Amikor mai korunk történésein,
változásain végigtekintünk, akkor világos és egyértelmű annak az alább közölt,
pontokba szedett utasításhalmaznak a valóra váltása, amely amely a II. Vatikáni Zsinattal egy időben 1962-ben kelt, majd 1993-ban újrafogalmazták., hogy az egyházak lerombolásának az ütemét meggyorsítsák. Az irat minden pontjából süt, hogy ma valóban olyan úton haladunk, amilyen utat kijelölt az egyház(ak) számára. A templomok belső tereinek átalakítása, a
liturgikus terek megcsonkítása, a szerzetesrendek elvilágiasodása, a liturgikus
zene elértéktelenedése… etc… egyre inkább erősödik, és visszafordíthatatlannak
tűnő változásokat eredményez, úgy a vallásgyakorlásban, mint lelkiekben. A keresztény-keresztyén élet minden területén rombol.
Magyarországon egyelőre csak
itt-ott elvétve tapasztalunk olyan egyházi vagy teológusi megnyilvánulásokat,
amelyek ezt az irányvonalat követik (P. Rita, H. András, L. Katalin, U. György…),
ám, Erdély egyes területein sajnos erősödő tendenciát mutat az alábbiakban
leírtakhoz nagyon hasonlító irányvonal követése, amelyhez kapcsolódóan a
katolikus egyház több helyütt elvesztette már nemzetmegtartó erejét, ebbéli hivatását.
Istennek hála –, ez a Székelyföldön nem, vagy csak elszigetelt esetekben
tapasztalható – egyelőre. Ezért rendkívül fontos napjainkban kellő figyelmet
fordítanunk a megtévesztés gyanús esetekre, beszédekre, templomfelújításba
bújtatott liturgikus tér átalakításokra, és kérni kell józan papjainkat és a híveket,
hogy minden, az alábbiakban leírtakra utaló változást azonnal hozzanak
nyilvánosságra, akár névvel, akár név nélkül, de a helyszínt megjelölve! Lapunk
közli ezeket!
A református egyházban is – sokak szerint –, észrevehetőek hasonló fájdalmas változások. Az alább közölt anyagot azért is érdemes átolvasniuk – nem csak a katolikusoknak –, mert ebből beazonosíthatók azok jelek, amelyek végveszélybe sodorhatják, sodorják, az európai a keresztény-keresztyén világot. Papjaink egy kis hányada beállt ugyan a sorba, de számos olyan lelkészünk és papunk van, akik ha nem is feltűnően, de igazán bölcsen tartják tradícióinkat, és igyekeznek a hitoktatásban, a család-pasztorációban, és hagyományos ünnepeinket megtartva, Krisztushoz hűek maradni. Az alábbiakban világos képet kapunk napjaink egyházellenes célkitűzéseiről, amelyeket immár nem lehet jámbornak tűnő hazudozással elkendőzni. Mindannyiunk Krisztustól kapott feladata, minden erőnkkel és lehetőségünkkel megakadályozni ezt a sátáni tendenciát, az keresztény-keresztyén egyházak megsemmisítését és egy új, Krisztus nélküli vagy relativizált Krisztus-képű világvallás megteremtését.
Stoffán György
***
A szabadkőműves nagymester irányelvei a szabadkőműves
katolikus püspökök számára, 1962 márciusában
– Valamennyi szabadkőműves
testvér küldjön jelentést ezen döntő fontosságú utasítások megvalósulásának
előrehaladását illetően;
– Átdolgozva 1993 októberében a végső stádium számára;
– Valamennyi, a katolikus
Egyházban tevékenykedő szabadkőművesnek a következőket kell kézbe vennie és
keresztülvinnie.
***
1./ Távolítsák el Szent Mihályt, a katolikus Egyház védelmezőjét minden imából a szentmisén belül és azon kívül egyszer s mindenkorra. Távolítsák el szobrait, mondjátok, hogy elterelik a figyelmet Krisztusról.
