Úgy tűnik, hogy az erdélyi magyarság végpusztulásának
főszereplője lett a Romániai Magyar Katolikus Egyház magyar főpapi vezetése. A Premontrei
Rend elleni törvénytelenségek után, most újabb pofont kapott a hívő magyar
közösség. Amíg Nagyváradon maga a püspök és a magyar képviselettel megbízott
RMDSZ volt a román törvénytelenség legfőbb támogatója, addig a Gyulafehérváron összegyűlt
Román Püspöki Kar, a székesegyházban, Márton Áron püspök sírjánál románul
imádkozott a románoktól szenvedett és a magyar népet szolgáló nagy püspök
boldoggá avatásáért. Ne felejtsük el, hogy a Román Katolikus Püspöki Kar elnöke
ugyanaz a váradi püspök, aki a premontreiek kisöprésében a románok mellett állt.
Márton Áron sírjánál románul imádkozni annyit tesz,
mint a Román Katolikus Egyház magyar származású román püspökéért imádkozni. Ennél
nincs lejjebb, hiszen ez Márton Áron nyilvános megalázása a magyar érsek(ség)
által. Röviden: árulás, amely árulás egy folyamat részét jelenti. Annak a
folyamatnak a részét, amelyet Bergoglio is megerősített bukaresti, csíksomlyói
és balázsfalvi látogatásával és ott elhangzott beszédeiben. Magyarán: az
erdélyi katolikusság beolvasztásának a folyamata ez, amely Kovács Gergely érsek
Vatikánból való beejtőernyőztetése óta nagy léptekben halad a cél felé.
Látványos engedékenységgel – mint a csángók magyar miséi –, elterelik a
figyelmet azokról a lépésekről, amelyek visszafordíthatatlan elnemzetietlenítést
eredményeznek.
A Márton püspökről nevezett román emlékév sem más,
mint e folyamat egy részének az összefoglalója. Olyasmi, mintha a dachaui
táborban az egykori őrök leszármazottai koszorúznának az áldozatok emlékművénél,
mint jó németek.
Igaz, mondhatja bárki, hogy az imádság a fontos, és
mindegy milyen nyelven hangzik el… és ez igaz is lenne, ha Bukarestben
imádkoznának Márton Áron püspökért Dan Tanasával és Mihai Tîrnoveanuval az AUR
irodaházában, bocsánatot kérve az erdélyi – romániai – magyarságtól az okozott
szenvedésekért. Így azonban, bocsánatkérés nélkül, a megkínzott és élete végéig
üldözött püspök sírjánál, magyar-székely főpapi jelenlét és részvétel mellett,
néhány nappal a nagyváradi premontreiek meghurcolása után, jelzőzhetetlen árulás
és cirkusz az egész.
Az erdélyi magyarok és székelyek elvesztették azt a
deszkadarabot, amelybe a hajótörött kapaszkodhat, azaz, az egyház
nemzetmegtartó erejét. Böcskei László, a bukaresti érseki szék várományosa, a
Román Püspökkari Konferencia elnöke minden megtesz ezért a székért, letaposva a
lélekben Márton Áron sírjára tett székely és magyar virágokat, lélekben felforgatva
azoknak a nagy magyar egyházi hősöknek, vértanúknak a temetőjét, akiket a román
hatalom kínzott meg, végeztetett ki, üldözött el.
Boros Fortunát ofm, Sheffler János püspök, Bogdánffy Szilárd püspök, az erdélyi tanítórendek paptanárai, a meghurcolt, kivégzett plébánosok, papok és más egyházfiak emlékét megalázó mai romániai magyar főpapság most többet árt a magyar-székely népnek, mint Trianon, Párizs és Ceausescu. Mert akik a lelket ölik meg, akik magatartásukkal eltávolítják a katolikus hittől és az egyháztól az emberek tömegeit, azok magukat távolítják el az Örökkévalóság isteni ajándékától, lehetőségétől. Akkor is, ha nem hisznek benne…
Isten irgalmazzon a bűnösöknek!
https://www.youtube.com/shorts/ZpaHdU3TEd4
Stoffán György