Számomra leírhatatlan dráma és fájdalom volt az a vita, amelyet szerencsétlenségemre végighallgathattam a parlamenti közvetítésnek köszönhetően. A szívhang törvény vitája volt ez, amelyben már az is fájdalom, hogy vita kerekedhetett belőle. Hiszen tudjuk, hogy ennek a törvénynek köszönhetően számos magzatot nem öltek meg, hanem boldogságot hozva, világra jöhettek ezek az apró emberek. Igaz, ezt a tényt tagadta az a miniszter, aki az emberi élet megmentésére esküdött fel, s akinek az Édesapját mindig örömmel és nagy figyelemmel hallgattam akár a szószékről beszélt, akár szerencsém lehetett Tőle többször is személyesen tanulnom.
Mert miről is van szó?
Egy törvényt tagad egy miniszter, szakmai és egyéb
indokokra hivatkozva. Olyan törvényt, amelyet az előző kormány hozott és ezért
sárba kell taposni. Ma ez a trend. Tehát, magzatok felett ítélkezik egy ember,
akinek nem az a dolga, hogy kisebbítse egy gyermek megszületésének a
lehetőségét, hanem az, hogy az édesanyákkal felismertesse az anyaság csodáját,
a teremtésben való részvétel isteni ajándékát, amint azt bizonyára sokat
hallhatta Édesapjától is. Ha csak egy gyermeket is megmentett ez a törvény, akkor
már megérte. Ha a szívhang meghallgatása és néhány, az anyaságról szóló orvosi
szó megmenthet egy magzatot, felszentelhet egy nőt az anyaságra, akkor ezt a
lehetőséget elvenni égbekiáltó bűn, amely magában hordozza a büntetést is.
Egy interjúban ez a miniszter azt mondta, hogy az
Édesapja tanácsa szerint minden kérdéses ügyben kérdezze meg magától: Mit
szólna ehhez Jézus Krisztus? Vajon most megkérdezte-e vagy a bársonyszék
feledékennyé tette? Elfelejtette-e Jézus intését, szavait: „"Engedjétek
hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké az
Isten országa.” (Mk 10:13-16)
Elvből nem írok a belpolitikáról, mert kivárok. Nem
akarok pártoskodó, gyűlölködő, hatalomvesztett és hatalmat kapott hisztériákban
részt venni, ám amikor a gyermekekről esik szó, amikor olyan apró emberekről
beszélnek fölöttük, akik senki másra nem számíthatnak, mint a saját
édesanyjukra és Isten irgalmára, akkor meg kell szólalni… Mert tízmillió megölt
kisdedből, ha őket engedte volna világra jönni a világ, ma egy gazdag, kulturált
nemzet lehetnénk, amely nemzet példát mutathatna erkölcsből, hitből és
hazaszeretetből…
És nem lenne vita abból, hogy egy-egy édesanya boldogan
hallgathassa vagy ne hallgathassa meg gyermeke szívdobogását a szíve alatt. Mert
nem minden törvényt az előző kormány fogadott el… vannak magasabb rendű
törvények, amelyek be nem tartását másutt torolják meg!
Stoffán György