Hosszú a nagyböjt, rettentő nehéz a kereszt, és meredek a Golgotára vezető ösvény a magyarok számára. Akár a világi dolgokban, akár a hitbéliekben járunk. Mindenütt a meg nem értettség, az utálat, az erkölcsi züllés, a hit relatívvá tétele tapasztalható, s ha ehhez hozzávesszük a magyarok iránti gyűlölködést, akkor szomorúan kell megállapítanunk, hogy e nép számára a feltámadás vagy elmarad, vagy van még addig elég… Nem tudjuk pontosan, miért kapjuk ezt a szenvedést, ezt a sok megpróbáltatást, de bizonyos, hogy oka lehet. Persze, az is kérdés, miért nem azok kapják, akik vétkeztek, s miért azok, akik a Fennvalóhoz hűségesen élnek? Hiszen nem azok szenvednek, akik a jól megfizetett európai politika poshadt mocsarában fetrengenek, mint a varacskos disznók, s ezért kapják a hatalmas fizetéseket, hanem azok, akik szorgalmasan megtermelik annak a sok senkiházi gazembernek a bérét, de ők maguk nélkülözve, félelemben tartva, a mindennapok keserűségében kénytelenek tengődni.
Azaz, magáról népről, a nemzetekről beszélek, s közöttük a legtöbbet szenvedőről, a magyar-, a székely-, a csángó nemzetről. S teszem ezt újra és újra azért, mert ismét tornyosulnak a gyűlölethullámok a magyar nemzet fölött. És ennek számos oka van. Összegezve azonban csak egy: az, hogy még magyarok vagyunk… hogy nem törődtünk bele – negyven év kényszerhallgatás után sem – kirablásunkba, nem hagytuk el a hitünket annyira, amennyire elvárták volna és nem tagadtuk meg a megszállt területeken maradt testvéreinket… Igaz, vannak olyan bűneink is, amelyek miatt bizony, jogosan gondolhatjuk, hogy a Fennvaló okkal büntet bennünket. Hiszen, a magyar anyák megölik a magzataikat, és ezt a törvény is biztosítja számukra, a templomok kiüresednek, a gyermekek nem kapnak megfelelő lelki nevelést, és a magyarok abból élnek jól, hogy egymást a legaljasabb módon verik át. A kereskedő, az iparos, de még az ócskás is abból lesz milliomos, hogy saját honfitársát „kirabolja”. A sokhoz még több kell, s ez a kapzsiság viszi előre – állítólag – a magyar gazdaságot. Nagy fájdalom az is, hogy sokan a megszállt területek magyarságából, a nekik juttatott támogatásokból gazdagodnak meg, s ma már kialakult, jogszerű, de etikátlan társaságok tartják a kezükben a „határon túli” támogatásokat, a gazdasági „együttműködést” és bizony sokszor enged pénzmosásra következtetni egy-egy projekt megvalósítása. Ám, ezeket most hagyjuk…
A nagyobbik baj azonban a hit kérdésével, az egyházi intézkedésekkel, a vatikáni külpolitika, magyarellenes terveivel és céljaival van. Ez akkor is tény, ha Bergoglio a napokban több megbecsülést kért a magyarokkal szemben… mert elsősorban Neki kellene több és nagyobb megbecsülésben példát mutatnia velünk kapcsolatban.
1./
A felvidéki magyarságnak még mindig nincs magyar püspöke!
2./
Mindszenty József, Márton Áron, Boros Fortunát és sok más, magyar szerzetes,
pap, és főpap boldoggá avatása elmaradt vagy várat magára.
3./
A megszállt területen lévő templomokban kötelezővé tették az idegen nyelvű misét.
4./
Nemzeti kegyhelyeink közül egyre több zarándokhelyen teljesen vagy nagyrészt
elmaradt a magyar nyelvű liturgia.
5./
A Csángóföldön súlyos és évtizedek óta tartó probléma a magyar pasztoráció tiltása.
Jelenleg havi egy alkalommal, Bákóban vehetnek részt a csángók magyar nyelvű
szentmisén, annak ellenére, hogy II. János Pál látogatása idején a csángó
fiatalok átadták erre vonatkozó a kérésüket a Szentatyának.
