2024. január 24., szerda

Marxista filozófia Bergoglio interpretációjában – Megértő és támogató üzenet Klaus Schwabnak a Vatikánból…

(L’Osservatore Romano, 2024. jan. 19.)

Az alábbiakban olvasható annak az üzenetnek a szövege, amelyet Ferenc pápa küldött Klaus Schwab professzornak a Világgazdasági Fórum 54. éves találkozójára, amely január 15. és 19. között zajlott a svájci Davosban.

„A Világgazdasági Fórum Ügyvezető Elnökének

A Világgazdasági Fórum idei éves találkozója a nemzetközi instabilitás rendkívül aggasztó légkörében zajlik. Az Ön Fóruma, amelynek célja, hogy irányítsa és erősítse a politikai akaratot és a kölcsönös együttműködést, fontos lehetőséget kínál, több érdekelt fél bevonására, egy jobb világ felépítésének innovatív és hatékony lehetőségeinek feltárására. Remélem, hogy megbeszéléseik figyelembe veszik a társadalmi kohézió, a testvériség és a csoportok, közösségek és államok közötti megbékélés előmozdításának sürgős szükségességét, az előttünk álló kihívások kezelése érdekében.

Sajnálatos módon, ahogy körülnézünk, egy egyre sebzettebb világot látunk, amelyben emberek milliói – férfiak, nők, apák, anyák, gyerekek –, akiknek az arca többnyire ismeretlen számunkra, továbbra is szenvednek, nem utolsósorban az elhúzódó konfliktusok és tényleges háborúk hatása miatt. Ezeket a szenvedéseket súlyosbítja az a tény, hogy „a modern háborúk már nem csak egyértelműen meghatározott harctereken zajlanak, és nem csak katonák vesznek részt benne. Olyan környezetben, ahol úgy tűnik, hogy a katonai és polgári célpontok közötti különbségtételt már nem tartják tiszteletben, nincs olyan konfliktus, amely valamilyen módon válogatás nélkül a polgári lakosságot is sújtja” (Beszéd a Szentszékhez akkreditált Diplomáciai Testület tagjaihoz, 2024. január 8.).

A béke, amelyre világunk népei vágynak, nem lehet más, mint az igazságosság gyümölcse (vö. Ézsaiás 32:17). Következésképpen, többre van szükség, mint a háborús eszközök puszta félretételére; megköveteli tőlünk a konfliktusok kiváltó okait jelentő igazságtalanságok kezelését. Ezek közül a legjelentősebb az éhezés, amely továbbra is a világ számos régióját sújtja, míg más területeket a túlzott élelmiszerpazarlás jellemzi. A természeti erőforrások kiaknázása továbbra is keveseket gazdagít, miközben teljes népességeket, amelyek ezen erőforrások természetes haszonélvezői, nyomorban és szegénységben hagyják. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül a férfiak, nők és gyermekek széles körben elterjedt kizsákmányolását sem, akik alacsony fizetésért kényszerülnek dolgozni, és megfosztják a személyes és a szakmai fejlődés valódi kilátásaitól. Hogyan lehetséges, hogy a mai világban az emberek még mindig éhen halnak, kizsákmányolják őket, írástudatlanságra ítélik őket, nélkülözik az alapvető orvosi ellátást, és menedék nélkül maradnak?

A globalizációs folyamatnak, amely mára egyértelműen megmutatta a világ nemzeteinek és népeinek egymásrautaltságát, alapvetően erkölcsi dimenziója van, aminek éreztetnie kell magát azokban a gazdasági, kulturális, politikai és vallási vitákban, amelyek célja a világ jövőjének alakítása nemzetközi közösség által. Az erőszak, az agresszió és a széttagoltság által egyre inkább fenyegetett világban elengedhetetlen, hogy az államok és a vállalkozások csatlakozzanak a globalizáció előrelátó és etikailag megalapozott modelljeihez, amelyeknek természetüknél fogva magukban kell foglalniuk a hatalomra és az egyéni haszonra való törekvés alárendelését – legyen az a politikai vagy gazdasági –, hogy az, az emberiség közös javát szolgálja, előnyben részesítve a szegényeket, a rászorulókat és a legkiszolgáltatottabb helyzetben lévőket.

A maga részéről az üzleti és pénzügyi világ ma egyre szélesebb gazdasági környezetben működik, ahol a nemzetállamok korlátozottan képesek irányítani a nemzetközi gazdasági és pénzügyi kapcsolatok gyors változásait. Ez a helyzet megkívánja, hogy magukat a vállalkozásokat egyre inkább ne csak a tisztességes haszonszerzésre való törekvés vezérelje, hanem a magas etikai normák is, különösen a kevésbé fejlett országok tekintetében, amelyek nem lehetnek kiszolgáltatva a visszaélésszerű vagy uzsorás pénzügyi rendszereknek. E kérdések előrelátó megközelítése döntő jelentőségű lesz az emberiség szolidáris, integrált fejlődése céljának eléréséhez. Az autentikus fejlődésnek globálisnak kell lennie, minden nemzetnek és a világ minden részén mindenkinek osztoznia kell, különben még azokon a területek is visszafejlődnek, amelyeket eddig a folyamatos fejlődés jellemzett.

Ugyanakkor, nyilvánvalóan szükség van olyan nemzetközi, politikai fellépésre, amely összehangolt intézkedések meghozatalával hatékonyan képes elérni a globális béke és a hiteles fejlődés céljait. Különösen fontos, hogy a kormányközi struktúrák hatékonyan gyakorolhassák ellenőrző és irányítási funkcióikat a gazdasági szektorban, mivel a közjó elérése olyan cél, amely egy-egy állam számára egyénileg elérhetetlen, még a hatalom, a gazdagság és a politikai erő szempontjából domináns államok számára is. A nemzetközi szervezetek számára is kihívást jelent annak az egyenlőségnek a megvalósítása, amely az alapja annak, hogy mindenki részt vegyen a teljes fejlődés folyamatában, a jogos különbségek kellő tiszteletben tartásával.

Ezért remélem, hogy az idei Fórum résztvevői tudatában lesznek mindannyiunk erkölcsi felelősségének a szegénység elleni küzdelemben, minden testvérünk integráns fejlődésének elérésében, valamint a népek békés együttélésének megvalósításában. Ez a nagy kihívás, amelyet a jelen idő állít elénk. És ha ezeknek a céloknak az elérése érdekében „napjaink egy bizonyos visszafejlődés jeleit mutatják”, igaz marad, hogy „minden új nemzedéknek fel kell vennie a múlt nemzedékek küzdelmét és eredményeit, miközben még magasabbra helyezi a célját. (…) A jóság a szeretettel, az igazságossággal és a szolidaritással együtt nem érhető el egyszer s mindenkorra; minden nap újra meg kell valósulniuk” (Apostoli buzdítás Laudate Deum, 34)

Ezekkel az érzésekkel ajánlom imádságos jókívánságaimat a Fórum tanácskozásaihoz, és ha mindenkire, aki részt vesz rajta, készségesen kérem az isteni áldások bőségét.

A Vatikánból, 2024. január 15.

Ferenc”

Fordította: Czeglédi Andrea