Az utóbbi napokban elég érdekes megnyilvánulásokat olvashatunk azokról az ellenzékinek nevezett agyalágyultakról, akik kormányváltásra, azaz Magyarország teljes és végleges tönkretételére készülnek. A kereszténységet vették célba, a kereszténységen humorizálnak, arra hivatkoznak, és azt gyalázzák. Attól függ, milyen szellemi szentű a közönség.
Számomra ez megszokott, hiszen a proli, proli marad, a vallásgyalázó, vallásgyalázó marad, a buta ember pedig buta ember marad. Igaz, a világban már a Szentírást idézőt is bíróság elé lehet citálni… de hát, ezt tudtuk, hiszen Jézus tudatta velünk, hogy mire számítsunk, ha Őt követjük. Viszont így olyan lehetőséget is kapunk, amelyben a hitetlenek, a gyalázkodók nem részesülhetnek – a mi hitünk és Jézus tanítása szerint. Ezért aztán nem is magunkat akarnám védeni velük szemben, hanem – bár sikerülne –, az ő figyelmüket hívnám fel arra, hogy amikor Karácsony Gergely a szenteltvíztartóba „pisálásról” beszél, sértegetve ezzel a keresztényeket, akkor magát ítéli örök kárhozatra. Amikor pedig, a porszívóügynök hasonlítgatja magát Jézushoz, az őt irányító sajtóst pedig, az apostolokhoz, akkor szintén nem azon dolgozik, hogy elnyerje az örök élet jutalmát. Kivált úgy, hogy mindemellett a nép jólétét, nemzeti identitását, hitét és az ország békéjét is veszélyezteti. Ezzel megbotránkoztat… és az effélékről azt mondja Jézus (…) „aki megbotránkoztat csak egyet is ezek közül a kicsik közül, akik hisznek bennem, jobban járna, ha malomkövet kötnének a nyakába és a tenger fenekére vetnék. Jaj a világnak a botránkozások miatt! Mert szükséges, hogy botránkozások történjenek, de jaj annak az embernek, aki megbotránkoztat.” (Mt., 18, 6-7.)
E két általam említett ember és követőik tehát,
gondolkodjanak el azon, hogy érdemes-e Isten ellen háborúzni? Érdemes-e a földi
hatalomért, az ingyen kapott pénzért hazát, nemzetet, hitet elárulni? Hiszen
láthatják napjainkban is, hogy a járvány életerős embereket taszít a halálba,
gazdagot és szegény, jót és rosszat egyaránt. Mert a halál csak ilyen. Nem
válogat. És senki mellé nem tették még a harácsolt, lopott, sikkasztott vagy
hazaárulásért kapott pénzt. Legfeljebb átkozzák halálában is.
A büntetést Jézus megígérte, tehát mint tudjuk
– és az ellenségeink is jól tudják –, Jézus ígéretei bizony rendre
megvalósulnak. Ettől a józan ember nem fél, hanem tesz azért, hogy elnyerje majd
mennyei jutalmát, és ne átkozzák halálában. Persze, a keresztény ember nem
átkozódik, legfeljebb szánja ezeket a politikai hatalomért, a rövidke 60-80 év
jólétért mindent feladó, emberségükből kivetkőző „politikusokat”. És persze,
kéri Istent, hogy világosítsa meg az értelmüket.
S miért írom le ezeket? Mert erre is utasítást kaptunk mi, keresztények, Jézustól: „Ha vétkezik atyádfia, menj el hozzá, intsd meg négyszemközt: ha hallgat rád, megnyerted atyádfiát. 16Ha pedig nem hallgat rád, végy magad mellé még egy vagy két embert, hogy két vagy három tanú szava erősítsen meg minden vallomást. 17Ha nem hallgat rájuk, mondd meg a gyülekezetnek. Ha pedig a gyülekezetre sem hallgat, tekintsd olyannak, mint a pogányt vagy a vámszedőt.” (Mt. 18.)
Ma egy ország és az egyház is látja, hogy mi
zajlik a világban, s ennek miként csapnak át lángnyelvei – e két szerencsétlen
Isten tagadó által is – hazánkba. Így, hát csupán figyelmeztetni tudok, Jézust idézem
és nem prófétai módon, nem jövendölésekbe bocsátkozva… de el kell mondanom: – A bűn
magában hordozza a büntetést. Lehet, hogy ez most, egy számukra reményteli
várakozás, a választás előtt nem érezhető, de a büntetés mindenképpen utoléri a
bűn elkövetőjét, abban az esetben, ha az megátalkodottan folytatja, figyelmeztetések
ellenére is, a keresztényeket és Istent káromló magatartását.
Én megtettem! Figyelmeztettem a fenti sorokkal, e két tévelygőt és többi hozzájuk hasonló embertársamat. Imádkozom is értük. A többi viszont az ő dolguk! Hiszen, nem nekem, és nem előttem számolnak majd el… szegények.
Stoffán György