2./ Szüntessétek meg a
bűnbánati gyakorlatokat a nagyböjti időben, mint pl. a pénteki hústilalmat,
vagy a böjtölést. Akadályozzátok meg az önmegtagadás minden aktusát, helyükbe
az öröm, a boldogság és a testi szeretet aktusai lépjenek. Mondjátok, hogy
„Krisztus már kiérdemelte számunkra a mennyországot”, és hogy „minden emberi
erőlködés hiábavaló”. Mondjátok az embereknek, hogy „vegyék komolyan
az egészségükkel való törődést”. Bátorítsátok őket a húsevésre, főleg a
disznóhúséra.
3./ Jelöljetek ki protestáns
lelkipásztorokat, hogy vizsgálják felül és deszakralizálják a szentmisét.
Hintsétek el a kételkedés magvait az Oltáriszentségben való valóságos
jelenléttel kapcsolatban, és bizonygassátok, hogy az Eucharisztia – a
protestánsok hitéhez közelebb állóan – csak kenyér és bor, és csupán jelképesen
értendő. Alkalmazzatok protestánsokat az iskolákban és a szemináriumokban.
Bátorítsátok az ökumenét, mint az egységhez vezető utat. Vádoljatok meg
mindenkit az Egyház iránti engedetlenséggel, aki a valóságos jelenlétben hisz.
4./ Tiltsátok meg a latin
miseliturgiát, a szentségimádást és az énekeket, mert ezek a titok iránti
tisztelet érzését hozzák létre. Állítsátok be ezeket jósok „hókuszpókuszaiként”.
Az emberek így már nem fognak a papokra, mint nagy intelligenciájú és
tiszteletreméltó, titokzatos személyekre fölnézni.
5./ Bátorítsátok a nőket,
hogy a templomban ne hordjanak kalapot. Követeljétek, hogy a nők
előimádkozók, áldoztatásnál kisegítők, diakonisszák és később papok lehessenek. Ezt
demokratikus eszmeként állítsátok be. Alapítsatok női szabadságmozgalmat. A templomba
járók öltözzenek slamposan, hogy a szentmise jelentőségét ezzel is is csökkentsék.
6./ Ne engedjétek, hogy az
áldozók a szentostyát térdelve vegyék magukhoz. Mondjátok meg a szülőknek és a
nevelőknek, hogy tartsák vissza a gyerekeket attól, hogy áldozás előtt és után
a kezüket összekulcsolják. Mondjátok nekik, hogy Isten úgy szereti
őket, ahogy vannak, és azt akarja, hogy teljesen fesztelenül érezzék magukat.
Szüntessetek meg a templomban minden térdelést és térdhajtást. Távolítsátok el
a térdeplőket. Mondjátok az embereknek, hogy a szentmise alatt állva tegyenek
tanúbizonyságot.
7./ Szüntessétek meg a
szakrális orgonazenét. Vigyétek be a templomokba a gitárokat, a zsidó hárfákat,
dobokat, a „lábdobogást”, és a „szent nevetést”. Ez megakadályozza az embereket
a személyes imában és a Jézussal való társalgásban. Ne adjatok időt Jézusnak,
hogy a gyerekeket vallásos életre hívja meg. Adjatok elő az oltárnál liturgikus
táncokat izgató hatású ruhákban, színdarabokat és koncerteket.
8./ Vegyétek el az
Istenanyához és Szent Józsefhez szóló énekek szakrális jellegét. Mondjátok,
hogy tiszteletük bálványimádás. Tegyétek nevetségessé azokat, akik ragaszkodnak
tiszteletükhöz. Vezessetek be protestáns énekeket. Ez azt a látszatot fogja
kelteni, hogy a katolikus Egyház végre elismeri, hogy a protestáns az igazi
vallás, vagy legalábbis egyenrangú a katolikussal.
