Egy nemrégiben közölt interjújában Pocher nővér, aki elsőként kapott nő létére magas kinevezést a Vatikánban, felvetette, hogy a női diakonátus kérdésében is lehetne „decentralizált”, „zsinati” megoldást találni. A legújabb példa a Fiducia supplicans a 2023-as homoszexuális áldás bevezetésével, amelyet ma már minden püspöki konferencia, minden egyházmegye és minden pap használhat, de nem muszáj. Régebbi példa az állva, kézbe áldozás bevezetése, amelyet 1969-ben minden püspöki konferencián kötelezővé tettek. Ez az újítás lassan elterjedt. Hosszú évtizedekbe telt, de ma, 2025-ben alig van olyan ország, ahol a püspöki konferenciák ne engedték volna meg a kézben való áldozást.
A Corriere della Serával készült mostani interjú
oka egy konferencia volt, amely január 17-én és 18-án zajlott a Padovai
Vallástudományi Egyetemen és melynek jelentős témája: „ Maszkulinizálni az
egyházat? A nők és férfiak egyházáért” . Az eseményt
többek között egy papnevelde és mindenekelőtt feltűnő mértékben a vallási
elöljárók egyesületei támogatták, ami megerősíti, hogy az egyházon belüli
nyomás elsősorban a női rendekből és összességében a teológusoktól származik, amelyek
progresszívek és a zsinat utáni szellemben alakultak.
A világ felfogása szerint az egyház a szexuális zaklatás botrányaitól szenved. Mivel a bántalmazások legalább 80 százaléka homoszexuális jellegű, ez a probléma különösen azt mutatja, hogy az egyháznak nincs szüksége „elmaszkulációra”, hanem éppen az ellenkezőjére. Mivel az Egyházat hierarchikusan Jézus Krisztus állította fel, az „emaszkuláció” inkább az isteni szándékú alapok lerombolásának titkosítása.
Sr. Linda Pocher teljes interjúja a Corriere della Sera Corriere del Veneto minapi számában Francesca Visentin újságíró bevezetőjével példa arra, hogy a feminista teológia figyelmen kívül hagyja az üdvtörténet valóságát, és fiktív strukturális kérdésekre összpontosít, amelyeket kifejezetten, mindig a hatalom kérdésének tekintenek. Más szóval: egy politikai, ideológiai kérdés kerül előtérbe.
Ez a renegát, drámai, erőszakos változtatás olyan következményekkel jár, amelyek felérnek a Római Birodalomban elkövetett keresztényüldözéssel az amfiteátrumok kivégzéseivel. Maga Luther sem helyezkedett szembe ilyen élesen a hitigazságokkal. Ám, ez a folyamat talán hasznos is a mai világban, mert megerősíti azoknak a hitét, elkötelezettségét, akik majd a megmaradt krisztusi, keresztény közösségeket alkotják, összefogják, megtartják és felvirágoztatják az Egyházat a Szentlélek vezetésével, XVI. Benedek prófétai jövendölése szerint.
Íme a Corriera-interjú
Linda Pocher nővér: „Ferenc pápával együtt dolgozom az egyház felszámolásán.”
A pápa a vallásost, a teológust és a filozófust bízta meg azzal a feladattal, hogy az egyenlő jogokat szorgalmazza: „Diakonisszák? Haladunk előre. Az egyházban, akárcsak a társadalom többi részében, meg kell szüntetni a hatalmi aszimmetriákat.”
„A hímsovinizmus az evangéliumnak ellentmondó valóság, a helyes irány a nők és férfiak felértékelődése.” Az élen egy friuli apáca, teológus és filozófus, Sr. Linda Pocher, a római Pápai Auxilium Egyetem és a Pápai Nemzetközi Mária Akadémia krisztológia és mariológia professzora áll, akire a pápa megbízta az egyenlőség megvalósításával. A pápa megbízásából Linda Pocher nővér szervezett képzést ebben a témában neki és a Bíborosi Tanácsnak. A „ Smaschilizzare la Chiesa” („ Az ”, Edizioni Paoline) című könyvben összefoglalt munka Ferenc pápa előszavával bemutatja, hogy a nemek közötti különbségeket milyen sokféleképpen értelmezték és alkalmazzák egyenlőtlenségként az egyházban. A könyvben Linda Pocher Lucia Vantinivel és Luca Castiglionival közösen foglalkozik a kritikus kérdésekkel, és megszabadítja az evangéliumot azoktól az értelmezésektől, amelyek félreállították és kirekesztették a nőket. Maga a pápa is többször mondta: „Az egyik legnagyobb bűn, amit elkövettünk, az Egyház „férfiasítása”, többek között a Nemzetközi Teológiai Bizottság előtt is. Papok és teológusok vitatták meg ezeket a kérdéseket Padovában január 18-ig, szombatig a „Lemaszkulinizálják (férfiatlanítják - a szerk.) az egyházat? A Nők és Férfiak Egyházáért” a Padovai Vallástudományi Iskola és az Irecoop Veneto szervezésében. És Pocher nővér megismételte, hogy az egyházban egyenlő női jelenlétre van szükség.
