Már-már kínjában is felröhög az ember, ha
az alig egyéves ellenzéki „párt” elnöke elkezd Orbánozni. Most újabb Orbánozás
megy, amelyben nagy lehetőséget talált magának e párt elnöke. Gyalogolni fog. Nemzeti
zászlókkal felfegyverkezve visszafoglalja Nagyváradot, a volt DK-sokkal és
egyéb baloldalról hozzájuk átállt prolival, akik most hirtelen „úgy érzik”,
hogy dr. Orbán Viktor Miniszterelnök úr Tihanyban „elárulta az erdélyi magyarokat”.
Azokkal gyalogol ez nemzetellenes, weberista pártelnök, akiknek korábbi pártjuk
elnöke, együtt koccintott a románokkal Budapesten, december 1-jén, s akik nem
egyszer arra szólították fel az idegen főhatalom alatt sínylődő, de
magyarságukban kitartó honfitársainkat, hogy olvadjanak már be végre a
megszálló nemzetbe. A „nagy menetelő” pártelnök talán ezzel a demagóg
gyaloglással akar a székely szívekbe belopódzni azután, hogy a székelyek megüzenték
neki, hogy jobb, ha oda nem látogat el, mert bőr nélkül küldik vissza… Ott igazán
nem szeretik a megmaradt nemzet árulóit. Ám, ez az ellenzéki párt, most éppen nemzeti
elkötelezettséget hazudik magáról, hiszen nekik mindegy, hogy hogyan, csak
szerepelhessenek, amint ezt imádott pártelnöküktől látják. Attól a pártelnöktől,
aki Tusványoson, az első sorban tapsolta véresre a tenyerét, ha csak meglátta is
a mára már gyűlölt miniszterelnököt…
Most azt gondolja ez a pártelnök, hogy
fogást talált az általa korábban megtapsolt, istenített magyar
miniszterelnökön, aki Tihanyban rosszkor,
rossz helyen mondott diplomáciai nyelven jót, de abban a szent, magyar közegben
nem kellett volna, hogy ilyesmi elhangozzék. Hibázni viszont csak az hibázik,
aki dolgozik. Így van ez akkor is, ha
az ember miniszterelnök, sebész vagy géplakatos… mindegy. A hiba megengedett,
bírálható és jobbára javítható is. Orbán Viktor kétségtelenül rossz helyen
és rossz időben mondott diplomatikus gondolata érzékenyen érintett sok magyart,
de ha Orbán Viktort csak ebből a tihanyi bakiból ítéljük meg, akkor magunkról
állítunk ki szellemi szegénységi bizonyítványt. (lásd; az fent említett
pártelnököt)
A távgyalogló, egy pillanat alatt szélsőségesen nemzetivé vált brüsszelita pártelnök arról a hazaárulás-sorozatról kellene, hogy beszéljen, amelyet pártjával, gyilkos indulatokkal és gyalázkodással, kínzással fenyegetőző párttagjaival és katonai szaktanácsadójával nap, mint nap elkövet, a magyar gyűlölő Weber, a brüsszeli kenyéradó gazda parancsára, annak fejében, hogy köztörvényes bűneit – egyelőre – ne tudja tárgyalni a bíróság.
A nagyváradig tartó gyaloglást világgá kürtölő nárcisztikus, önmagát nemzeti hősnek gondoló, szellemében és tartásában Jakab Péterhez – megtévesztésig – hasonló pártelnöknek inkább Canossa-járásba kellene fognia. Ám, igen sokszor meg kéne, hogy járja az utat Brüsszeltől Brassóig, mezítlábas saruban, gyalog, vezeklőcsuhában, télen, födetlen fővel, böjtölve ahhoz, hogy a magyar nemzet és a székely nép valaha is megbocsásson neki. A nemzetárulóknak ugyanis, nem megbocsájtani szokás! És ez esetben ismét nem dr. Orbán Viktor Miniszterelnök úr az áruló…
Stoffán György
ps: Arra már ma is sokan kíváncsiak, hogy
hányadiknak áll sorba majd ez az ellenzéki pártelnök segget nyalni (bocsánat) Simionnál –
Orbán Viktort, a magyarokat, és a székelyeket gyalázva –, ha valóban Simion
lesz Románia elnöke?