9./ Minden himnuszt
szüntessetek meg, a Jézushoz szólókat is, mert ezek az embereket boldog
gyerekkorukra emlékeztetik, ami viszont arra a békére emlékezteti őket, melynek
gyökere az Istenért való önmegtagadás és vezeklés szigorú élete. Vezessetek be
új énekeket, meggyőzve így az embereket, hogy a régebbi rítusok valahogy
helytelenek voltak. Bizonyosodjatok meg róla, hogy minden szentmisében legalább
egy olyan ének van, amely nem említi Jézust, hanem csak az emberek iránti
szeretetről szól. A fiatalságot lelkesíteni fogja, ha a testvéri szeretetről
hall. Prédikáljatok a szeretetről, toleranciáról és egységről. Jézust ne
említsétek. Tiltsátok meg az Eucharisztia bármilyen formában való hirdetését.
10./ Távolítsátok el az
oltárról a szentek ereklyéit, és aztán magát az oltárt is. Helyettesítsétek
pogány, megáldatlan asztalokkal, amelyek alkalmasak élő áldozatok bemutatására
a sátáni miséken. Töröljétek el azt az egyházi törvényt, amely kimondja, hogy
szentmisét csak ereklyét tartalmazó oltáron lehet bemutatni.
11./ Hagyjatok fel azzal a gyakorlattal, hogy a szentmisét a tabernákulumban lévő Oltáriszentség előtt mondjátok. Ne engedjétek, hogy a misézésre használt oltárokon tabernákulum legyen. Az asztal úgy nézzen ki, mint egy ebédlőasztal. Hordozható legyen, hogy jelezze: ez nem egy szent dolog, hanem valami, ami kettő célt szolgál, pl. konferencia-asztalként, vagy kártyaasztalként. Később legalább egy széket állítsatok az asztalhoz. A pap üljön ezen, jelezve, hogy áldozás után – az étkezés után – kipiheni magát. A szentmise alatt a pap soha ne térdeljen, vagy hajtson térdet. Étkezéseknél nem szoktunk térdelni. A pap széke álljon a tabernákulum helyén. Bátorítsátok az embereket, hogy a papot tiszteljék és ne az Eucharisztiát, neki engedelmeskedjenek és ne az Eucharisztiának. Mondjátok nekik, hogy a pap a Krisztus, ő a Fő. A tabernákulumot helyezzétek egy másik helyiségbe, látókörön kívül.
12./ Tüntessétek el az
egyházi naptárból a szenteket, bizonyos időben mindig néhányat. Tiltsátok meg a
papoknak, hogy a szentekről prédikáljanak, kivéve, ha azok az evangéliumban
szerepelnek. Mondjátok, hogy a templomban esetleg jelenlévő protestánsok
megütköznének rajta. Kerüljetek mindent, ami a protestánsokat zavarná.
13./ Az evangélium
olvasásakor hagyjátok ki a „szent” szót, pl. „Evangélium szent János szerint”
helyett mondjátok egyszerűen „Evangélium János szerint”. Ez azt jelzi majd az
embereknek, hogy már nem kell őket tisztelni. Írjatok folyamatosan új
bibliákat, amelyek azonosak a protestáns bibliákkal. Hagyjátok el a
Szentlélekkel kapcsolatban a „szent” szót. Ez megnyitja majd az utat. Hangsúlyozzátok
Isten női jellegét, mint szerető anyáét. Ne engedjétek az „Atya” szó
használatát.
14./ Minden egyéni
imakönyvet tüntessetek el és semmisítsetek meg. Akkor elmaradnak a Jézus
Szívéhez, Szűz Máriához, Szent Józsefhez szóló litániák, valamint az áldozásra
előkészítő imák. Akkor az áldozás utáni hálaadás is fölöslegessé válik.
