A hazai médiának nem volt hír. Illetve alig néhány sorban írt róla katolikus saj-tó, pedig a veszély sokszorosa annak, amit érzékelünk, látunk, hallunk. Ugyanis, a sátáni kommunista és liberális eszme nem változott, csak még nem egészen engedte ki a palackból a kormány. A palack azonban minden tekintetben szivárog. A keresztényellenesség tombol. Nyíltan lehet ócsárolni a Krisztust követő egyházakat, a papságot, ki lehet tiltani a hitoktatót a tanintézetekből, mondván, hogy erkölcstant tanítanak, így nincs szükség hittanórákra, be lehet zárni a jól működő állami nevelőintézet ökumenikus kápolnáját, lehet rombolni keresztény temetőket, mert a kereszténygyalázás esetében nem működik a zéró tolerancia. S íme, a keresztényellenesség legújabb megnyilvánulása: Dunavecsén összetörték a Béke Királynője szobrot, azaz Mária, Jézus Krisztus anyjának szobrát, azaz a Magyarok Nagyasszonya szobrát. Ebben az aljas tettben nem csupán a kereszténységet, Máriát, az istenszülőt, hanem a magyar nemzetet, annak keresztény voltát és megmaradásának egyetlen lehetőségét, a keresztény hitet gyalázta meg a tettes. Ám, ki gondol bele abba, hogy a keresztény jelképek, hittel állított szobrok, emléktáblák voltaképpen nem annak a jelképnek, szobornak vagy emléktáblának akarnak ártani, hanem egy lelki, fizikai és erkölcsi züllést igyekeznek ráerőltetni a magyar társadalomra, hiszen, a védekezés is egyfajta erőszak és az erőszak, amely zülleszt. Zülleszti a lelket, a gondolkodást, gyűlöletet idéz elő azzal szemben, aki elköveti ezeket a cselekményeket, aki ártani akar gyermekeinknek, aki Isten ellenségeként megaláz, megszégyenít, értékeinket pusztítja. A szoborrongálás tehát nem csupán Mária, az Istenszülő iránti tiszteletlenség, aljas rombolás, hanem a társadalom és a magyar nemzet elleni terrorcselekmény is egyben.
Nem a dunavecsei szobor pénzbeli értéke az, amely jelentős károkozás, hanem a társadalom, a magyarság ellen elkövetett, de a Btk.-ban nem szereplő lelki szellemi rombolás az igazi terrorcselekmény, amiről senki nem beszél, amit senki nem említ ebben az ügyben sem. Számomra az is kérdéses, hogy elrendeltek-e nyomozást az elkövetők kézre kerítése érdekében.
Ami viszont rendkívül érdekes és furcsa, hogy egyetlen felekezet, kisegyház tár-sadalmi szervezet, párt sem szólalt meg az ügyben az érintett Katolikus egyházat kivéve, és a nemzeti média is csupán „megemlítette” az aljas és sátáni cselekményt. Talán ez utóbbi a legnagyobb bűn. Nem harsogja a Híradó, a nemzeti lapok, az egyházi médiumok szerte a nagyvilágba ennek a cselekménynek a valódi veszélyét, megtörténtét, nem tervez törvénymódosítást a parlament, nincs semmilyen ellenhatása mindannak, ami történt.
Pedig, a veszély sokkal nagyobb, mint aminek látszik. És ez a méltatlan elbagatellizálás lovat ad azok alá, akiknek célja és terve a kereszténység elpusztítása, a magyar néplélek eldurvítása, a hit megsemmisítése, a vallásszabadság keresztényellenességből eredő megcsonkítása.
Javaslom, hogy minden keresztényellenes cselekményt épp olyan szigorú büntetés kövessen, mint a zsidó temető rongálását, a Tóra elégetését, a rabbi fülébe súgott gyűlölködést. Igaz, Jézus elmondta, hogy őt is üldözték, tehát a keresztényeket, azaz minket is üldöznek majd. Ám abban is példát mutatott, hogy amikor arcul ütötte a poroszló, azt kikérte magának…
Nekünk, keresztényeknek nem csupán jogunk, de kötelességünk is megvédeni magunkat a világméretű keresztényellenességgel szemben és fel kell lépnünk azok ellen a liberális, kommunista, de egy tőről való ellenségeinkkel szemben is, akik idegen érdekek mentén, a magyar nemzet és a magyar kereszténység ellen terrorcselekményeket követnek el. A méla, ostoba hallgatás egyenlő az önfeladással.
S bár kormányunk tagjai a Máriát megvető Jean Calvin követői, mégis jó volna, ha katolikus társadalmat is jobban igyekezne védeni, nem csak az egyházfő látogatásakor, és nem csupán „templomrombolásra” (lásd; Veszprém, Mátraverebély-szentkút, Vác etc.) adott horribilis összegekkel, hanem e szomorú polgári, közösségi mindennapokban is. Mert bár a reformátusok Mária szobrát semmire sem becsülik, be kellene látniuk, hogy Jézus anyja számukra is menedék az ezer éves, magyar, hitbéli hagyományok szerint, s az ő keresztyénségük is éppen olyan veszélyben van ma, mint a katolicizmus.
Ezért mihamarabb össze kell fognia minden Krisztust követő magyarnak, mert az ellenségünk közös, az útmutatónk pedig, egy: maga Jézus Krisztus!
Dunavecsén újra lesz Mária-szobor, de ennek pótlása nem oldja meg a keresztényellenesség és az ehhez kapcsolódó, a társadalom ellen elkövetett terrorizmus problémáját. Sokkal többre: törvényekre és a törvények betartására és betartatására volna szükség e tekintetben is, még mielőtt templomaink a Notre Dame, papjaink és lelkészeink pedig, Jacques Hammel atya sorsára nem jutnak…
A kereszténység, a keresztények és a magyarság törvényi védelme hazánkban, más nemzetiségek és vallási csoportok védelmével összehasonlítva ma csaknem egyenlő a nullával! Ezért is történhetett meg a dunavecsei Béke Királynője szobor lerombolása is!
Stoffán György