2020. március 30., hétfő

Nyissátok ki a templomokat!


Nem tudom, a Kedves Olvasó, hogy van ezzel, de nekem templom, a liturgia, az istentisztelet nélkül elképzelhetetlen a Húsvét. Krisztust követő hitünk alapját, a Feltámadást nem lehet semmilyen körülmény miatt otthon megünneplendő, vagy ebben az évben nem létező dologként kezelni. A szent három nap és a Húsvét Vasárnapja nem lehet közös templomi ünneplés nélkül, nem lehet csupán az interneten, meccsként vagy téli olimpiaként nézendő műsor, még akkor sem, ha néhány pap és lelkész otthoni jámborkodásra hív fel, és szép szavakkal átélésre buzdít.

Mintha a patikus az Algopyrin vagy a Panangin dobozát mutogatná fő-műsoridőben. Vagy, mintha a pék a frissen sült bucival állna a sok éhező ember elé a képernyőn. Nonsens!  

Ha a boltba, a kocsmába és a patikába – meghatározott időben – elmehet öreg és fiatal, akkor a „lélekápolási szereket” miért nem kaphatja meg – meghatározott időben, azaz mise, istentiszteleti rendben! –, az azt óhajtó keresztény-keresztyén ember? Miért pont a templomokat kell hermetikusan elzárni a hívő keresztények elől? Miért tagadjátok meg Krisztust azoktól, akiket eddig is a hit és Krisztus gyógyított, éltetett és erősített? Nyissátok ki a templomokat!

Ha az eladó és a pénztáros ott van testközelben a vevők között, a pap miért retteg jobban szentmisét, istentiszteletet tartani az egymástól távol, de mégis a templom misztikus csendjében lévő híveknek? Miért pont Jézustól félünk ilyen eszeveszettül, így eltávolodva Tőle, Igéitől és ígéreteitől?

Miért hisszük, hogy csak a boltban és a patikában kerülhetjük ki a vírust, de a templomban nem?

Igen! Húsvét közeleg. A Nagyhét és a Feltámadás ünnepe következik… Nyissátok hát ki a templomokat! Hiszen nem azt olvassuk a passióban, hogy Jézus visszalépett a megváltástól, mert fájna az ostorcsapás, félt volna a hatalmas kovácsoltvas szegektől és szúrná a töviskoszorú… hanem vállalta a fájdalmat, a szenvedést, a megaláztatást, a halált – értünk, keresztény-keresztyén emberekért, a mi üdvösségünkért… Vagy ez már nem számít?

Nyissátok hát ki a templomokat, tartsatok istentiszteletet, misét, szent liturgiát, hogy akinek szüksége van Jézus közelségére, az ott lehessen! Hiszen, „nem csak kenyérrel él az ember”! És aki bízik és hisz, az ne legyen kevesebb, mint az alkoholista, akinek módjában áll megvenni az italt, vagy a kutyasétáltató, aki leviheti házi kedvencét az utcára megpisiltetni… És sportolni is lehet. Nem kellene a „lélek edzését” is szem előtt tartani?  Az ép test és az ép lélek fogalma minden időben elválaszthatatlan!

Nyissátok ki a templomokat! Nekünk, keresztény-keresztyén embereknek Jézusra van szükségünk, a templomba vágyunk és ünnepelni akarjuk Őt, a Megváltót, Aki számtalanszor mondta: „Hited meggyógyított téged!” Ne csak higgyük, hanem tudjuk biztosan: Hitünk ma is gyógyít és erőt ad!

Nyissátok ki a templomot és legyen közös a húsvéti bűnbánat, kísérjük együtt az Urat a Golgotára, s azzal, hogy ott lehetünk, mi is segítsük hordozni a keresztet, és ujjongjunk mindannyian a Feltámadás csodálatos ténye felett… Legalább erre a négy napra nyissátok ki a templomokat és rettegés nélkül menjünk együtt az Úrhoz!

Mert a mi hitünk nem egy üres római téren elmondott, zordan hangzó, esőverte, szürke Miatyánk” szomorúságából áll! A mi hitünk mértéke nem a rettegés és az emberi balgaságból, hitetlenségből eredő ön-, és hitfeladás! A mi hitünk, a reménnyel teli őszinte bűnbánat és a feltámadás isteni öröme, az örök élet ígérete, a gyógyulás és a rossz legyőzésének reménye és ténye – Krisztusban!

Nyissátok hát ki a templomokat!

Zúgjanak a harangok és együtt ünnepeljük a Feltámadást! Legyen közös keresztény-keresztyén húsvét végre, Jézusban egyesülve és közösen imádva a Megváltót! Hirdessük mi keresztények-keresztyének – ki-ki földi egyházának előírásait megtartva és a másikét épp úgy tisztelve, mint a magáét –, azon a szent éjszakán együtt, közösen, Istenbe vetett mélységes bizalommal, és a Tőle kapott, hitünk által megélt erővel hogy:

„Krisztus feltámadott, valóban feltámadott!”

Nyissátok hát ki a templomokat! A mi keresztény-keresztyén templomainkat!


Stoffán György