15./ Minden angyalszobrot és
– képet is tüntessetek el. Ellenségeink szobrai miért álljanak
ott? Nevezzétek őket mítosznak, vagy esti mesének. Ne engedjétek,
hogy az angyalokról beszéljenek, mert az protestáns tagjainkat elriasztaná.
16./ Töröljétek el az
ördögűzésre használt kis exorcizmust, munkálkodjatok azon, és hirdessétek,
hogy elhitessétek az emberekkel, ördögök nincsenek. Mondjátok,
hogy a Bibliának ez a kifejezésmódja a gonoszság megjelölésére szolgál, és
nincs jó sztori gazember nélkül. Akkor majd a pokolban sem hisznek, és nem is
félnek attól, hogy odakerülnek. Mondjátok, hogy a pokol csupán Isten
jelenlétének a hiánya, és ez nem is olyan borzasztó, hiszen az élet ott
ugyanolyan, mint itt a földön.
17./ Tanítsátok, hogy
Jézus csupán ember volt, akinek fivérei és nővérei voltak, és hogy ő gyűlölt
mindenfajta intézményt. Mondjátok, hogy szerette a prostituáltak
társaságát, különösen Mária Magdolnáét. Mondjátok, hogy a templomokat és
zsinagógákat nem használta, és azt tanácsolta, hogy ne engedelmeskedjenek az
egyházi elöljáróknak. Mondjátok, hogy nagy tanító volt, aki azonban
tévútra jutott, amikor az egyháztanítóknak nem engedelmeskedett. A keresztről
nem mint győzelemről, hanem mint vereségről beszéljetek.
18./ Emlékezzetek rá, hogy apácákat rávehettek hivatásuk feladására, ha hiúságukra, kedvességükre és szépségükre apelláltok. Engedjétek, hogy megváltoztassák szerzetesi ruhájukat, ez automatikusan oda fog vezetni, hogy eldobják a rózsafüzért is. Mutassátok meg a világnak, hogy a zárdákban nézetkülönbségek vannak. Ezzel a hivatásokat kiszáríthatjátok. Mondjátok nekik, hogy a habitusban nem akceptálják őket, és ez az emberek előtt is rontja hitelüket.
19./ Égessetek el minden
katekizmust. Mondjátok a hittantanároknak, hogy Isten szeretete
helyett tanítsák a gyerekeket Isten embereinek a szeretetére. Az érettség jele,
ha valaki nyíltan szeret. Legyen a „szex” szó használata mindennapos a
hittanórákon. Csináljatok új vallást a szex”-ből. Vigyetek „szex-képeket” a hittanórákra,
hogy a gyerekeket a tényekkel megismertessétek. Győződjetek meg róla, hogy a
képek jól érthetőek legyenek. Bátorítsátok az iskolákat, hogy a szexre való
nevelésben haladó gondolkodásúak legyenek. A szexre való nevelést a
püspökségeken keresztül vezessétek be, így a szülők nem fogják kifogásolni.
20./ Zárjátok be az összes
katolikus iskolákat azáltal, hogy csökkentitek a szerzetesi
hivatásokat. Mondjátok a nővéreknek, hogy ők fizetés nélküli
szociális munkások, s az Egyház meg akar szabadulni tőlük. Ragaszkodjatok
hozzá, hogy a katolikus világi tanítók ugyanolyan fizetést kapjanak, mint az
állami iskolákban. Alkalmazzatok nem-katolikus tanerőket. A papok ugyanolyan
fizetést kapjanak, mint a hasonló világi tisztviselők. Minden papnak le kell
vennie a reverendát és a keresztet, hogy így mindenki számára elfogadható
legyen. Tegyétek nevetségessé azokat, akik nem tartják ehhez magukat.
21./ Semmisítsétek meg a
pápát azáltal, hogy egyetemeit megsemmisítitek. Válasszátok le az egyetemeket a
pápától. Mondjátok neki, hogy akkor a kormány támogatja őket.
