Mennyei Édesanyánk!
Igaz, hogy amikor Szent István felajánlotta Magyarországot
és a Szent Koronát Neked, az én családom még valahol Bajorországban élt, s
talán semmi mást nem tudott Magyarországról, mint azt, hogy ideküldték Gizellát,
valami ázsiai vad nép királyához feleségnek, s ez a király felvette a római
kereszténységet, és a sok szenvedés után, most talán megbékél ez a harcos és
kegyetlen nép. Mondom, valami effélét tudhatott akkoriban a bajorországi ember.
Aztán telt-múlt az idő, és egyre több német keveredett ebbe az országba, s
egyre többen tapasztalták meg ennek az országnak a varázsát, s lett választott
és szeretett hazájuk. Igen ám… de mint a Bibliával, úgy vagyok a magyar
történelemmel is: csak a rám vonatkozó részek érdekelnek. A Bibliában az Ószövetség nem érdekel, mert az
én hitem szerint az Istennel kötött szövetség Jézus óta létezik. Számomra az az
érvényes szövetség… abba csöppentem bele, arra neveltek. S ez az egyik
találkozási pontom a Szent István utáni magyarokkal. A magyar történelem is
attól a perctől érdekel, amikor őseim betették a lábukat ebbe az országba, úgy
háromszáz éve. Katolikus emberek új hazát találtak itt, saját kultúrájukat
hozták, saját nyelvükön beszéltek és imádkoztak, s tetszett nekik, hogy a magyarok
is éppen úgy tisztelnek Téged, mint ők… Ez is egy találkozási pont a
magyarokkal…
Azonban elkeseredem, amikor látom ennek az országnak a
problémáit, bajait. Elkeseredem, amikor látom az ellenségeskedést, a minden
szinten megvalósuló csalást és hazudozást, a gyűlölséget, ami manapság
politikai irányzattá vált. Elkeseredem, amikor látom, hogy az egykor méltán tisztelt
hivatalok nem működnek, s ha működnek is, csak törvénytelenül és csak saját
érdekükben… Elkeseredem, amikor látom, hogy az őseimet is bántó, nekik is mély
szomorúságot okozó Trianon emlékére nem szabad harangozni… nem szabad Téged
hívni a harangszóval és az imával… Mivé lett őseim választott hazája? Mivé lett
az ősi magyar erény, amely Európa-szerte híres és példaértékű volt?
Kegyes Szűzanyánk, Nagyboldogasszonyunk! Nekünk, magyarországi
németeknek is édes haza ez az ország, hiszen ennek az országnak a nyelvét
beszéljük mindennapjainkban, ennek az országnak a problémáival élünk együtt, s
éppen úgy magunkénak érzünk minden örömet is, mint a magyarok, vagy mint a
Magyarországon élő tisztességes, építeni akaró és a magyarságot tisztelve
szerető más nemzetek.
Azonban mi másként éljük meg ezeket a bajokat, Magyarország
mai helyzetét, mai problémáit. Igaz, mi is szenvedünk, mi is kivesszük a
részünket mindabból, amitől a magyarok is kínlódva élik mindennapjaikat. Együtt
éljük át a bajokat és együtt kellene e bajokon, a közös hazában segíteni. Igen,
mi másképpen éljük meg ezeket a problémákat, mert nem értjük a magyarok egymás
ellen acsarkodó magatartását. Nem értjük azokat, akik az olimpiai bajnokok
teljesítményét semmibe veszik, s lekicsinylőn, magyarellenes módon írnak a
londoni szereplésről, miközben a világ ünnepeli a magyarokat. Nem értjük a
politikában résztvevőket, akik szintén nem magyarhoz - vagy más hazájához
hűséges állampolgárához - méltón élnek és viselkednek, hanem ellenségként vádolják
hazájukat az EU parlamentjében, hazudoznak itthonról a világ felé, mocskolják a
legszentebbet, a Heimatlandot. Mert nekünk is szülőhazánk ez az ország, és
nekünk fáj a legjobban, hogy ennek a hazának az igazi tulajdonosai – mai urai –
ekként, gyűlölködve és mocskolódva tékozolják el erkölcsileg és fizikailag - ismét
saját - hazájukat, azaz közös hazánkat. Érthetetlen és mélységesen primitív az
