Excellenciás
Nagykövet Úr!
Ön,
azzal, hogy Szabó Tímeát védve hazudozott diplomáciai berkekben, és lázít magyarok és közvetve a román egészségügyben dolgozók ellen immár a világban, bebizonyította, hogy az Ön kormánya minden
józanságon keresztülgázolva - immár leplezetlenül is - az 1920. óta kényszerűen
Romániához csatolt magyarság, a járvány kitörése óta, sőt már korábban is tapasztal negatív megkülönböztetésén mesterkedik. Tehát, az Ön kormánya és
politikai platformja saját állampolgárai, és az ő megsegítésük ellen lázít. Ami
pedig az Ön hazug és aljas levelében a legelítélendőbb, hogy Ön nem csak a
magyarok, de saját nemzete ellen is súlyosan vétett, hiszen abból az
adományból, amelyet kormányunk juttatott Románia erdélyi részére, az erdélyi
románok is részesülnek. Ugyanis, egy kórházban nem a nemzetiség szerint
válogatják, hogy ki kaphat e védőfelszerelésekből.
Önök
1918-ban is hazudtak, s teszik ezt máig, ám, ma már nem a saját népük
védelmében, annak vélt előmenetelét segítendő, hanem egy, a Szabó Tímeában is
megtestesülő, nemzetállamok elleni hadjárat szolgálatában.
Számos
kérdés között - amelyek felmerültek bennem az Ön hazug és lázító levelét
olvasva -, egy mindenképpen e levélben is fontos kérdésnek tűnik Ön felé: – Mit szólna a
bukaresti parlament alsó- és felsőháza, ha ott elhangzanék egy, a Szabó Tímea
által elmondott beszédhez hasonló, de a románokat becsmérlő aljas beszéd, amely
a határon túl élő románok megsegítését támadná a világjárvány alatt – vagy attól
függetlenül?
Minden
bizonnyal nem aratna sikert. Az Ön kormánya a kórházi és védelmi hírek szerint még arra sem képes, hogy saját
polgárait megvédje. Ezzel szemben Ön, Excellenciás Nagykövet Úr, saját nemzetét
sem szereti annyira, mint amennyire a magyarokat gyűlöli. Ha ugyanis szeretné Románia
polgárait, akkor elítélné Szabó Tímea – már-már román ügynökként – elmondott aljas gyalázkodását, amely mind a romániai magyarokat, mind a járvánnyal küzdő román egészségügyieket érintette.
Sajnálom
az Ön népét, hogy csak egy ilyen áruló nagykövet jutott Magyarországra, aki inkább
látna még több romániai halottat, semmint megköszönné Magyarország segítségét,
ahogyan másik szomszédunk, Szlovénia államfője, Borut Pahor úr Őexcellenciája magyarul fejezte ki nagyrabecsülését a magyar nép iránt. Ön román, és Ön
románul is viselkedik… liberális románul, hiszen voltak európai románok is, az
Önök hosszúra hazudott, de rövidke történelme alatt, akik másképpen vélekedtek.
Javaslom tanulmányozni Petru Groza műveit és hagyatékát. Igaz, Őt az Ön szellemi
és politikai elődei ölték meg, de ez mit sem kisebbít Groza, Márton Áron püspök
által is elismert politikai tevékenységének értékén.
Feltehetné
a kérdést, miszerint, miért nem Szabó Tímeának írok levelet, felszólalása miatt.
Nos azért, mert haza-, és nemzetárulókkal nem áll szóba az ember. Ön pedig nem
az én hazámat, hanem a sajátját és annak minden népét árulta el… Ezt pedig
ítéljék meg honfitársai.
Végezetül
egy mondatot ajánlok Excellenciád szíves figyelmébe Gróza Péter gondolatai
közül: – „ A román és a magyar nép közötti megértés nemcsak, hogy lehetséges, de
– mivel a szomszédság és a történelmi együttélés adva van – a kölcsönös boldogságot
célzó, lényegbevágó feltétel és geopolitikai jellegű parancs.”
Stoffán
György