Különleges és egyben különös nép a magyar. Amíg jólétben, egészségben, gazdagságban él, általában elégedetlenkedik, civakodik és a lehető legmesszebb kerül hitétől, Istentől.
A
baj viszont, összehoz minket és alázatosan könyörgünk segítségért és
támogatásért, közbenjárásért. Magyar, keresztény hitünk semmilyen más nép
hitéhez nem hasonlítható, hiszen tudjuk, hogy Krisztus Édesanyja jó
édesanyaként gondoskodik népünkről, a rossz, hűtlen gyermekekről, akik csak
akkor szaladnak és kapaszkodnak kötényébe, amikor elesnek és a vérük kicsordul.
Az
idei somlyói búcsút lehetetlen a meghatódás könnyei nélkül nézni. A Nyereg
csordultig megtelt. Előtte, heteken keresztül figyeltük a bajt, ami testvéreinket
sújtotta és önkéntelenül is az jutott eszünkbe, hogy valami talán hibádzik…
Valami elromlott, valamit elrontottunk és ez annak a következménye. Persze,
ezek csupán az emberi logika emberi gondolatai. Ám, mégis sokaknak eszébe
juthatott, hiszen a nép betölti a Hármas-oltár előtti teret, a hegyet és az
erdőt is.
Ezekben
a nehéz pillanatokban, amikor testvéreink szenvedését látjuk, engedelmesen és
alázatosan egyesül itt Magyarország. Nem az állam, hanem Mária országa és a
régi könyörgések újra felsírnak. A nép nem felejt és ínség idején félmillió
székely és magyar vallja meg hitét, könyörög égi Édesanyjához közbenjárásáért
és megvallja bűneit.
Jelen van a magyar nép, mind testvérek, székelyek, csángók és magyarok, jelen van Krisztus egyháza. Nem hárman, de félmillióan gyűltek össze az Ő nevében. Együtt vagyunk, és Krisztus velünk van… nem vagyunk egyedül! Az egyház pásztorai szolgálnak, s közben jelen van az igazi Pásztor. Jelen van a szeretett nyáj soraiban, a nép között.
Czeglédi
Andrea