Vatikán külpolitikájának magyarellenes irányát az is bizonyította, hogy Bergoglio csíksomlyói látogatásakor, a miseruháról le kellett venni a magyar feliratot, valamint a marosvásárhelyi iskolaügyben, a városban tárgyaló nuncius, Miguel Maury Buendía, a román tárgyalófélnek azt a magyarellenes kijelentést tette, hogy „volt száz éve a magyaroknak a beolvadásra, és nem érti, hogy ez miért nem történt már meg…”
Jelenleg
a csángók helyzetét az is nehezíti, hogy Gyulafehérvár érseke sem az ő érdeküket, hanem a vatikáni külpolitikát, a beolvasztás politikáját képviseli. Egyik csángó vezetőnek azt mondta, hogy tanítsák csak a magyar
nyelvet, de „az egyházat hagyják békén”. A világi (liberális) szellemiség már
elérte, hogy amíg a templomok, magyar liturgia híján üressé válnak, addig a
kultúrházak és diszkók tömve vannak, azokban nem tiltják a magyar nyelv
használatát… ennek a veszélyével azonban az egyház nem törődik, vagy nem akar
foglalkozni. A ferences barátok, már a somlyói Mindenkoron Segítő Szűz Mária lábától is elküldték a zarándok csángókat... hiszen a pünkösdi "csángó misét" már nem a hagyománynak megfelelően, a Kegytemplomban, hanem a Péter-Pálban tartatják meg a számukra.
A
helyzet súlyos, és lassan visszafordíthatatlanná válik. A mai világpolitikának
azonban kedvező, hiszen az egységesítés, az uniformizálás jó talajt jelent a
Novus Ordo és a világvallás későbbi elterjesztésére, bevezetésére, valamint a fiatalok
elvilágiasítására, hitehagyásuk erősítésére, efféle egyházi segédlettel.
Ha tehát, a magyar katolikus egyház nem áll a magyar nemzet élére, ha nem hallatja a hangját, és nem ragaszkodik a Szent László-i nemzeti egyház megmaradásához, a magyar hagyományokhoz, és nem védi meg azokat, ha nem harcol az egyházat is elért liberalizmus és a bergoglianizmus ellen, ha nem küld papokat azokra a helyekre, ahol a magyar szentmisére igény van, akkor hozzájárul a magyar nemzet végső pusztulásához, Mária országának teljes felszámolásához!
Azokat a bűnöket, amelyeket a Paskai-féle
kommunista kollaboráns egyházvezetés elkövetett, ma már nem lehet helyrehozni,
azonban a további romlást meg lehet és meg is kell akadályozni! Szent László idején is szembe
kellett mennie a magyarságnak saját érdekében a Vatikánnal bizonyos
kérdésekben, és a magyarság mégis hű maradt a hitéhez és a pápasághoz. Ma is valami
hasonló bölcs, és Krisztushoz hű magatartást vár el a magyar katolikus társadalom
a Kárpátokon innen és túl.
Mert túl hosszú már a Golgotai ösvény és túl nehéz a kereszttel járni rajta… és az ember gyarló. Az erőt adó hit egyre fogy... Meg akar szabadulni az ember szenvedéstől, el akarja dobni a keresztet és szökkelve akar járni végre az ösvényen… ám, akkor "megszabadul" a magyarságától is. Vannak, akik pont erre várnak, ezt akarták elérni, akik ezt készítették elő a keresztény magyarok számára! Ezért nem hagyhatja magára a népet az magyar nyelven imádkozó magyar egyház egyetlen papja és püspöke sem! Nemzetmegtartó erővé kell válnia a hitnek, az egyháznak újra, mert Mária országának alappillére a katolikus hit, a magyar kereszténység. S mert Isten nem véletlenül teremtett magyarnak, a magyar, magyarul akar ezért hálát adni Moldvában épp úgy, mint az érsekújvári ferences templomban, ahol a hitetlen, liberális gvárdián, Krisztust korbácsolja, magyarellenes gyűlöletével… történhet ez a Felvidéken, ahol – újra emlékeztetek –, sok-sok pápának küldött alázatos kérés ellenére sincs magyar püspöke a hívő magyar népnek… és ahol nincs magyar püspök, vagy ahol a püspök nem magyarul érez, ott magyar katolikus egyház sincsen! Magyar pedig, hamarosan nem lesz…
Stoffán
György