Változtassátok meg a vallásos intézmények nevét és adjatok nekik porfán
nevet. Mondjátok, hogy ez ökumenikus. Létesítsetek ökumenikus tagozatokat
minden egyházmegyében. Gondoskodjatok róla, hogy ezek protestáns ellenőrzés
alatt legyenek. Ne engedélyezzetek imádságokat a pápáért vagy Máriához, mert ez
az ökumenét elbátortalanítaná. Hirdessétek, hogy a megyéspüspökök tekintendők
az illetékes tekintélynek, a pápa csupán egy reprezentációs
figura. Mondjátok az embereknek, hogy a pápa tanítása csak szórakoztatásra
szolgál, de különben nincs jelentősége.
22./ Támadjátok meg a pápa
tekintélyét azzal, hogy életkor-határt szabtok hivatalának. Ezt mindenáron
vigyétek keresztül.
23./ Legyetek merészek.
Gyengítsétek a pápát püspöki szinódusok rendszeresítése által. A pápa akkor
csak egy reprezentációs figura lesz, mint Angliában, ahol felső- és alsóház
uralkodik és a királynő onnan kapja parancsait. Aztán gyengítsétek a püspökök
tekintélyét, egy ellen-intézményt hozva létre papi szinten. Mondjátok, hogy
a papok így kapják meg a megérdemelt elismerést. Ezután gyengítsétek a papok
tekintélyét laikus csoportok létesítésével, amelyek uralkodnak fölöttük.
Ezáltal annyi gyűlöletet lehet kelteni, hogy még a bíborosok is el fogják
hagyni az Egyházat, és az Egyház immár demokratikus lesz.
24./ Csökkentsétek a papi
hivatásokat úgy, hogy a laikusok elveszítsék az irántuk való tiszteletet. Egy
nyilvánosságra hozott papi botrány hivatások ezreit fogja
megsemmisíteni. Dicsérjétek az elbukott papokat, akik egy nő iránti
szerelemből mindent feladtak. Nevezzétek őket hősöknek,
heroikusoknak. Mártírként tiszteljétek a laicizált papokat, akik úgy el voltak
nyomva, hogy nem tudták tovább elviselni. Ítéljétek el
és mondjátok botrányosnak, hogy papi hivatást gyakorló szabadkőműves
testvéreink nevét nyilvánosságra hozzák. Legyetek toleránsok a
homoszexualitással szemben a papok esetében. Mondjátok az embereknek,
hogy a papok magányosak.
25./ Kezdjétek azzal, hogy
templomokat zártok be paphiány miatt. Nevezzétek ezt gazdaságos és jó
üzleti gyakorlatnak. Mondjátok, hogy Isten mindenütt meghallgatja az imát.
Így a templomok extravagáns pénzpazarlást jelentenek. Először azokat a
templomokat zárjátok be, ahol régimódi hagyományokat ápolnak.
26./ Használjatok fel gyenge
hitű laikus bizottságokat és papokat, akik minden Mária-jelenést és minden
állítólagos csodát, különösen a Szent Mihály arkangyallal kapcsolatosakat,
gyorsan elvetnek és elítélnek. Biztosítsátok, hogy a II. Vatikáni Zsinat után
semmi ilyesmit ne ismerjenek el. Mondjátok, hogy a tekintéllyel szembeni
engedetlenség, ha valaki követi az üzeneteket, vagy gondolkozik róluk. A
látnokokról mondjátok, hogy engedetlenek az egyházi tekintéllyel szemben.
Hozzátok őket rossz hírbe, és akkor senkinek sem fog eszébe jutni, hogy
figyelemre méltassák az üzeneteket.
27./ Válasszatok egy
ellenpápát. Mondjátok, hogy ő visszahozza a protestánsokat az Egyházba, és
talán még a zsidókat is. Ellenpápát úgy lehet választani, ha a választási jogot
a püspökök kapják meg. Akkor majd annyi pápát választanak, hogy az ellenpápát
kompromisszumként lehet kinevezni. Mondjátok, hogy az igazi pápa meghalt.
