Felborult a világ rendje! És valami összetört a magyar lelkekben is, amikor december 18-án villámcsapásként érte az országot a hír: leomlott a székelyudvarhelyi „bentlakás” egyik fala, maga alá temetve négy ártatlan gyermeket, akik közül az egy meghalt, s egy, ha Isten is úgy akarja, életben marad…
A
karácsonyra várás ünnepi csendjét ma, a gyász szörnyű csendjének üvöltése váltja
fel szerte a Kárpát-medencében. Minden magyar lelket iszonyú fájdalom jár át,
mert ennek a tragédiának nem lett volna szabad megtörténnie… de Isten útjai
kifürkészhetetlenek. Megtörtént!
Valamiért
meg kellett történnie, mert valamire figyelmeztetni akar ebben a szörnyű emberi
valóságban a Teremtő Isten! Valami nem úgy halad, nem úgy történik, nem az,
aminek látszik, aminek mutatják…
Nekünk,
embereknek el kell gondolkodnunk azon, hogy Szenteste előtt három nappal miért
is kell egy gyermek koporsója mellett állnunk. Ki, mit vétett, amiért ma
Farkaslaka, Erdély, és az egész Kárpát-medence feketébe öltözik, s nem az ajándékait
viszi vasárnap este a Kisded jászolához, hanem a könnyeit, a bánatát, a temető
csendjét, amelyet csak egy édesanya zokogása tör meg időről időre…
S
vajon viszi-e valaki az önvizsgálatot, a megbánást, a mulasztás terhét, súlyát?
Viszi-e valaki a kapzsiság, a felelőtlenség, az uram-bátyámság, az önhittség és
a pénzimádat miatti bűnbánatot?
Ma temet a Kárpát-medence magyarsága Farkaslakán! Temet egy fiatalt, egy ártatlan gyermeket, aki bízott a felnőttekben, aki nyugodtan ledőlt a tanítás után pihenni, és sokak mulasztása miatt a mennyei Atya karjaiban ébredt.
Régen azt mondták, hogy aki fiatalon hal meg, azt szereti az Isten… s talán, ez így is van. Dávid, az ártatlan, mindig jó kedvű székely gyermek, a mennyei Betlehem angyalkórusában dicséri Szenteste a Megváltót…
Vajon, akiket e földi ember számára tragikus eseménnyel figyelmeztetett az Úr, megértik-e ezt a súlyos figyelmeztetést? Tudják-e, hogy ők a felelősek az anyai fájdalomért, a haláért, s azért, hogy ma, lélekben, egy ország érző népe áll megrendülten a Farkaslakai sírhalmok között, ahol nem csak az égi örömökben részesült gyermekért imádkozunk, hanem azért a leánykáért is, akinek az életéért Marosvásárhelyen küzdenek az orvosok…
Lélekben a koporsó mellett állva, bízom abban, hogy mindenki megérti e fájdalmas nap üzenetét, azt az üzenetet, amelyre az Udvarhelyen leomlott fallal, a farkaslakai temetéssel, a marosvásárhelyi orvosok és a súlyosan sérült leányka küzdelemével figyelmeztet az Úr…
Da pacem Domine, in deibus nostris!
Stoffán
György