Mindannyian – még a meg nem született magzat is – áldozatai vagyunk annak a sátáni szellemiségnek, amely az első világháború után, már nyíltan is megjelent és rombolja az emberi értékeket, az emberiességet, s ma már az emberi lélek, a szellem ellen indított támadást!
A
kommunizmus és a liberalizmus voltaképpen egy és ugyanaz, hiszen az Isten-ellenesség,
a keresztényüldözés, az emberi szabadság megcsonkítása, majd várható eltörlése,
egy tőről fakad a kommunizmusban és a liberális eszmékben. Kéz a kézben jár.
Nincs menekvés azon a nemzeteknek, amelyeket vagy az egyik vagy a másik változat
elért. Nem lehet ugyanis szétválasztani az emberiség-ellenességet kétféle szellemiség,
elgondolás mentén.
Ha számba vesszük saját nemzetünk történelmét, világosan megmutatkozik az a folyamat, amely a mai kor tragédiájához vezette nemzetünket, országunkat. Még akkor is tragikusnak kell neveznünk a jelenlegi magyarországi helyzetünket, ha azt látjuk, hogy a kormány és a kormányfő látszólag mindent megtesz azért, hogy a nyugat-európai totális zülléstől, aberrációtól és megszállástól megmentse az országot. Minden erőfeszítés ellenére lehetetlen vállalkozás ez, mert vannak megkövesedett és áthidalhatatlan elvek, szellemiségek, amelyektől, szocializálódása okán nem tud megszabadulni egyetlen országvezető sem. Legfőbb akadály a demokrácia állandó emlegetése, sulykolása, mert az önmagával is ellentétes eszme, ami szembe megy minden európai nemzet érdekeivel. Emellett még hamis is ez a szellemiség, hiszen a köztársasági államformában egyáltalán nem érvényesülhet a néphatalom, a népuralom és a népakarat. Illetve, maga az államvezetés is csupán álcaként és visszaélve azzal használja a demokrácia kifejezést, ugyanis demokráciáról csak addig beszélhetünk – ha egyáltalán beszélhetünk –, ameddig a polgár a szavazóurnákat megtölti a képzelt népakarat balga cetlijeivel… utána, mindent a „szabadon és demokratikus úton” megválasztott parlament vesz a kezébe. Így, a hatalom gyakorlását is, az érdem nélküli tiszteletdíjak fejében. Ergo: nem szolgálat, hanem zsíros állás az, amit népképviseletnek gúnyolnak. Ha ingyen kellene vállalni, akkor talán politikai ellenzék sem volna Magyarországon és nem tülekedne sok, másra nem alkalmas egyed a választási kampányok idején a hatalomért, azaz, az abban rejlő pénzért. A választónak persze, nincs joga korrigálnia saját választását, ha kiderül, hogy rossz lóra, alkalmatlan, kapzsi, harácsoló vagy jellemtelen emberre voksolt. Ez a tény is cáfolja a demokrácia ránk erőltetett, hamis jelentését.
A nemzetek legnagyobb ellensége tehát, maga köztársasági államforma, a kapitalizmus, az állandóság hiánya és a demokrácia. Mert immár sem emberiesség, sem rend, sem törvényesség, sem jog, sem népképviselet nincs. Nem is lehet! Mindezt a kommunizmus alapozta meg azzal a hamis és diktatórikusan, gyilkosságokkal és jogtalan ítéletekkel, negyven év alatt a népbe döngölt szellemiséggel, amely a liberalizmust is magában foglalta. A régi és a jelenlegi rendszerek egymásra épülnek, egy sokkal nagyobb volumenű, emberellenes folyamat, terv, forgatókönyv részeként, amely forgatókönyvet az egyszerű polgár nem látja át, mert mindent elhisz a pártvezetőinek, és csak a saját, addig megélt életének tapasztalatai alapján tud dönteni, ítélni, választani. Ahogyan nem látható világosan az a világpolitikai folyamat, amelynek a jelen politikusai és politikája csak részecskéi, éppen úgy láthatatlan az egyszerű, hétköznapi polgár számára a szűkebb, hazáját és régióját érintő politika minden szegmense sem. Az egyszerű nép, a polgár egyet lát csupán; a pártját, a politikusokat, a nyilvánosságra hozott vagy véletlenül kiderült piszkosabbnál piszkosabb gazdasági és erkölcsi ügyeket, amelyeket a feje fölött átkomponálnak, és a különböző pártok, a saját érdekeik szerint össze-vissza hazudozva interpretálnak, az ostoba választók szájízének megfelelően. Közreadni sem nehéz ezeket a hazudozásokat, hiszen mindig volt és lesz is megvehető „újságíró”, médium…
Igen,
mindannyian áldozatok vagyunk, mert a kommunizmus, a demokrácia és a liberalizmus
egyetlen világhatalmi célt szolgál, népekre és nemzetekre szabva, aljasul és
végzetesen a kivitelezés módját, módszereit.