28./ Szüntessétek meg a
szentáldozás előtti gyónást a II. és a III. osztályos gyerekeknél, hogy ne
legyen már nekik fontos a gyónás, a mikor a IV., V. vagy felsőbb osztályba
kerülnek. Akkor a gyónás el fog tűnni. Vezessétek be a csoportos gyónásokat
(csendben) és a csoportos feloldozásokat. Mondjátok az embereknek,
hogy ez a paphiány miatt van így.
29./ Engedjétek a nőket és
laikusokat áldoztatni. Mondjátok, hogy ez a világiak ideje. Kezdjétek
azzal, hogy a szentostyát kézbe adjátok, mint a protestánsok. Mondjátok,
hogy Krisztus is hasonlóan cselekedett. Gyűjtsetek néhány ostyát templomainkban
a „fekete-misékhez”. Aztán adjatok a személyes áldozás helyett egy edénybe ostyákat,
amelyeket haza lehet vinni. Mondjátok, hogy Isten ajándékát így lehet a
napi életbe belevinni. Alkalmazzatok áldoztató automatákat és nevezzétek azokat
tabernákulumoknak. Mondjátok, hogy a béke jelét át kell adni
egymásnak. Bíztassátok az embereket, hogy járjanak körbe, hogy így az
áhítat és az imádság meg legyen szakítva. Ne vessetek keresztet, hanem helyette
a béke jelét alkalmazzátok. Mondjátok, hogy Krisztus is kiment, hogy tanítványait
üdvözölje. Ne engedjetek semmilyen ájtatosságot ebben az időben. A papok
fordítsanak hátat az Eucharisztiának, és a népnek adjanak tiszteletet.
30./ Az ellenpápa
megválasztása után oszlassátok fel a püspöki zsinatokat, papi egyesületeket és
plébániákat. Tiltsátok meg a papoknak, hogy megkérdőjelezzék az új irányelveket.
Mondjátok, hogy Isten az alázat kedvelője, és gyűlöli azokat, akik tiszteletet
keresnek. Vádoljátok mindazokat, akik megkérdőjelezik az egyházi
tekintéllyel szembeni engedetlenséget. Bátortalanítsátok el az Isten iránti
engedelmességet. Mondjátok az embereknek, hogy ezeknek az egyházi
vezetőknek kell engedelmeskedni.
31./ Adjátok meg az
ellenpápának a legfőbb hatalmat, hogy követőit kiválaszthassa. Kiközösítés
terhe alatt parancsoljátok meg mindenkinek, aki Istent szereti, viselje a
vadállat jelét. Ne nevezzétek azt a „vadállat jelének”. Keresztet ne vessetek
az emberekre és ők sem magukra. (Ne is áldjanak.) A keresztvetést
bálványimádásnak és engedetlenségnek kell nevezni.
32./ Nyilvánítsátok a régi
dogmákat hamisaknak, kivéve a pápa tévedhetetlenségéről szólót. Mondjátok,
hogy Jézus Krisztus forradalmár volt, de sikertelen. Mondjátok, hogy az
igazi Krisztus hamarosan eljön.
33./ Parancsoljátok meg a pápa minden
alattvalójának, hogy a „szent keresztes háborúban” harcoljanak az egyetlen
„világvallás” elterjesztése érdekében. Csak a megválasztott ellenpápának kell
engedelmeskedni. Mondjátok az embereknek, hogy meg kell hajolniuk, ha
a nevét kimondják. A sátán tudja, hogy hol van az összes elveszett arany.
Hódítsátok meg könyörtelenül a világot.
Ez hozza meg az embereknek
azt, ami után mindig vágyódtak:
„A béke aranykorát”.
Forrás: Magnificat Meal. Movement International, P. O. boksz 353, Toowoonba, Australia 4350
Közreadja:
a Nemzeti Napló