(L’Osservatore Romano, 2024. jan. 19.)
Az alábbiakban olvasható annak az üzenetnek a szövege, amelyet Ferenc pápa küldött Klaus Schwab professzornak a Világgazdasági Fórum 54. éves találkozójára, amely január 15. és 19. között zajlott a svájci Davosban.
A
Világgazdasági Fórum idei éves találkozója a nemzetközi instabilitás rendkívül
aggasztó légkörében zajlik. Az Ön Fóruma, amelynek célja, hogy irányítsa és
erősítse a politikai akaratot és a kölcsönös együttműködést, fontos lehetőséget
kínál, több érdekelt fél bevonására, egy jobb világ felépítésének innovatív és
hatékony lehetőségeinek feltárására. Remélem, hogy megbeszéléseik figyelembe
veszik a társadalmi kohézió, a testvériség és a csoportok, közösségek és
államok közötti megbékélés előmozdításának sürgős szükségességét, az előttünk
álló kihívások kezelése érdekében.
Sajnálatos
módon, ahogy körülnézünk, egy egyre sebzettebb világot látunk, amelyben emberek
milliói – férfiak, nők, apák, anyák, gyerekek –, akiknek az arca többnyire
ismeretlen számunkra, továbbra is szenvednek, nem utolsósorban az elhúzódó
konfliktusok és tényleges háborúk hatása miatt. Ezeket a szenvedéseket
súlyosbítja az a tény, hogy „a modern háborúk már nem csak egyértelműen
meghatározott harctereken zajlanak, és nem csak katonák vesznek részt benne.
Olyan környezetben, ahol úgy tűnik, hogy a katonai és polgári célpontok közötti
különbségtételt már nem tartják tiszteletben, nincs olyan konfliktus, amely
valamilyen módon válogatás nélkül a polgári lakosságot is sújtja” (Beszéd a Szentszékhez
akkreditált Diplomáciai Testület tagjaihoz, 2024. január 8.).
A
béke, amelyre világunk népei vágynak, nem lehet más, mint az igazságosság
gyümölcse (vö. Ézsaiás 32:17). Következésképpen, többre van szükség, mint a
háborús eszközök puszta félretételére; megköveteli tőlünk a konfliktusok
kiváltó okait jelentő igazságtalanságok kezelését. Ezek közül a legjelentősebb
az éhezés, amely továbbra is a világ számos régióját sújtja, míg más területeket
a túlzott élelmiszerpazarlás jellemzi. A természeti erőforrások kiaknázása
továbbra is keveseket gazdagít, miközben teljes népességeket, amelyek ezen
erőforrások természetes haszonélvezői, nyomorban és szegénységben hagyják. Nem
hagyhatjuk figyelmen kívül a férfiak, nők és gyermekek széles körben elterjedt
kizsákmányolását sem, akik alacsony fizetésért kényszerülnek dolgozni, és
megfosztják a személyes és a szakmai fejlődés valódi kilátásaitól. Hogyan
lehetséges, hogy a mai világban az emberek még mindig éhen halnak,
kizsákmányolják őket, írástudatlanságra ítélik őket, nélkülözik az alapvető
orvosi ellátást, és menedék nélkül maradnak?
A
globalizációs folyamatnak, amely mára egyértelműen megmutatta a világ
nemzeteinek és népeinek egymásrautaltságát, alapvetően erkölcsi dimenziója van,
aminek éreztetnie kell magát azokban a gazdasági, kulturális, politikai és
vallási vitákban, amelyek célja a világ jövőjének alakítása nemzetközi közösség
által. Az erőszak, az agresszió és a széttagoltság által egyre inkább
fenyegetett világban elengedhetetlen, hogy az államok és a vállalkozások
csatlakozzanak a globalizáció előrelátó és etikailag megalapozott modelljeihez,
amelyeknek természetüknél fogva magukban kell foglalniuk a hatalomra és az
egyéni haszonra való törekvés alárendelését – legyen az a politikai vagy gazdasági
–, hogy az, az emberiség közös javát szolgálja, előnyben részesítve a
szegényeket, a rászorulókat és a legkiszolgáltatottabb helyzetben lévőket.
A
maga részéről az üzleti és pénzügyi világ ma egyre szélesebb gazdasági környezetben
működik, ahol a nemzetállamok korlátozottan képesek irányítani a nemzetközi
gazdasági és pénzügyi kapcsolatok gyors változásait. Ez a helyzet megkívánja,
hogy magukat a vállalkozásokat egyre inkább ne csak a tisztességes
haszonszerzésre való törekvés vezérelje, hanem a magas etikai normák is,
különösen a kevésbé fejlett országok tekintetében, amelyek nem lehetnek
kiszolgáltatva a visszaélésszerű vagy uzsorás pénzügyi rendszereknek. E
kérdések előrelátó megközelítése döntő jelentőségű lesz az emberiség
szolidáris, integrált fejlődése céljának eléréséhez. Az autentikus fejlődésnek
globálisnak kell lennie, minden nemzetnek és a világ minden részén mindenkinek
osztoznia kell, különben még azokon a területek is visszafejlődnek, amelyeket
eddig a folyamatos fejlődés jellemzett.
Ugyanakkor,
nyilvánvalóan szükség van olyan nemzetközi, politikai fellépésre, amely
összehangolt intézkedések meghozatalával hatékonyan képes elérni a globális
béke és a hiteles fejlődés céljait. Különösen fontos, hogy a kormányközi
struktúrák hatékonyan gyakorolhassák ellenőrző és irányítási funkcióikat a
gazdasági szektorban, mivel a közjó elérése olyan cél, amely egy-egy állam számára
egyénileg elérhetetlen, még a hatalom, a gazdagság és a politikai erő
szempontjából domináns államok számára is. A nemzetközi szervezetek számára is
kihívást jelent annak az egyenlőségnek a megvalósítása, amely az alapja annak,
hogy mindenki részt vegyen a teljes fejlődés folyamatában, a jogos különbségek
kellő tiszteletben tartásával.
Ezért
remélem, hogy az idei Fórum résztvevői tudatában lesznek mindannyiunk erkölcsi
felelősségének a szegénység elleni küzdelemben, minden testvérünk integráns
fejlődésének elérésében, valamint a népek békés együttélésének megvalósításában.
Ez a nagy kihívás, amelyet a jelen idő állít elénk. És ha ezeknek a céloknak az
elérése érdekében „napjaink egy bizonyos visszafejlődés jeleit mutatják”, igaz
marad, hogy „minden új nemzedéknek fel kell vennie a múlt nemzedékek küzdelmét
és eredményeit, miközben még magasabbra helyezi a célját. (…) A jóság a
szeretettel, az igazságossággal és a szolidaritással együtt nem érhető el
egyszer s mindenkorra; minden nap újra meg kell valósulniuk” (Apostoli buzdítás
Laudate Deum, 34)
Ezekkel az érzésekkel ajánlom imádságos jókívánságaimat a Fórum tanácskozásaihoz, és ha mindenkire, aki részt vesz rajta, készségesen kérem az isteni áldások bőségét.
A Vatikánból, 2024. január 15.
Ferenc”
Fordította:
Czeglédi Andrea