Corriere: Linda Pocher nővér, a nők marginalizálódnak az
egyházban, különösen a csúcson?
Sr. Pocher: A kontextus különösen férfias, és a hatalmi
aszimmetriák vannak, mint a társadalom minden más területén.
Corriere: Mit jelent az egyház „lemaszkulinizálása”?
Sr. Pocher: Ezt a kifejezést használja Ferenc pápa, aki
szerint több teret kell adni a nőknek az egyenlőtlenségek megszüntetése
érdekében. Ez vezetett egy oktatási úthoz a bíborosokkal. Jézus mindig egyenlő
méltóságot adott a férfiaknak és a nőknek. Most megérett az idő, hogy újra
felfedezzük ezt a jó hírt: egyenlőséget Isten előtt.
Corriere: Ön kifejtette, hogy a mai elmélkedések Hans
Urs von Balthasar gondolatának „Marian-Petrine” elvének kritikai vizsgálatán
alapulnak.
Sr. Pocher: Ez egy olyan elképzelés, amelynek értékelnie kell
a különbségeket, de valójában kizárja a nőket azáltal, hogy idealizálja őket,
és legitimálja a kiváltságokat és az igazságtalanságokat. Ma megpróbáljuk
megteremteni a „mi”, a komplexitás, az összekapcsolódás, a különbözőségektől
való szabadság és a különbségek kultúráját.
Corriere: És a női diakonátus kérdése?
Sr. Pocher: A témával kapcsolatos kutatások azt mutatják,
hogy nincsenek teológiai akadályok, de továbbra is nagyon vitatott téma,
különösen hierarchikus szinten még mindig nincs egyetértés. A zsinat során is
szóba került, és a zsinat nagy újdonsága éppen az, hogy a pápa lehetőséget
adott arra, hogy intézményileg elismert helyen olyan szinte tabunak számító
témákat tárgyaljanak, mint a nőszentelés. Most egy belső vatikáni tanulmányi
csoport dolgozik rajta: ez egy olyan út, amely eredményre vezet.
Corriere: Mennyi időbe telik, amíg a női diakonátus
valósággá válik?
Sr. Pocher: A pápa azt akarja, hogy megfelelő egyházi
konszenzus alakuljon ki, aminek még be kell érnie. De ez egy út, amely
elindult.
Corriere: Napjainkban sok plébánián a papok hiánya
miatt a nők, köztük a laikusok is alkalmasak arra, hogy úrvacsorát adjanak. Egy
olyan élmény, ami már Olaszország számos városában megtörténik.
Sr. Pocher: Az egyház számára a nők helyzete ma már biztosan
nem ugyanaz, mint 70 évvel ezelőtt, és ez a fajta valóság, amely már létezik,
az istentiszteletek és a rendkívüli úrvacsorai asszisztensek egyértelmű jelek.
Amit még be kell érni, az a jogi intézményi rész.
Corriere: Lesz-e nemek közötti egyenlőség az egyházon
belül?
Sr. Pocher: Ez az igazságosság kérdése. Meg kell valósítani,
mert helyes, nem marketing okokból. És tekintettel az evangéliumra: Jézus
mindig figyelmen kívül hagyta a nemek közötti különbségeket, és mindig egyenlő
méltóságot adott a férfiaknak és a nőknek. A keresztény tapasztalat eredete az
Isten előtti erős egyenlőségben rejlik, ideje újra felfedezni.
Corriere: soviniszta a Biblia?
Sr. Pocher: Ha elszakad a sztereotip elképzelésektől, a
Máriáról szóló bibliai jeleneteket olvasva erős női főszereplők története
látható: Ő nemcsak Jézus anyja, hanem tanítványa, nevelő is, ő vezeti Jézust a
tapasztalatok világába, és értelmének kitárására ösztönzi.
Corriere: Gondolja, hogy a női diakonátus növeli vagy
elűzi a hívők számát?
Sr. Pocher: Lesznek új emberek, akik közelebb kerülnek az egyházhoz, mások pedig bosszankodnak, és talán elfordulnak. De ez egy helyes és szükséges változtatás.
Magyar fordítás: Nemzeti Napló,