezett embernél erősebbek, bátrabbak?
Karácsonykor minden ellenkező véleménnyel szemben örvendjünk, legyünk boldogok, vállaljuk feladatainkat és mondjuk az angyalokkal együtt: „Dicsőség a magasságban Istennek és békesség a földön a jóakaratú embereknek!” Mert a világ gondolkodásmódja változhat, de a gyermeki tisztaság állandó, Jézus tanítása pedig örök. És az nem a szomorúság, a bánat, a tehetetlen elkeseredettség, a feladás, hanem a szeretet, a türelem, a megbocsájtás, az apostolkodás és a hit tanítása…
Stoffán György - Európai Idő