Vakvágányon

 

A nemzeti skizofrénia ismét szárnyal. Mind a jobb, mind a baloldal úgy igyekszik – egymás ellenében, egymással szemben, a saját érdekében – politizálni, mintha Magyarország egy napsütötte szigeten lenne, körötte a békés óceánnal, amely nyaldossa a sziget partjait, így kívülről semmilyen veszély nem fenyegetné e kedves szórakozást, amely a pártok pénz és hataloméhes vezetőinek és immár a népnek is az egymás elleni mélységes gyűlöletében fejeződik ki.

Nos, ezzel szemben az igazság az, hogy Magyarország csupán apró pontocskája az erkölcseiben, hitében és tisztességében mélypontra süllyedt Európának. És ebben a mai szövetséges-ellenségek által kicsinnyé tett Magyarországban, az a kilencmilliónál valamivel több polgár is úgy esik egymásnak, ostoba jelszavakat és ideológiákat hangoztatva, pénzért, jólétért, félrevezetettségből vagy elkötelezettségből, mintha a saját élete függene a hangja erősségétől és a gyűlölete minőségétől.

És ez, jellemző mindkét oldalra!

A bal-liberális oldalon természetes a magyarellenesség, hiszen e pártokat és vezetőiket a globális hatalom fizeti ki horribilis összegekkel, saját országuk elárulása fejében. A veszély nagy, hiszen fiatalok tízezreit vezeti félre ez a politikai társulat, és mint Cohen Béla és Szamuely Tibor idején a Lenin-fiúkat, úgy befolyásolja érzelmi alapon, azt hangsúlyozva, hogy a telefonnyomkodó generáció már most többre képes, mint a tudósok, a politikusok és a művészek egyszerre. Igaz, minden felnövő generáció azt gondolja, hogy megválthatja a világot és ő a legokosabb, de ez a kortünetes degeneráció ma, a politikai nyomás okán végzetes tünetekkel jár.

A hétvégi tüntetés is megmutatta mire képes a nemzetellenes, politikai tömb. Hazugságokkal, aberrált résztvevőkkel, beteges gondolatokkal felvértezve hívták utcára egy álságos ok miatt a fiatalokat azok a politikusok által megfizetett senkik, akik a gyermekvédelem érdekében politikamentes tüntetést szerveztek. Persze, a gyermekvédelem csak álca volt. Egy kormányellenes, aljas és nemzetellenes tüntetés volt, ahol a háttérben, mint a hiénák, lesték a fejleményeket a „politikamentes” pártvezetők… A fiatalok tízezrei pedig, mit sem sejtenek ebből a sátáni aljasságból, amelynek ők maguk lesznek a legfőbb áldozatai, ha 2026-ban felbujtóikat választják a nemzeti oldal, akkor aktuális politikusai helyett…

Hasonló a helyzet a jobboldalon is, ahol pártpolitikai és anyagi érdekek mentén zajlik minden. A következetesség és a határozottság immár az utolsó helyre került, és az anyagi érdekek mindent megelőznek, hiszen a jobboldalon is a pénz lett a domináns „politikai” irányvonal. Minden más mellékes, másodlagos. Ha kell, milliókért hazudozik és lejárat bárkit egy jól kiválogatott „hűséges” társaság, ha kell, megváltoztatják a gumi-Alaptörvényt, ahelyett, hogy az igazságot leplezetlenül mondaná ki az erre felhatalmazott, és ha az anyagi érdek úgy kívánja, akkor, akár az államelnököt és a leghatásosabban politizáló harcostársat is ki lehet nyírni… az Unió vagy a belső érdekek kénye-kedve szerint. Szuverenitásunk pedig csak abban áll, hogy szabadon végrehajthatjuk azt, ami követelnek tőlünk az Unióban. Igaz, itt-ott még ellenkezünk, de nagy vonalakban éppen olyanná válik az ország, mint a Nyugat… Csak szebben, fájdalommentesebben és magyarabbul adjuk elő a szomorú tényeket.

