Hangosak
vagyunk, de ez a hangzavar üres és hazug!
Most
az elcsendesedés, a halk ima, a visszafogott öröm kell, hogy jellemezze e két
nap közötti időt. A trianoni megemlékezés és a Mindenkor Segítő Csíksomlyói
Szűz Anyához vonulás közötti időt, amely egy kegyelmi időszak. Elgondolkodhatunk
ugyanis azon, miért és hogyan jutottunk idáig. Mit nem tettünk meg és mit kell
megtennünk? Hogyan szűkülhetett egy nagy magyar birodalom olyanná, amilyennek
ma a térképen látjuk, s reménykedhetünk-e abban, hogy az otthonainkban,
irodáinkban és kivált a lelkünkben élő magyar térkép olyan legyen a valóságban
is, mint amilyennek a falon látjuk. A történelem Urának nincs lehetetlen. A
kérdés csupán az, hogy mikor leszünk méltók arra az isteni kegyelemre, hogy
megtörténhessék az igazságszolgáltatás? Mert ahhoz, hogy méltók legyünk rá, nem
elegendő a torzsalkodás, a hataloméhség, az úrhatnámság, az egymás elleni
gyűlölködés, a politikai pártokhoz való hűség ekként való kifejezése.
A magyar ember akkor lesz méltó az isteni igazságszolgáltatásra, ha magyar és keresztény lesz ismét! Ha nem sajnálja az idegen hatalom elnyomása alatt, de a saját magyar szülőföldjén felnövő magyar gyermektől a támogatást. Attól a kisgyermektől, akinek természetes az édesanyja nyelve, aki ezt a nyelvet tanulja meg csecsemő kora óta, s csak később eszmél a szörnyű igazságra. Attól a kisgyermektől, akit leköpnek, mert magyar, s az iskolában félreállítják, mert magyar. Akkor lesz méltó, ha nem megvetéssel, hanem szeretettel nézi az önhibáján kívül más országnak nevezett helyen élő honfitársát, ha felfogja végre minden magyar, hogy 1920. június 4-e nem egy régen történt, és így feledhető esemény volt, hanem máig ható tragédia, ami minden magyart érint, ha tudomást vesz róla, ha nem!
Ma
a magyar embernek, éljen bárhol is a világon, felül kell emelkednie a
politikán, a politikai hovatartozás miatti gyűlölködésen. Mert a politika akár
nemzeti, akár ellenzéki, a hazugság művészete és nekünk, magyaroknak, nem kell
a hazugság, mert ismerjük az örök igazságot, Isten igazságát, Jézus Krisztus tanítását
és parancsait, amelyek az egyetlen lehetőségünk a megmaradásra, az isteni
igazságszolgáltatásra.
Most,
amikor tömegek vonulnak Máriához, amikor magyarok százezreit tölti el örömmel és
bizakodással a csíksomlyói búcsú, a Szentlélek eljövetelének semmi máshoz nem
fogható nagyszerűsége, akkor végre fogjuk fel a magyar valóságot! Minden
ízünkben, porcikánkban és lelkünkben, őszintén adjuk át magunkat a Szentlélekbe
vetett hitnek, kérjük a bűneink megbocsájtását és azt, hogy Mária országa, a
keresztény nemzet ismerje föl végre a hazugságokat és lélekben összekapaszkodva,
hittel forduljon ki-ki Máriához, ki-ki – hite szerint – az Úr Jézus Krisztushoz,
ott a Nyeregben, együtt várva a Szentlélek eljövetelét, erejét, és igazságát!
S
legyen számunkra, keresztény, keresztyén magyarok számára Trianon figyelmeztetés,
a csíksomlyói búcsú pedig remény. Mert ha hitünkben, és Krisztus követésében
egyesülünk, ha felismerjük a hazugokat és a politika sátáni manővereit, akkor a
magyar nemzet győz és visszaszerezheti minden jussát. Mindnyájunkhoz szól a krisztusi
ígéret: "Bizony,
bizony, mondom nektek, hogy amit csak kértek az Atyától az én nevemben, megadja
nektek. Eddig nem kértetek semmit az én nevemben: kérjetek és megkapjátok, hogy
örömötök teljes legyen." (János evangéliuma
16,23-24)
Stoffán György