Hitler,
Sztálin, Rákosi, Kádár, Ceausescu és sok más ostoba náci és kommunista vezető
csak kiscserkész, marionett bábú volt azokhoz képest, akik ma, egykori kommunistaként
vagy náciként, kommunista vagy náci felmenők között szocializálódottakként
vezetik Európát, uralják a világot és kormányoznak nemzeteket. Mert a bűnöket
nem irtották ki, nem tiltották be a bűnösök pártjait… minden parancsra történik.
A náci, a kommunista, a liberális szellemiség csak palackba zárva pihen… ám, a palack már repedezik, és lassan-lassan engedi ki a mérget, a pusztulást.
Nem mondhatjuk tehát, hogy a kommunizmus kora lejárt, elmúlt, hogy rendszerváltás van/volt, hogy ma mindenki jól és emberhez méltón élhet. Mert ez nem igaz! Mellébeszélés! A mai kor is súlyos terhet hordoz. A kommunizmus terhét, szellemét, korlátait, erkölcstelenségét, és bizarr szokásait, elképzeléseit, primitív kapzsiságát és a Teremtéssel, Isten parancsaival ellenkező aberrációkat. Közben más néven folytatódik is. Mert a félelem, a pénz, a megalkuvás és a rossz politikai meglátások – segítve a végső pusztulást –, felerősödtek. Ellenkezni senki nem mer, és nem is akar a világuralomra törő – vagy azt már megszerzett –, bank-diktátorokkal, azok elmebeteg davosi tanácsadóival.
Egy következő háború, mindennek a következményeként elkerülhetetlen és megától értetődik. A várható, végzetes pusztítást is éppen úgy eltervezték, mint a kommunizmust, Trianont, a keresztényellenességet, és az embertelen, elnemzetietlenített vezetőkkel küszködő közös Európát vagy éppen a traktorosok világforradalmát, ami már önmagában is nevetséges… és megalázó félrevezetés. Törvényekkel alátámasztott, igazságként előadott, aljas politikai hazugságok fogságában élünk, és ezzel visszük tovább a kommunizmust… kapitalizmusnak, liberalizmusnak becézve… a világhatalom által porig alázott foglyokként. Tehetetlenül! Mintha a halálsoron várnánk a beteljesülést. Mert a kommunizmus tett arról is, hogy az elbutított népek, ma örömmel, egymást letaposva, boldogan rohanjanak a világkormány által felállított guillotine felé…
Mindannyian – még a meg sem született magzat is – a kommunizmus áldozatai vagyunk tehát. Annak a sátáni szellemiségnek az áldozatai, amely az első világháború után, már nyíltan rombolja az emberi értékeket, az emberisséget, s amely ma már az emberi lélek, a szellem és Isten ellen indított végső – azonban, bukásra ítélt – támadást! Minden ellen lehet háborúzni, kivéve a Teremtő Istent.
Aki
tehát, hordozója, segítője, támogatója ennek az Isten elleni, a kommunizmus
mocskában fogant, gyilkos világnak – bármi szépeket hazudjon is –, belepusztul
a Teremtő Isten iránti hűtlenségébe! Legyen az földrész, nép, nemzet, egyén,
politikus, pap vagy civil, a sorsa elkerülhetetlen! A kommunizmus szellemisége nem
változik… csak a neve… időről-időre.
Az áldozatok száma pedig, folyamatosan emelkedik!
Stoffán
György