ellenségeskedés egy olyan világpolitikai helyzetben, ahol minden érték, és
nemzeti identitás veszélyben van, ahol a nemzetek végső pusztulásra ítéltettek
az Isten ellen támadó liberalizmus által, amelyben a szegénység és a
nincstelenség áll szemben egy szűk, gazdag réteggel, amely réteg nem
tisztességesen, munkából gazdagodott meg, hanem lopásból és csalássorozatból,
hazaárulásból és aljas vádaskodásokért kapott sátáni harminc ezüstökből…
Mi talán gazdagabbak lennénk, mint a magyarok? Hiszen mi, az
olimpián szerzett német aranyak láttán is könnyezve örülünk, s ugyanígy érzünk,
amikor a magyar versenyzők nyakába akasztják az érmet, s a magyar himnuszt
játsszák. Mi, ha rokonokhoz megyünk „külföldre”, sem szidjuk Magyarországot,
mert szeretjük, és az ember az édesanyját sem szidja… Nem keressük azokat a
felelősöket, akik a hortobágyi koncentrációs táborokban halálra éheztették
rokonainkat, akik csak azért, mert németek voltak, szibériáűba küldtek
édesanyákat, gyereklányokat, aggokat és életerős embereket, akik ártatlanul
szenvedtek egy aljas világban. Mi nem támadunk, és nem vádaskodunk, mert
békében és szeretetben akarunk élni eleink által, háromszáz éve választott magyar
hazánkban. S nem vagyunk gazdagabbak a magyaroknál. Hacsak az nem gazdagság,
hogy mi két országot tudhatunk hazánknak, mi két országban élhetjük meg az otthontudatot,
de mi egyiket sem tudnánk elárulni, egyik ellen sem tudnánk külföldre menni
panaszra, s egyiknek a történelmét sem ócsárolnánk anyagi érdekből.
Mert nekünk őseink bajor földje is szent, s szent az a föld
is, amelyen ükanyáink, nagyanyáink felnőttek, ahol mi és gyermekeink a magyar
nyelvet megtanultuk, s ezen a nyelven (is) imádkozunk… amely országot hazánknak
nevezhetjük, annak máig fájón elcsatolt részeivel együtt. Mert a könnyeink is
közösek a magyarok könnyeivel. Pedig lehetnénk kárörvendők, és rosszakarók is,
de mi tudjuk, hogy az a fájdalom, amelyet eleink a hortobágyi istállókban, a
vagonokban elszenvedtek, az nem a magyar nemzet bűne, hanem egy politikai
korszaké, amelynek kiszolgálói voltak ugyan Magyarországon, de hívei nem.
Édes Szűzanyánk!
Add meg a magyaroknak, hogy egy évszázad után ismét felismerjék
hazájuk és nemzetük értékeit, hogy kellő alázattal és bűnbánattal visszaforduljanak
Hozzád, és segítségedet kérve felépíthessék a hazát saját maguknak, azaz annak
a népnek, amelyért Szent Fiad életét adta. Add meg magyarok és bajorok Égi Királynője,
Nagyboldogasszonya, hogy a magyarországi németek újra azzal a lelkesedéssel
építsék a magyar hazát, mint tették évszázadokig a szenvedések és a megaláztatások
ellenére, hittel és keresztényi elkötelezettséggel. Add, hogy béke és türelem
jellemezze Magyarország társadalmát, és belátás, értelem, és a néphez való
hűség és alázat vezesse Magyarország vezetőit.
Mennyei Édesanyánk!
Mint 974 évvel ezelőtt, az országban hasonló kilátástalanságot,
hitetlenséget látó Szent István, most én is, méltatlan fiad felajánlom Neked a
Kárpát-medence Magyarországát, a benne lakó népeket és nemzeteket, az államok
vezetőit, a gyermekeket, a betegeket, a szülőket, a családokat… Kérlek: vezesd
el e népeket Szent Fiadhoz, hogy általad benne egyesülve békében, szeretetben
és hittel eltelve új életre kelhessünk. Add, hogy legyen erőnk és kitartásunk
példát mutatni Európának, és újraépíteni a keresztény Magyarországot, amelybe bajor,
szász, cipszer őseink hite is egykor fundamentummá lett… Add meg nekünk a békét
és a rendet, hogy utódaink, a magyarok utódaival együtt egy békés keresztény
ország, Mária országa lakosai lehessenek.
Amen!