A zsidó focicsapat, miután kihahotázta magát a holocauston a
zsinagógában, hazarepült Izraelbe, ahol már a reptéren végtelenül pofátlan
módon azt hazudta a főnökük, hogy a csapat Budapesten nem volt biztonságban. A
budapesti rendőrségi szóvivő pedig azt mondta, hogy semmilyen veszély nem
fenyegette a focistákat. Talán nem fog a Haarec antiszemitának nevezni, ha azt mondom,
hogy én inkább a budapesti rendőrségi szóvivőnek hiszek… És ez nem az első és
nem is az utolsó eset… mármint, hogy nem a zsidónak hiszek.
Igyekeztem - mostanáig - a dolgok olyan oldalát nézni, amelyben
az ember tükörképe, nem pedig a származás kacsint vissza. Igyekeztem
csendesíteni azokat, akik sarkosan „A” zsidókat teszik felelőssé minden
rosszért, s már-már betegesen keresik a lehetőséget beléjük rugdalni. Azonban
rá kellett jönnöm (ismét), hogy a normális ember nem tud lépést tartani azzal a
beteges szemlélettel és meghasonlottsággal, a félelemben való élvezkedéssel,
amelyet bizonyos zsidó csoportok csinálnak. Azzal sem lehet lépést tartani,
hogy a nemzetet, a hazát állandóan aljas rágalmakkal illetik, hogy kollektív
felelősséget hangoztatnak, és öregembereket minden tényleges és valós
bizonyíték nélkül bevádolnak, a magyar igazságszolgáltatás pedig kapva kap
azon, hogy bizonyítási kényszerében elővegye a zsidó Zuroff által megjelölt,
besározott vénembereket, akik vagy belehalnak, vagy nem. Magyarán szólva: Efraim Zuroff halálra ítél
embereket, és a magyar igazságszolgáltatás végrehajtja a halálos ítéletet,
hiszen egy öregembernek a hamis vád és a tárgyalás maga a halál… Be kellene
fejezni ezeket a szemét, aljas és az egész nemzetet megalázó vádaskodást,
Zuroffot pedig ki kellene tiltani az országból, hiszen a hamis vád itt
büntetendő (lenne, ha nem ez a hazug zsidó követné el azt folyamatosan….).
Tehát lehet az ember toleráns, védheti – mert védenie kell -
az ártatlan zsidókat, nem kell belemenni a vészkorszak számháborújába… de maguk
a zsidók nem engedik, hogy az ember toleráns és békeszerető… azaz ember legyen
velük szemben, mert ők nem tudnak emberek lenni velem szemben. Ugyanis, ha a
nemzetemet gyalázzák és hazudoznak a nemzetről, azzal engem és apámat, anyámat
gyalázzák, akik életüket kockáztatva mentették a ma gyalázkodók és gyűlölködők
őseit… Miért kellene nekem eltűrnöm egy alja féreg mocskolódását? Hiszen a
szememben, aki anyámat és apámat gyalázza, az alja féreg… Én lennék
antiszemita? Nem ők a magyar gyalázók? Hogyan is van ez?
De nem csak velük van bajom! Bajom van a magyar diliház
másik ápoltjával, Vona Gáborral és társaival. Bajom van a Jobbikos médiával is.
Mert ugye a focistákkal kezdtem… Igen volt egy meccs, egy barátságos
mérkőzés. Itt megjelent az
elmeháborodott és a sporttól messze lévő elmebeteg Jobbikos csapat, amely
kifütyülte a zsidók himnuszát, arab zászlókat lengetett és üvöltözte, hogy
„büdös zsidók”…. Nos: Emberi viselkedés-e ez egy focimeccsen? Amit a saját
himnuszunk tiszteletét illetően elvárunk, miért nem adjuk meg másoknak? Mi köze a
magyar focirajongónak ahhoz, hogy az arabok és az zsidók milyen háborús
viszonyok között élnek. Nem a mi dolgunk. Hiszen addig jó, amíg egymást marják.
