Nemrégiben megjelent Czeglédi Andrea, Stoffán
Györggyel készült interjúkötete. Megvettem. Belelapozva azon vettem észre
magam, hogy már a negyvenedik oldalnál tartok. Magával ragadott az, amit és
ahogyan Stoffán György e könyvben elmond… Nem akarok Czeglédi Andrea igazán
kiérdemelt babérjaira törni, de magam is felkerestem az írót, hiszen gondolatai,
a mai zavaros világban segítik a tisztánlátást és iránymutatóak is.
– Hogyan és miért született meg Hatvanhat év
történelem című interjúkötet? – tettem föl az első kérdést.
–
Évek óta nyaggatott Czeglédi Andrea azzal, hogy magamról is írjak, mert
szerinte érdekes életet éltem, élek… Én nem szeretem reklámozni magam. A szolga
végezze a dolgát, és majd Aki megbízta, a végén döntse el, hogy jól végezte
vagy rosszul. Majd azzal állt elő, hogy ő beszélget velem és abból ír egy
kötetet. Kicsit ellenkeztem, de gondoltam, ha már tanítvány, akkor próbálja ki
magát. Belementem a hosszú interjúba. Ám az infarktus, megfűszerezve egy kis
tüdőembóliával félbeszakította a hosszú beszélgetést. Így lett a hatvanöt év
történelemből hatvanhat év történelem…
– Én két és fél nap alatt kiolvastam a könyvet. Ám, most nem a Czeglédi-kötetet akarom méltatni, bár annak az élményét később megosztom az Olvasókkal. Ma, inkább a jelenlegi magyarországi bel-, és külpolitikáról kérdezném, ha szabad…
– Ezért jött, ha jól sejtem!
– Magyar Péter jelenség?
- Tudtam! Ma ez slágertéma, és mindenki
csapnivalóan kezeli az ügyet. Az én megítélésem szerint ez az ember felbérelt
ember. Arra nem tudtam még rájönni, hogy voltaképpen ki bérelte föl, de hogy
adatokkal rendelkezik minden megyét és települést illetően, ez nem saját kútfő
vagy saját kutatás. Ezt a kezébe adják. Persze, közben van rágalmazás,
vádaskodás, gyűlöletkeltés, fenyegetőzés, keresztényellenesség… mindenütt
tűpontosan az, amivel az adott hallgatóságot meg lehet fogni, el lehet hülyíteni.
Tehát, ebben az az ördögi, amit eddig a politikában nem tapasztaltam idehaza,
és amire Jézus hívja fel a figyelmünket először: „Ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, a lelket azonban nem tudják megölni! Inkább attól féljetek, aki a kárhozatba vetve a testet
is, a lelket is el
tudja pusztítani.” (Mt 10,24.) Ma, Magyar Péter által a magyar lélek
elpusztítása kezdődött meg. Kiokosodtak a megbízók… Találtak egy olyan embert,
aki kellően nagyravágyó, nárcisztikus, hatalmas bosszúvágy fűti, szereti a
jólétet, és ismeri a kulisszák mögött zajló eseményeket, az egyházakat, s
stikliket. Ezekhez még hozzáhazudik, és a hallgatóság, a mindig rosszkedvű és
elégedetlen köznép őrjöngve ünnepli a saját tönkretételét… Közben ordítozza,
hogy nem fél… pedig, a kutya sem bánja.
A köznép, önmaga tapsolja meg azt, hogy elveszti a saját és a gyermekei
jövőjét, szabadságát, családtámogatásból épített házát, autóját stb… mert hisz
ennek az embernek, aki a WHO-szerződésről, a nyugati erkölcsi és értékleépülésről
nem beszél, a keresztényellenességről szót sem ejt és éljenzi a Nyugatot pont
úgy, ahogy Dobrev és a többi hazaáruló. A magyar már csak ilyen. Ha jól él,
elégedetlen lesz, és a kapzsisága, az irigysége révén jobbat, mást akar… de minden
alkalommal keményen megbánja.
– Ön, az egyik
előadásában azt mondta, hogy ez az egész a kormány bűne is.
– Nem csak most mondom, hanem évek óta mondom: Két
óriási hibája van a mai vezetésnek. Az egyik, hogy a médiája csapnivalóan primitív.
A másik, hogy a személyi politikája hasonlóan rossz, elégedetlenségre ad okot,
bizonyos személyeket illetően. Nem fényezni akarom magam, de orbánistaként
ezerszer leírtam, már évekkel ezelőtt, hogy nagy baj, ha nincs egy országban
szakemberek által irányított oktatási minisztérium, ha nincs önálló
egészségügyi minisztérium, hogy be kellene fejezni az uram-bátyám állásszerzés
lehetőségét. A kutya sem hallgatott rám, noha itt vannak a cikkek… nézze…
2012-től folyamatosan. Én időben igyekeztem szólni – és nem csak én. Ma mit harsog
Magyar Péter a kormány ellen? És nézze meg, hogyan reagál a jobboldali média
erre a felbérelt kisjuhászra? Sehogy! Továbbra is mennek a kádári jelszavak, a
„mi megvédjük” „mi ezt meg azt nem csináltuk”, „mi továbbra is segítjük…”,
„Magyar Péter a nadrágszíjja”, „Magyar Péter a nőverő”… stb. Ugyanaz az
alacsony proli színvonal, mint a balosoké. Sokkal többre mennénk hozzáértő médiaszakemberekkel,
olyanokkal, akik a nép között járnak és ismerik a néplélek minden rezdülését és
nem felülről látják az egyszerű emberek problémáit. Nem lehet ezreket figyelmen
kívül hagyni és bagatellizálni egy gyűlöletkeltő ámokfutását. Ma viszont
hagyják, bagatellizálnak, és oda-vissza, megy a hazudozás. A cinizmus és az
önteltség rossz tanácsadó. Ma csak ezt tapasztaljuk. A magyar jobboldali
médiát, volt kommunista és liberális csapat irányítja. Ez látszik is. Sokszor
olyan, mintha direkt le akarnák járatni a kormányt… azonban egy-egy politikus
is hasonló stílustalanságban szenved a mi oldalunkon is… Mindegy beszéljünk
másról!
