„Ki olyan, mint az Isten?”… - ezt jelenti Szent Mihály arkangyal neve. A választ mindannyian tudjuk: Senki! Mégis, a világ vezetői azt hiszik, hogy ez csak egy elhanyagolható hagyomány, s valójában ők képzelik magukat istennek. Volt már ilyen a történelem során. Görög és római uralkodók hitték, hogy ők és isteneik mindenhatók, mindenekfölött állók. Néró császár is istennek képzelte magát, aztán beledőlt saját kardjába… A kommunisták Istent bíróság elé állították, halálra ítélték és a levegőbe lőttek a kivégzést színlelve. Keserves vége lett minden résztvevőnek.
Ma
is bíróság elé állítják Istent, hiszen akkor a Bibliát tették a vádlottak
padjára, ma egy politikusnőt ültetnek oda, szentírási idézetek miatt. Németországban
leveszik az öregotthonokban a kereszteket a falról, templomokat rombolnak le
Nyugat-Európában és Isten parancsaival, Krisztus tanításaival ellenkező hangok
szűrődnek ki a Vatikán falai közül is. A társadalmak szemetje feltört, mint a
buzgár a józan világba, s elárasztja a gonosz a lelkeket, az európai
szellemiség pedig sátánivá vált az utóbbi években. És nem hallunk határozott és
világraszóló ellenkezést a rosszal, a hitetlenséggel és az új, a krisztusi tanításokat
semmibe vevő tanokkal szemben. Meghirdették a szinodalitást, de nem veszik
tudomásul ott, ahol kellene, hogy a nép, a hívők közössége ragaszkodik a szent
hagyományokhoz, a liturgiához, amelyet őseink sajátjuknak tartottak és belénk
ívódott… Új, modernnek nevezett istentagadásban él a világ, mert azt gondolja,
hogy Isten azt is megbocsájtja, ha ellene fordulva megtagadják. Mert az új
tanítás nem arról szól, hogy meg kell bánni a bűneinket, hanem arról, hogy
Isten szeret, és ha kell, ha nem, megbocsájt mindent. Így nekünk, embereknek
semmit nem kell tennünk az üdvösség elnyeréséért. Tévtanok, tévhitek világa ez,
s csak kevesen értik ma már – papok és hívek – Sodoma és Gomora üzenetét,
kevesen hiszik, hogy Isten haragja nem csak a mesékben létezik. Ha pedig
természeti katasztrófák sora történik, arról a fősodratú média egyetlen szót
sem ejt, mert még a „buta emberek” azt hinnék, hogy a fölcsuszamlások, az
árvizek, a földrengések Isten büntetéseként értelmezendők. Mintegy bizonyítéka
volna annak, amit a Szentírás előre jelzett arra az esetre, ha olyanná válna a
világ, mint amilyenné vált.
Ma olyan kort élünk, amilyet már élt az emberiség… az öngyilkosság világát, az Isten nélküli ostobaság világát, amelyben a személyes jólét, az önzés, a kapzsiság és a hazugság a normális, ám azt, aki hisz, aki Isten parancsait és Jézus tanításait helyezi élete középpontjába, azt lenézik, hülyének tartják és megverik.
Szent Mihály napján megelevenedik előttem a Paradicsom békéje, isteni nyugalma, a teremtéssel együtt gondolkodás csodája, a természet óramű pontosságú működése, az Isten személyes jelenléte… mert ezt kaptuk a teremtéssel, erre kellett volna vigyáznunk, ám az ember, sajnos szabad akaratot is kapott. És ez a szabad akarat hit nélkül az az útelágazás, amely a Mennyországba és a Pokolba vezető út csomópontja. A választás a miénk – volt. És az emberiség választott. Nem a paradicsomi békét, hanem a Sátán kínálta almát választotta ismét. És Szent Mihály úja feltette a kérdést: Ki olyan, mint az Isten? Az emberiség maga választotta degeneráltjai pedig, nem értik Mihály arkangyal kérdését és úgy tesznek, mintha ők valóban istenek volnának. Ám, már nem sokáig. Hiszen látható a romlás és rombolás, látható az a vég, amely az Isten nélküli világban elkerülhetetlen, de látszik az a lehetőség is, amelyet Isten újra és újra felkínál… de amit az emberiség ma is elutasít, nem értvén, hogy az Isten ellen indított háborúban csak vesztesek lehetnek, hiszen maga ennek a felbolydult világnak az ura, a Sátán is vesztes.
Ma emlékezünk Márton Áron halálára is, aki szenvedéseiben és tanításaiban papoknak és híveknek egyaránt hatalmas, követendő magyar példaképe volt. Márton Áront, Szent Mihály napján, negyvenhárom esztendeje emelte ki az Úr ebből a földi létből, de a nagy erdélyi püspök olyan művet, s olyan tanításokat hagyott ránk, amelyek a mai világban is kapaszkodónk, megmentőnk lehet. Márton Áron példaképe kell, hogy legyen a magyarságnak, papoknak, híveknek, politikusoknak. Ha elfelejtjük Őt ebben a világban, akkor elvesztünk, ha viszont – és ebben nagy felelőssége van az egyházi iskoláknak, a hitoktatóknak és papjainknak –, megismertetjük az emberekkel Márton püspök gondolatait, és tanácsait, elveit és életszentségét, akkor a magyar nemzet megmarad e romlott és vesztébe rohanó világban is. Kevés olyan Istentől megáldott nemzet van, amely Mária országában élhet, és az utóbbi évszázadban számos példakép mutatta a számára helyes utat: Prohászka Ottokár, Zadravecz István ofm, Mindszenty József, Márton Áron, Boros Fortunát ofm… - hogy csak a legközismertebb nagyjainkat említsem a teljesség igénye nélkül, hiszen a teljesség felsorolása szinte lehetetlen volna.
Szent
Mihály napján mondjuk el az imát, amelyet sokáig nem mondhattunk és hittel
forduljunk nagy példaképeink felé, kérve közbenjárásukat nemzetünk
megmaradásáért, a keresztény magyarság felvirágoztatásáért, hitünk
megerősödéséért. Mert nem elég hangoztatni keresztény voltunkat, felújítani
kongó, üres templomainkat, s támogatni a szétesett, munkában elsorvadt,
elkeseredett és az útszélén hagyott családjainkat. A lélek oltalmát és fejlődését kell elsősorban
szorgalmazni, arra kell programokat tervezni, zenét kell oktatni már az
óvodákban… és papjainknak nem utazgatni kell „zarándoklat” címén, hanem a
családokat kellene látogatni, kórházakba kellene vinni a vigasztalást, és a család
szentségét és nélkülözhetetlenségét már gyermekkorban kellene felismertetni a jövő
generációival. Márton Áron-i módon, elkötelezetten és megtörhetetlenül…
És
állandóan hallanunk kell Szent Mihály örök, figyelmeztető kérdését, amelyet a
Sátán nyakára taposva tett föl: „Ki olyan, mint az Isten?”
"Szent Mihály arkangyal, védelmezz minket a küzdelemben; a sátán gonosz kísértései ellen légy oltalmunk! Esedezve kérjük: Parancsoljon neki az Isten! Te pedig, mennyei seregek vezére, a sátánt és a többi gonosz szellemet, akik a lelkek vesztére körüljárnak a világban, Isten erejével taszítsd vissza a kárhozat helyére! Amen."
Stoffán
György