De sorolhatnám a rengeteg Jobbikos provokációt, a Jobbikos média kettős
mércéjét, amelyekkel egyedül a zsidókat szolgálják, hiszen alapot adnak arra,
hogy a magyarokat azonosítsák ezzel a kommunisták által kitalált
pártformációval, s hazudozhassanak az egész magyar nemzetről mindent, ami a csövön
kifér…
Szóval ez a mostani adok-kapok, ez a zsidó-Jobbik esztelen
mérkőzés Zuroffos támogatással sokat árt. A zsidóknak éppen úgy, mint a
magyaroknak. A Parlamentben és a közéletben éppen úgy pofán kellene vagdosni a
magyarokat gyalázó zsidó képviselőket, mint a Jobbik ostoba bohócait, akik
vakon és aljasul a nemzet ellen törnek, amikor alapot adnak a másik félnek a
magyar gyalázásra… a sajátos zsidó gyalázással, amely már átment
kereszténygyalázásba is, hiszen ma már a Jobbikos sajtó Erdő Péter bíborost sározta
teljes erőbedobással… zsidózva és gyalázva az esztergomi érseket….
Olyan tehát Magyarország, mint a bolondház legveszélyesebb
betegeinek körlete. A zsidók és a Jobbik talán egyazon központtól kapott
parancsra gyalázza a magyarságot, a kereszténységet, s viszi a világ elé rossz
hírünket, amely voltaképpen csak az övék. Csak feltenném a kérdést a kormánynak
és minden értelmes szervezetnek, amely magát magyarnak és kereszténynek vallja:
- Miért kötelessége a magyar állampolgárnak mindezt tűrni? Miért kötelező nekem
a zsidók és a Jobbik hőbörgését hallani a hírekben, tapasztalni a netes
honlapokon, s miért kötelező nekem, magyar állampolgárnak a kommunista söpredék
sajtójából áradó dögszagot szagolni? Miért kell tűrnöm a liberális hazaárulók
vádaskodásait, s miért kedvez az állami vezetés, a miniszterek – akár
nyilatkozatok szintjén is – a rágalmazóknak, a nemzetet gyalázóknak? Miért nem
vág végre az asztalra a liberális nemzetközi „ajvékolás” ellenére is a magyar
kormány, s miért nem tapasztja be mind a Jobbikos gyűlölködő csürhe, mind a
zsidó rágalmazók száját a megfelelő törvényekkel? Csak halkan van szerencsém
elmondani a kormány tagjainak: - én azért szavaztam – talán utoljára – a
Fideszre, s adtam (!) a kezükbe a hatalmat, hogy a nemzet szolgálatában az
efféle cselekményekre is világos és érthető választ adjanak zsidónak és nem
zsidónak egyaránt. Ez pedig eddig nem történt meg, amiért neheztelek. Most a
félidő után kicsivel újra szólok tehát… szeretnék már végre otthon lenni
Magyarországon, ha már ide kellett születnem 1958-ban… Szólok azért is, mert
nincsenek már hosszú évtizedeim arra, hogy szavazzak, átverjenek és ismét négy
éveket várjak… és nagyon elegem van abból, hogy négyévente hülyét csináljon
belőlem egy-egy, szavazatomra hajazó párt. Tehát kérem, tessék mind a zsidókat,
a liberális hazaárulókat, mind pedig a Jobbikot lehetőség szerint végre elnémítani!
Mert nem csak nekem van elegem… és ez azt jelenti, hogy egy európai szinten
bármikor ismét megnyilvánuló sajnálatos, de indokoltnak tűnő zsidóellenesség
alkalmával nem lesznek sokan, akik saját életük árán is megvédenék a leendő
üldözötteket… mert az emberiességet csak kiérdemelni lehet! Megparancsolni
lehetetlen. A háború pedig megállíthatatlanul közeledik…
Stoffán György