A telefonnyomkodós ifjúság, valamint a pedagógus társadalom, minden előzetes figyelmeztetést, jó szándékú és nevelő hatású tanácsot, az e témában való oktatás lehetőségét mellőzve és megakadályozva, parancsot kapott, az új iskolaévkezdés előtti napokban. Az alapvetően hasznos döntés, mégis rossz szájízt okozott, hiszen amolyan rendőrminiszteri parancs lett belőle, ami a polgári életben kissé szokatlan Magyarországon. Befehl ist Befehl, tehát, végre kell hajtani!
A közösségi oldalak mindenhez is értő, de gondolkodásra, elkötelezettsége okán képtelen hada – mint annyi más esetben –, most ismét szakértővé vált, ahogy volt már korábban bakteriológus, hadászati szakértő, közgazdász, palackvisszaváltó szakértő, és virológus. Most, mesterpedagógusi túlképzettségéről tett tanúságot. És mint a magyar társadalom immár ezer éve, ez esetben is élesen kettészakadt. Az egyik társadalmi „tudós” réteg, a bányalovak tévedhetetlen logikájával és szemellenzőjével, teljes mellszélességben támogatta a rendőrminiszteri, „szakértői” parancsot, mert minden, amit a kormány meghatároz, törvénybe iktat, az megfellebbezhetetlen. És aki ellent mer mondani az liberálissá, kommunistává, zsidóbérenccé, nemzetellenessé stb. válik másodpercek alatt, még ha jobboldali is A másik, az ellenzéki - pedagógiailag túlképzett - társulat, minden indok nélkül, mereven ellenezte az intézkedést, szokás szerint logikátlan hülyeségeket beszélt, mert minden kormányhatározat rossz és elítélendő. Ezt diktálja a genetikájuk…
Az igazság viszont egyik oldalon sem létező és meghatározható, hiszen ezt az alapjában véve hasznos, tiltó rendelkezést hosszú előkészítő munkának kellett volna megelőznie, és nem kellene folyamatosan olyan ostoba megnyilatkozásokkal, indokokkal alátámasztani, mint tette a szóvivőasszony: „Azért kell elvenni a telefont, hogy a gyerekek a szünetekben se kütyüzzenek.” Ez a legbutább, legcinikusabb és legmegalázóbb „érvelés”, amit ebben az ügyben mondani lehetett. Semmi másra nem volt jó, mint tovább éleszteni a belpolitikai tüzet.
Mi hasznos és mi nem bölcs dolog ebben a tiltásban?
A felnőtt társadalom, a multik, a tanárok egy része és a szülők, így maga az állam is, rászoktatta a gyermekeket, azaz függővé tette az ifjúságot az egyre fejlődő digitális eszközök használatára. Ennek számos oka volt/van. A multi eladni akar, amivel az állam is jól jár, hiszen, minden méregdrága telefonból 27%-ot lecsíp. Amikor pedig, a szülők odaadják a hároméves gyereknek a telefont, mert amíg nyomkodja, addig sincs vele baj, amikor csak kevés iskolában van közösségi élet, énekkar, színjátszó kör, délutáni szakkörök, nincs cserkészet, nincs egy állam által támogatott, nem politikai ifjúsági szervezet, a szülők pedig, a jólét fenntartása és/vagy megszerzése érdekében, este már csak az ágyba tudnak beesni a fáradtságtól, akkor a gyermeknek mi marad? A telefon és a számítógép nyomkodás. Itt él közösségi életet, itt tartja a kapcsolatot barátaival, ezeken az eszközökön játssza a sok degenerált, véres, gyűlölettel teli lövöldözős játékot, nézi a pornót… mert ez jutott neki. Rászokott, függővé vált. Az eszköz a gyermek társa lett, a tanári, szülői, társadalmi szeretet és gondoskodás hiányában. Igaz, ez a társadalom nagyobbik részére érvényes csupán, mert vannak tanárok, szülők, iskolák, és vannak társadalmi csoportok, akik évtizede küzdenek a jelenség, a betegséggé fajult függőség ellen. Nincs közösségi élet, nincs viselkedésmódot oktató felnőtt, nincs erkölcsi, vallási nevelés. Ezért nincs már tanár, idősek és szülők iránti tisztelet, de a legtöbb magyar gyermek esetében család sincs, mert már a korábbi generációk sem értették a hűség, a szeretet, a felelősség érzését. És, ha mindez nincs, akkor a további generációkban sem lesz felelősségérzet, a tartalmas életrevaló muníció.