– Azért hadd kérdezzem meg Önt: kire szavaz az uniós
választásokon, ha a Fideszre haragszik?
– Magának is szövegértési problémái vannak? Én nem
haragszom, hanem igyekszem pozitívan bírálni, mert erre a keresztény, nemzeti
szemléletet valló pártra adtam a voksomat. Tehát, ha erre adtam az ő ígéreteik
alapján a voksomat, akkor elvárom, hogy az az irány maradjon meg, és normális vezetés
legyen! Ne félhülye, hozzá nem értő rokonok kerüljenek felelős pozíciókba,
hanem szakemberek, és ne pillanatnyi ostoba elképzelések szerint irányítsanak
gazdasági, oktatási vagy egészségügyi kormányzatokat, kutatóintézeteket,
szakirányú oktatási rendszereket, hanem azokat is szakemberek, pedagógusok
vezessék. Akármerre nézek ma, mindenütt kupleráj, bizonytalanság, be nem
tartott törvények, egyfajta félelem uralkodik. Pedig, nem kellene! Orbán Viktor
jó vezető, elismert politikus. És védi az ország érdekeit. Ez a félelem pedig, nem jó.
Ugyanúgy árt, mint a cinizmus és az önteltség. Mi, Horthy hatalomátvétele óta,
mindig félünk valamitől: „mi szól a Nyugat”, „nem kapunk pénzt”, „csak erre vár
az ellenzék”… Pedig, a magyar nem volt mindig ilyen beszari nép. Most nekünk kellene
azt ordítozni, hogy nem félünk… mert a másik félnek, ennek a Magyar-féle
társulatnak igazán nincs mitől félnie ebben az országban. Sajnos! Tohonya,
nemtörődöm, a jóléttől eltunyult, kapzsi és irigy lett mindenki. Sajnos, ma
mindennek a fokmérője a politikai elit körében, hogy milyen óra van a kezén és
mennyibe került a táskája… és ez szánalmas. Kire szavazok? Akire eddig… minden
hibája és bűne ellenére a Fideszre. Amikor bírálok, akkor is a saját érdekünkben
teszem, akár hallgatnak rám, akár nem. Segget viszont, én nem csinálok a
számból, ahogy oly sok, ma már melldöngetős jobboldali, egykori liberális és
kommunista tette az elmúlt évtizedekben, pénzért és jólétért, hatalomért… és az
elveimből sem tudok engedni. Én a születésem óta az vagyok, ami. Keresztény és
magyar.
– Ön már nyugdíjas. Van valamilyen hivatalos megbízása
vagy állása, támogatása a Nemzeti Napló blog működtetéséhez? Hiszen
kézzelfoghatóan védi a kormányt, a kormányfőt, a rendszert.
– Én a hazámat védem. Utálom a pártokban gondolkodást!
Viszont, ma nincs választási lehetőség jó és még jobb között. Ma vagy a
Fideszre szavaz az ember, mert az egy logikus, állandóságot és viszonylagos
biztonságot jelent, vagy a programok és elképzelések nélküli, gyűlölködésből
élő, külföldről fizetett vegyes társulatra. Nincs alternatíva. A Fidesz, a maga
bűneivel és hibáival még mindig összehasonlíthatatlanul jobb választás, mint
bármelyik pénzéhes hazaáruló politikai csürhe. Egyébként, soha nem kaptam egy
fillért sem senkitől. Kétszer kértem, de egyszer az NKA dobta vissza a
pályázatomat, egyszer meg a mindenhez is értő Kásler. A harmadik „visszautasítás”
Tamás József püspök úr, munkámra vonatkozó kérése után volt. A Bethlen Gábor
Alap tudomást sem vett a püspök úr leveléről. Akkor éppen Erdélyben, egy ferences
gasztronómiatörténeti könyvhöz gyűjtöttem anyagot. Azóta ez a könyv, a Bethlen
Gábor Alap támogatása nélkül is, már háromszor megjelent és nagy siker volt. Egyedül
Csík vármegyében, csaknem ezer darab fogyott el. A visszautasítások és be nem
tartott ígéretek okán világossá vált számomra is, hogy hányadán állunk a keresztény,
nemzeti értéket hordozó kiadványok támogatásával. Igaz, eddig sem pénzért csináltam,
amit csináltam. 93 ezer forint a nyugdíjam… Azért ennyi, mert az életemet úgy
éltem le, hogy ahol kellett, ott szolgáltam külsős újságíróként, háborúban,
forradalomban. És mindig volt kellő mennyiségű ellenségem is, akik keresztbe tettek
különböző hazudozásokkal, mocskolódásokkal… szakmai féltékenység és egyéb okok
miatt, természetesen a hátam mögött. Viszont, ez sem érdekel már. Megszoktam a
gerinctelenségeket. Persze, segget nyalni sem voltam képes soha.
Tudja, amikor az ember a lét és a nemlét között lebeg,
teletűzdelve csövekkel meg elektromos kütyükkel, és egy kórházi ágyon végig gondolja
az életét, attól kezdve elég sok dolgot másképpen lát, mint azelőtt… és utána nem
tart semmitől, mert beleszagolt valami egészen másba…
– Mik a tervei?
Közreadja: Szépe Áron