Igazi barát, remek újságíró, soha meg nem alkuvó, keresztyén, magyar ember távozott 2023. április 18-ára virradó éjjel…
Mit írhatnék Rólad Emil
ezekben a fájdalmas órákban?! Tegnap még beszéltünk telefonon. Igaz, hangod el-elhalkult,
de én még mindig reménykedtem, hogy a vég talán elkerül, és talpra állsz. Nem
tetted, mert amit ígértél, azt mindig, maradéktalanul teljesítetted, amit megmondtál
előre, az úgy volt. Akár politikai, akár szakmai, akár történelmi ügyekről volt
szó. És te bejelentetted hónapokkal ezelőtt, hogy vesztettél. Mint egy sakkpartiban…
A barátság olyan, hogyha
sokáig nem találkozik egyik barát a másikkal, akkor is tudja, hogy van, hogy
számíthat rá, hogy egy-egy telefonbeszélgetés, vagy egy évtized utáni
találkozás, természetes folytatása az előzőeknek. Így volt ez akkor, amikor a
Korányiban beszélgettünk… sok év után személyesen, de a sok év alatt csaknem
ugyanazokon a dolgokon morogtunk az internet segítségével… egymásnak. Mert Te is hasonló dolgokon bosszankodtál, amiken én... például, a magyar újságírás lezüllésén, az emberi butaságon..., de hosszan lehetne sorolni.
Most várom – és csak
Isten tudja mennyi ideig –, hogy ismét találkozzunk. És bízom benne, hogy egy
békésebb országban, egy békésebb és igaz világban ölelhetjük meg egymást. Mert Te
előre mentél. Ám nem megszakítva a barátságot, hanem megerősítve. Hiszen, most
kezdenek újra feltörni bennem azok az emlékek, amikor beszéltél, oktattál és a
nemzet sorsáról elmélkedtünk… Gondolatban ott, a Korányi teraszán üldögélek
Veled és hallgatom bölcs és mérhetetlen tudásodból eredő utolsó intelmeidet, s
azt, hogy vigyázzak az ellenségeim miatt, akik a régmúltból vissza-vissza térnek
egy-egy kis aljaskodásra, ahogyan Veled is tették sokan. Ám, a világ már csak
ilyen… Az emberséggel születni kell, de az emberség fényét hagyni magunk után, az
élet igazi eredménye, gyümölcse. Te ezt a fényt hagytad magad után, amiért
hálát adunk érted Istennek, s várjuk a folytatást egy másik, sokkal szebb
dimenzióban…
(Halálod hírét a nemzeti sajtó, az MTI, a Demokrata, a Magyar Nemzet és a PS vagy a Sajtóklub sem tartotta érdemesnek megemlíteni. Hogy miért? Erről is beszélgettünk utolsó találkozásunkkor a Korányiban: - Amikor Te hittél a rendszerváltásban és szolgáltad is azt, feddhetetlen múlttal, keresztyén elkötelezettséggel, kivételes műveltségeddel, és töretlen hazaszeretettel, akkor a mai nemzeti média megmodnóemberei még vagy kommunsiták vagy liberálisok voltak... esetenként még helyezkedtek látva az MSZMP és a KISZ végét. Így Te lettél kellemetlen a számukra - ma -, még halálodban is. És ez az ő lemoshatatlan szégyenük, de a mai kor végzetes tragédiája is.)
Isten veled Emil!
Stoffán György