Minden politikai
eszméhez hozzátartozik valamilyen ostoba és a politikai eszmét igazoló, és a személettel egyet nemértőket megbélyegző szlogen. Legtöbbnyire
valamilyen izmusnak nevezik, és legtöbbször semmilyen alapja és értelme nincs. Épp
olyan hazug és ostoba elnevezésekről és belemagyarázott értelmezésről van szó,
mint amilyen maga az elnevezésekett kitaláló és terjesztő politikai szellemiség.
Ma, a világban a „rasszizmus”
a mindenre ráhúzandó szlogen. Korábban már volt az antiszemitizmus, a
kapitalizmus és ki tudja, még hányféle ostoba politikai indíttatású szlogen a
hatalom ellenségeinek megsemmisítésére. És mindegyik elnevezést, ugyanaz: a
világot vezető láthatatlan háttérhatalom találja ki, csaknem háromszáz
esztendeje.
A
mi jó magyar skizofrén vesszőparipánk, a „demokrácia” is hasonlóan
ostoba, és mindenre gyógyírként használatos, de értelmezhetetlen kifejezés, ami
önmagával is ellenkezik. Hiszen a világtörténelemből tudjuk, hogy rendet a nép
még egyetlen országban sem tartott fenn, s ahol ezt megpróbálták, ott káosz és
anarchia alakult ki az évek során. A demokrácia kifejezést a diktatúrák is
kedvük szerint használták, ám volt annyi ráérzésül, hogy egy apró fosztóképzőt
is tettek elé: „szocialista demokrácia”… Ma simán demokráciát emlegetünk, ahol
megszűnt a jog, az emberiesség, a tisztesség, az erkölcs, a keresztény
alapfogalmak, s a Btk.-t is csak jelképes és irányadó leiratként használják a
bírói pulpituson. Mindezek helyébe egy ószövetségi logikán alapuló, kegyetlen
és embertelen szövetségi rendszer alakult ki. Igazságszolgáltatásról
ilyeténképpen sem itthon, sem a világ más tájain nem beszélhetünk. Ezt
megszüntette az általános anarchia, a politikai hovatartozás és a magyarul „uram-bátyámnak”
nevezett kapcsolatrendszer, amelynek az a lényege, hogy „ha te nem beszélsz rólam, én sem
beszélek a te disznóságaidról”. Rend
nincs, az Alaptörvény csupán hivatkozási alap, s a politikai mellébeszélés
általánossá vált pro és kontra. Egyetlen kotta van, amiből kötelezően vagy
szabadon választva játszhatnak a világ politikai elitjének nevezett, kiválasztott,
de erkölcstelen, ember- és életellenes bűnözők … igaz, a kotta borítója és a
szólamok pedáns rendben osztattak ki a világ vezetői között, Bergogliotól
Trumpig.
Mindenkit mindenkivel
összeugrasztanak, hogy a piszkos munkát majd a társadalom és a ráeresztett új
társadalmi réteg intézze egymás között. Évezredes törvényeket változtatnak meg,
évezredes törvényekre hivatkozva… Mindenütt lázítás és gyűlöletkeltés folyik, s
törvényileg meghatározzák, kit lehet, és kit nem lehet utálni vagy szeretni. És
ez is hamis, gyűlöletkeltő. Hiszen láthatjuk ma Európában, hogy miként működik
a rendszerük.
A tömeg fellázítása
gyerekjáték, hiszen a tömegnek sem intelligenciája, sem műveltsége, sem erkölcse,
sem pszichológiája nincsen. Elegendő egy jelszó, és a tömeg egymást támogatva
képes rombolni, ölni, pusztítani. Jogokat követel, miközben önmagától veszi el
az „ember” elnevezés jogát. Állattá vedlik és esztelenként viselkedő értéktelen
teremtmény válik belőle, mert ez a cél.
Nos,
én ezt a tömeget utálom. Legyen annak bármilyen rasszhoz
tartozó tagja. És nekem nem tilthatja meg senki, hogy utáljam a káoszt, az
anarchiát megtervezőket, az anarchiát terjesztőket, az abban részvevőket. Mert
az én rasszizmusom abban merül ki, hogy nem vagyok hajlandó még beszélgetni sem
azokkal, és undorodom azoktól, akik a hazámat elárulják, akik a keresztény kultúrámat
akarják megsemmisíteni. Akik üldözött nemzettársaimat gyűlölik, akik nem
becsülik nemzetem nagyjait, akik „tudományosan” hazugságokat terjesztenek a
magyar történelem helyett, akik ölnek, mert fehér az áldozat, és akik nem
ítélik el a gyilkosokat, mert azok az elrendelttől eltérően más színűek, más
vallásúak, más nemzet tagjai…
Rasszista
nem vagyok, de ha támadják a hazámat, a magyar kultúrát, a
kereszténységet, az erkölcsöt, akkor mindegy, hogy ki a támadó… bármit megtennék ellene, mert a gyerekeim az unokáim és a szeretteim életét veszélyeztetik!
Nacionalista
és irredenta vagyok, amikor Erdélyről, Felvidékről,
Várvidékről, Délvidékről vagy Kárpátaljáról van szó, és indulatossá válok,
amikor bárki, bármilyen indokkal lemond a Kárpát-hazáról, véglegesnek tekinti a jelen határokat. Ám, attól is ingerült leszek, ha ma politikai érdekből és szavazatszerzésből hülyeségeket beszélnek határmódosításról vagy terület-visszaszerzésről. Mert mindennek megvan a módja, rendje és ideje.
Soha nem fogadom el,
hogy az érzéseim, a hazaszeretetem és a vallásom ellen a világ háttérhatalmát
kiszolgáló aljasok törvényileg, vagy a hagyományokra hivatkozva kényszerrel
lépjenek föl. Mert akkor ellenem lépnek föl és az ellen viszont védekezni
kényszerülök a védekező ember minden érzésével és gyűlöletével. Ám, én akkor
sem fogok tudni úgy gyűlölni, ahogyan ezek a mai internacionalista demokraták
és fajvédők, jó pénzért és előmenetelért gyűlölik a fehér, keresztény
heteroszexuális magyar embereket… az országgal és annak hagyományival együtt…
Sajnos, ez az én hiányosságom…
És szeretek a kertben grillezés közben egy
társaságban, beszélgetni keresztény, arab és zsidó, oláh, rác és tót barátaimmal… azokkal, akik éppen úgy undorodnak a hatalmi gyűlöletkeltéstől és az
embertelenségtől, ettől a sátáni liberalizmusba belerothadó világtól, mint én.
A
rendet tehát minden józanul gondolkodó
ember akaratának megfelelően, minden eszközzel helyre kell állítani
mind itthon, mind Európában! Mert az emberi jogok és az emberi méltóság nem lehetnek
a politika és a láthatatlan hatalom játszótere!
Stoffán György