Amikor pedig a korrupcióról esik szó, és ebben a témakörben igyekszik a jobb és a baloldal lejáratni egymást (és ezzel önmagát is), az olyan, mint a mínusz és a plusz egymást kioltó matematikai végeredménye. A politika velejárója – a demokráciának nevezett erkölcsi nihilben –, a korrupció. A szocializmusban a „miénk a gyár” alapon lopott mindenki, hiszen ha a miénk, akkor haza is lehet vinni. Ma, a nép által megválasztottaknak van joguk bármire, mert a felhatalmazást a nép adta erre. És ennek alapján úgy osztják egymás között az országot, mint a kaszinóban a kártyalapokat, mert a nép nem hívhatja vissza az általa megválasztottakat ebben a gyönyörű demokráciában. A mentelmi jog pedig csak hab azon a bizonyos tortán.

A jogra és az igazságszolgáltatásnak nevezett hatalmi ágra nem is térünk ki, hiszen az ország nyilvánossága tisztában van azzal, hogy ma, Magyarországon ennek a hatalmi ágnak olyan jogosítványai vannak mindkét oldalról, amelyek okán minden egyes magyar állampolgár szabadsága, anyagi biztonsága potenciális veszélyben van. Mert nem jogfüggő az ítélkezés, hanem a bíró „szubjektív” álláspontja és a külső hatások irányítják.    

Ezt a jelenlegi belpolitikai helyzetet az teszi drámaibbá, hogy olyan nemzetközi politikai konstelláció kellős közepén alakult ki ez a belső káosz, amelyben a magyargyűlölet százszorta nagyobb, mint a pozsonyi csatát megelőzően, és még az ellenség által finanszírozott árulók is nehezítik a nemzeti hadállások biztonságát.

Mit tehet ma a nemzetben és kereszténységben gondolkodó magyar ember? Ha nem akarunk pillanatok alatt olyanná válni, mint Nyugat-Európa vagy Lengyelország, akkor minden fenntartásunk és ellenérzésünk legyőzése mellett össze kell zárni Orbán Viktor körül. Ugyanis nincs más alternatíva! Hiszen azok a „nemzeti” pártok, amelyek Gyurcsányékkal együtt szavaznak, vagy gyurcsányista ellenkezéseiket hangoztatják, hazudoznak, eleve nevetségesen hiteltelenek.

A Fidesz melletti kitartás és összezárás arra is felhatalmazza a választókat, hogy megköveteljék a Fidesz vezetésétől a gyökeres változást, azaz, hogy ez a nemzeti keresztény párt visszaalakuljon azzá, amit Orbán Viktor 2010-ben, a választások éjszakáján, beszédében megígért! Mert az ígéret szép szó…

Összegezve tehát, ma jobb és baloldalon hatalmas káosz és átverés-sorozat uralkodik, amelyen – ha Magyarország magyar ország akar maradni, akkor –, haladék nélkül változtatni kell! Ehhez a változtatáshoz politikai és médiairányítói személycserékre, kegyetlen őszinteségre és a korrupció teljes megszüntetésére van szükség! Ha ez nem történik meg, akkor kormányválság lesz, mert a belső, jelenleg is látható, pénzért vívott háborúk miatt egymás nyakának ugrik majd az addig elkötelezett... Az erkölcsi megújulás alapvető elvárás, mert erkölcsiség nélkül kereszténynek sem mondhatjuk magunkat. Lehet, havi kétmillióért hazudozni és elvtelenül, parancsra szépeket mondani, lehet fenekeket nyalni a sajtóban pályázati pénzek fejében, de a hazugság eredményeként bekövetkezhető bukás, hatalmas, irgalmatlan fájdalmakkal jár majd.

A következő hetek próbára teszik mind a kormánypártok vezetőit, mind a választókat. Ma az összefogás és legalább egy dologban való egyetértés a legnagyobb követelmény, de erkölcsileg a legnehezebb is egyben. Ha viszont nem vagyunk képesek erre, akkor a magunk sorsát pecsételjük meg… kormányként és szavazóként egyaránt.

Talán, az erkölcsiség is azért foszlott szét e másfél évtized alatt, mert ma már csak a beszédek végén, szlogenként emlegetjük Istent... a kereszténységet, és a Magyarok Nagyasszonyát pedig, teljesen elfelejtettük még megemlíteni is... Úgy tűnik, mintha emiatt, áldás sem lenne már rajtunk, mintha mi engedtük volna el Nagyasszonyunk kezét... 

Stoffán György