Megjegyzem, az iskolák sokaságában is drámai a helyzet a telefon és egyéb technikai eszközök tekintetében. Az állam a diákokat ellátta laptopokkal, a tanár pedig, sokhelyütt nem leadja az anyagot a tanórán, elmagyarázva egy-egy történelmi esemény körülményeit, hanem kiadja az osztálynak, hogy mit keressenek ki a neten – laptopon, telefonon – forrásanyagként, és a következő órára írjanak belőle esszét… Ez azonban nem tanítás!
Tehát, nem a rendőrségi stílusú tiltással kellett volna kezdeni az leszoktatást, hiszen egyelőre még nem olyan világban élünk, ami ezt indokolná. Hacsak nem abból indulunk ki, hogy mint annyi más, ez is uniós Befehl volt, amit haladék nélkül, mint a többi uniós alárendeltségű országban, kötelező volt bevezetni. Akkor érthető a parancs közreadása, mellőzve a részletes kidolgozást és rátolva a felelősséget az iskolákra, tanárokra és igazgatókra, mert ez is egy messzire mutató, szomorú terv megvalósításának a része. (Ne készülhessen felvétel az esetleges érzékenyítő órákon, ne lehessen videófelvételt készíteni, ha netán idegen országból jött tanulók verik a tanárt, a szülőktől az iskola idejére el legyenek zárva a fiatalok.... etc. Mert nem véletlen az, hogy az Unió országaiban szinte egyszerre tiltották be, minden előzetes információ és a részletek kidolgozása nélkül az iskolai telefonhasználatot, miközben a digitális kultúra tananyagként szerepel...)
A legtöbb iskolában, ma még nem tudják kik és hogyan gyűjtik be a telefonokat, hiszen a kevés tanár és a technikai személyzet sokszoros túlterheltsége mellett ez komoly problémát okoz egy-egy több száz fős tanintézetben. A telefonok visszaadása a tanítás után, hasonló terhet jelent. Nem beszélve arról, hogy bizony vannak iskolák, ahol az átlagosnál nagyobb veszélye van a telefonok eltűnésének, ellopásának. Az ellopott százezres telefonokért ki vállalja a felelősséget? Erről sem szól a rendőrminiszteri fáma. Miért nem hagyta helyben az eddigi, osztályfőnökök és igazgatók által hozott telefonhasználttal kapcsolatos rendelkezéseket a minisztérium? Nincs konkrét utasítás arra sem, hogy a pumpás és egyéb, telefonnal összekötött egészségügyi eszközt használó cukorbeteg vagy SNI-s gyermek telefonhasználatát hogyan szabályozhatják az iskolák. Arra sem gondoltak a rendőrminisztérium oktatásfelelősei, hogy azok a fiatalok, akik ma felháborodásuknak adnak hangot, 2026-ban már választók lesznek… hangadók, küldött, jól fizetett ellenzéki politikusok pedig, már most is szekérderékkal vannak a mai magyar közéleti káoszban, és úgy forgatják a tapasztalat nélküli, hazugságoknak is bedőlő, világmegváltásra készülő, alulképzett fiatalokat, ahogy akarják.
Összességében tehát, a telefonozás iskolai beszüntetése elvárt és jogos intézkedés lett volna, de sokkal nagyobb hozzáértéssel, a fiatalok igényeinek ismerete alapján, velük egyeztetve, a tanárok beavatásával és tanácsaik, tapasztalataik megfogadásával. Mert az iskolákat érintő rend, nem az autópálya-rendőrség szolgálati szabályzata. Csak megjegyzem: – itt nem felesküdött egyenruhásokról szólnak a dolgok, hanem a végtelenségig leterhelt, de viszonzásul alulfizetett iskolai technikai személyzetről, ezernyi adminisztrációra kötelezett tanárokról, és képzett igazgatókról, akik eddig is lelkiismeretesen, csak a gyermekek érdekeit, jövőjét szolgálták, és azokról akik – úgy tűnik –, senkit nem érdekelnek… a gyermekeinkről, akik nem feledékenyek és két év múlva szavazni fognak!
Ha pedig, 2026-ban elbukunk, és azzal az ország is elbukik, akkor azt önmagunknak, az ilyen és ehhez hasonló átgondolatlan, de a civil élettől idegen, katonásan (rendőrösen) végrehajtandó „szabályozásoknak” (is) köszönhetjük majd. És még erkölcsi alapunk sem lesz panaszkodni…
Jó lenne tehát, még egyszer átgondolni, a rendőrminiszteri rendelkezés iskolai telefon és más digitális eszközök használatára vonatkozó részét. Mert a rendelkezés többi része, ez esetben megkérdőjelezhetetlen volna!
Stoffán György