Az egyházellenesség ma divat, kifizetődő vállalkozás, dörgölődzés egy új világkép szervezőihez, ám semmiképpen sem a kulturált ember sajátja. Ugyanis, aki ma az értelmes, békére szólító egyháziakat bírálja, és egyes figyelmeztetéseiket magára veszi, az nyilvánvalóan annak a figyelmeztetésnek az ellenkezőjét tarja a sajátjának, tehát rosszat tesz, gyűlöletre uszít, békétlenséget generál. Ilyesmibe szaladt bele, Juszt László is, amikor Székely János püspök, „A hit és a szeretet országát kell felépítenünk. A szeretet országát nem lehet gyűlölettel építeni” – mondatára reagálva, magából kikelve támadta meg a katolikus egyházat, a választást elbukó kormányt, és igyekezett összemosni a Fidesz 16 évét az egyházzal. „Ki tanította Önnek, hogy államról és jogról prédikáljon? Hol vannak a bibliában ilyen fogalmak?” – tette fel a kérdést Székely püspökhöz szóló nyílt levelében Juszt.
(https://www.facebook.com/JusztLaci)
Nos, a papot, a püspököt, a hívő keresztényt maga Jézus tanította arra, hogy értelmes, jó gondolatokat, erkölcsileg irányadó szellemiséget hirdessen. „Tegyetek tanítványommá minden nemzetet” (Mt 28,18–20) – mondta, és ez azt jelenti, hogy akár állami, akár jogot gyakorló hivatalnokokról van szó, azokat figyelmeztetni kell a jézusi tanításra, hiszen a parancs az, hogy „tegyetek tanítványommá minden nemzetet”. Ha pedig tanítvánnyá kell tenni minden népet, akkor a tanítványoknak el kell mondani, azt, amit a Mester ránk hagyott. Furcsa, hogy ezt Juszt nem érti, és alapigazságokat érez sértésnek.
Ez arra mutat, hogy ő úgy látja, miszerint azok, akikhez ma dörgölődzni szeretne nem csinálnak valamit az alapigazságnak megfelelően, mert ahogy csinálják, az nem fér bele a krisztusi tanításba. Tehát, megpróbál védekezni egy axioma ellenében. Hiszen, valóban nem lehet törvénytelenséggel törvényes uralmat kiépíteni és nem lehet a jog átlépésével jogállamot kialakítani. Nem politizálás ez, hanem iránymutatás, ami pedig a való életben, valós kötelessége azoknak, akiknek tanítvánnyá kell tenniük minden nemzetet. Székely János kiváló prédikációját persze nem mindenki értette, hiszen ez a szellemi és lelki fejlettség nem mindenkinek adatott meg.
A püspök nem egyes pártoknak üzent, mert Csíksomlyóból nem üzenget senki, hanem az odazarándokló népnek mutatott utat. Ugyanis, ma valóban a hit és a szeretet országát kell felépíteni, azt az országot, amelyet sikeresen lerombolt az ocsmány politika. Azt az országot kell a krisztusi Igének megfelelően felépíteni, amelyben ma egymásnak feszül az isteni és a sátáni, a jó és a gonosz, a vallásgyakorló és a vallásüldöző… És ez nem egy ország, hanem egy teremtett világ. Mert a püspök nem vonatkoztat el egyetlen országra, egyetlen nemzetre, hanem azokat a folyamatokat látja, amelyek mindenütt, így a Kárpát-medencében is tapasztalhatók… pont azon értetlen és rosszindulatú dörgölődzők miatt, akik nem értik a krisztusi felhívást, a békére, igazságosságra, hitre szólító parancsokat. Tehát, megnyugtatásul: Székely János, a Juszt által otrombán megszólított szombathelyi püspök nem Orbán Viktornak vagy Magyar Péter miniszterelnöknek prédikált, hanem a hívő népnek.
Jobb lenne tehát, ha az elnyűtt általvetőből nem kapargatnánk elő mindenféle ócska szerszámot, ami másra nem jó, csak arra, hogy megsebezzünk ártatlan embereket, társadalmat, egyházat. Ha valaki zöldbáró lett, akkor szántson, vessen, arasson, és ne foglalkozzék olyasmivel, amihez végképp nem ért, amiben vak. Ha pedig mindenképpen bírálni akar, akkor ott bíráljon, ahol annak helye van. Juszt e megszólalásában ugyanis lejáratta saját magát és az új kormányt is, mert célzásnak vette, ami axioma. Ergo: ő bizonyos helytelenségeket lát, és azt hitte, hogy Székely püspök erre célzott beszédében. Juszt nagyot tévedett…
Erre mondták a régiek: „Si tacuisses, philosophus mansisses.” (Boethius)
