Uram!
Fellobbant a harmadik gyertya is. Az öröm gyertyája. Abbéli örömünké, hogy egyre közeledünk születésed napjához, a Szeretet Ünnepéhez… Várunk Téged Uram, várjuk annak az estének a meghitt pillanatait, az öröméneket, a Mennyből az angyalt, a Stille Nacht-ot. Ajándékozunk, és együtt, családi körben elfogyasztjuk az ünnepi vacsorát… a libasültet, a töltött káposztát, a rántott halat, a Christstollent, a kalácsot és a bejglit. Aztán vagy lefekszünk, vagy elmegyünk az éjféli misére… és vége az ünnep legbensőségesebb, szeretetteljes szentestei részének. Aztán marad, még két napig a nagy evészet, ivászat. És Te, Uram, akkor kerülsz szóba legközelebb, amikor a Három Királyok napját ünnepeljük. Ha szóba kerülsz… Hiszen az a nap már nem olyan, mint a Szenteste. Nincs ajándék, nincs terített asztal, távol vannak a családtagok.
Igen Uram, ide jutottunk mi mind! Az evilági örömök, az önzés, az uzsorakölcsönből vett, néhány napig tartó gazdagon terített asztal, jobbára feledve Betlehemet, a jászolt, amelybe „meleget csak a marha lehelt”… és elfeledtük ennek a napnak az isteni ajándékát, azt, hogy az Atya, egyszülött Fiát adta értünk. Téged Uram!
Téged,
Aki harminchárom évesen életedet adtad értünk, mert az emberi aljasság, a
rosszindulat, a kapzsiság, az önzés, a hatalomvágy elvette az emberek értelmét,
felfogóképességét, s csak néhány, íri, olvasni nem tudó egyszerű halász értette
meg miről beszélsz, amikor Isten országát hirdetted és elmondtad azt is, miként
juthatunk be ebbe az országba. Egyszerű tanítás volt, amit nem volna nehéz
megtartani, ha meg akarná tartani az emberiség, de nem akarja! Inkább elveti
még a nevedet is. Él a mának, az élvezeteknek, a jólétnek, és akár ölni is
képes, ha a „pénzisten” úgy parancsolja… A hazudozás, a sátáni politika, a
gazdasági előny mindent felülír, noha Te világossá tetted, hogy a gazdagnak
nehezebb a Mennyországba bejutni, mint a tevének átmenni a tű fokán… (Mt. 19:
16-30.)
Te, Uram, a szeretetet hirdetted, és meghagytad, hogy úgy szeressük egymást, mi, akik Benned hiszünk, ahogyan Te szeretsz minket. (Jn. 13: 34.) És mit látunk még egymás között is? A gúnyt, a szeretetlenséget, az engedetlenséget, a tiszteletlenséget… Hívő a hívő ellen, pap a pap ellen, hívő és pap az erkölcsi parancsok ellen… Mégis meggyújtjuk harmadik gyertyát Uram, mert a képmutatást is eltanultuk azoktól, akik nem fogadják el Te megváltó szeretetedet, noha ez csak rajtuk, az ő hitükön múlna.
Nézd Uram! Úgy várjuk eljöveteledet, hogy közben gyűlölködünk, szemrebbenés nélkül nézzük végig a pusztítást, és sokan azokra hallgatnak, akik okozzák a pusztítást, akik a Téged megvallókat és a Te tanításaidat is immár büntetni akarják, akik az ő demokráciájukra veszélyesnek mondanak Téged, és azokat, akik Téged követnek.
És a gyermekek… Ma már a gyermeki lelket fertőzik azok, akik téged a keresztre juttattak. A hitetlenek! Bevonják őket a hazugságokba, az erkölcstelenségbe, a hitetlenség, a természetellenesség fertőjébe és általuk akarnak egy Nélküled megvalósuló új világot teremteni, Uram… Pedig, azt is világosan elmondtad, hogy aki e kicsinyek közül egyet is megbotránkoztat, annak jobb, ha malomkövet kötnek a nyakára és a tengerbe dobják. (Mt. 18: 6-7.) A sátáni, beteg és gonosz világ ezt is elfelejtette Uram!
Mi, maradék keresztények, akiket sokan még az egyházon belül is ostobának, fundamentalistának, maradinak bélyegeznek, mert nem fogadjuk el tanításaid modernizálását, és tanításaiddal ellenkező követelményeket, megpróbálunk ebben a világban is békét teremteni, és várjuk a Te segítségedet, várjuk a születésed estéjét, és ma örvendünk annak, hogy közeledik a nap, amikor együtt imádkozik és ad hálát a család mindenért, amije van, és amije nincs. És együtt örvendezünk a pásztorokkal, két évezred minden örömében, mert ebben a világban is remény vagy, szeretet vagy és biztonságot adsz mindnyájunknak, akik bűnös emberekként is igyekszünk Hozzád tartozni, Uram!
Adj ennek az öröm vasárnapnak értelmet bennünk, adj a reményhez és a világért Hozzád intézett őszinte imához még több hitet és erőt, hogy a Feltámadás nagyszerűsége is éppen úgy áthasson mindnyájunkat, mint születésed öröme. Adj erőt Uram, hogy át tudjuk adni embertársaiknak, a megtévesztetteknek vagy az ebbéli tudás hiányában lévőknek azt a kevéske hitet, örömöt és reményt, ami bennünk van. Add Uram, hogy ne legyen nehéz alázatosnak lennünk és az alázat mások iránt érdemessé tegyen minket arra, hogy kereszténynek mondhassuk magunkat!
Ámen