 |
| https://www.baznyesz-miskolc.hu/news/szazak-bucsuztattak-a-meggyilkolt-borsodnadasdi-lanyt/ |
Csak
néhányat soroltam fel a címben azon ügyek, időszakok közül, amelyek felháborodást,
maradandó fájdalmat, gyógyíthatatlan sebet ejtettek a magyar emberek lelkében,
erkölcsi érzékén, vagy generáltak gyűlöletet, elégedetlenséget a magyar, u.n. „igazságszolgáltatás”
működése által, 1945-től napjainkig. Mert a taláros urak és hölgyek kötelező
tisztelete és felülbírálhatatlansága (függetlenségük álságos hirdetése) betegesen
beleívódott a kommunista diktatúra idején minden emberbe – szintén diktatórikus
módszerek alkalmazásával. Igaz, minden magyar ember kiszolgáltatottja lett
ennek a hatalmi ágnak, amely voltaképpen nem az emberi tisztesség, nem az
erkölcsi alapelvek és az igazság szolgálatában állnak, hanem kiszolgálói a
mindenkori hatalomnak, hiszen a törvényeket és a törvénykönyveket a mindenkori
hatalom írja, fogadja el és ezt alkalmazza a mindenekfelett álló „istenség”: a
bírói hatalom.
Rá
kell jönnünk azonban, hogy ez a hatalom ma már nem is magyar hatalmi ág, hanem
az Egyesült Európai csendőrség egyik brigádja, csakúgy, mint minden
törvényességi eljárást foganatosító hivatalos szervünk. Magyarország megszűnt
szuverén államként működni, hiszen a hivatalos iratok végén ott olvashatók az
uniós jogszabályok, amelyek alapján a szerv döntött, amelyek alapján a magyar
polgár jogai mit sem érnek… nincsenek. Csak uniós jogok vannak, uniós elvek
érvényesülnek, a magyar törvények csupán amolyan díszek egy „geil” uniós torta
tetején.
Így
van ez az egészségbiztosítást illetően, a jogi, bírósági ügyekben, de még egy
sima autóvásárlás vagy anyakönyvi ügy esetében is. Szép szavak ugyan erősítik a
látszatát annak, hogy Magyarország szuverén ország, de ez ma már csak egy
népmesei motívum.
A
címben felsorolt ügyekre emlékszünk, s egy közülük friss hír, miszerint egy
gyilkost a bírónő kiengedett a tárgyalás után, mert leülte a négy évét, amit a
taláros istennő kiszabott a fejére. Ennyit ér egy fiatal lány élete… szerinte.
A nép szerint nem… de a népnek kuss a neve, ha a taláros ítél… mert a nép, az
erkölcs, a jóérzés, az igazság szemernyit sem számít. Fő a bírósági statisztika.
Ha valakit névtelenül feljelentenek, azt el kell ítélni. Ha valakit többen
feljelentenek, akkor a bíró ítél anélkül, hogy megvizsgálná az okokat és
összevetné a feljelentők téveszméivel… de a bíró azt is megengedi magának, hogy
nyelvtanilag elemezzen egy sajtóperben, noha nyelvész végzettsége nincs. Ha egy
bíró jó érzékkel ítél, és fellebbeznek az ítélete ellen, akkor a Tábla
kötelezi(!) a bírót az új eljárásra és a feljelentett elleni ítéletre… Ha
politikai csoport jelent fel valakit, akkor is az uniós elvek érvényesülnek, és
a feljelentettet elmeszelik. Ha tévednék (saját tapasztalataimon kívül), akkor
cáfoltra várok…
Ha
valakit egy-két politikailag felhasznált pszichopata jelent fel, és mögötte erősítésnek
ott áll egy megyei országgyűlési képviselő, akkor kivonul a TEK, meghurcolják a
feljelentettet, elviszik a számítógépeit, iratait, cége tönkremegy… majd amikor
kiderül az ártatlansága, akkor ömlesztve visszakapja az iratokat, a lefoglalt
gépeket… mindent, és idegösszeomlása után, ha tud, új életet kezdhet. Ez ma a
magyar jog, ez ma a magyar igazságszolgáltatás. Sem kárpótlás, sem bocsánatkérés, sem semmi
nem jár a meghurcoltnak… A feljelentő pedig röhög a markában, majd újra és újra
feljelent, hiszen neki nem lehet bántódása. Kivált, ha névtelenül jelent fel… A
hivatalok pedig cinikusan válaszra sem érdemesítik az ezért panaszt tevőt, segítségért
folyamodót. A rosszhír keltése ma Magyarországon készpénzként kezelt
természetes dolog, és a rosszhír keltést, az egyesek elleni hazug vádaskodást a
kisstílű ember ellenőrzés nélkül el is fogadja, mert szeret másokról rosszat
hallani, azt továbbadni, terjeszteni. Sajnos a hivataloknál, a bíróságokon és
akár a miniszterelnöki hivatalban is ez dívik… és ez sok keserűséget okoz, sok csalódott
embert teremt, és ellenségeket szül. Amikre ma nem volna szüksége az országnak.
Igen!
A címben felsorolt ügyek lépcsőfokai egy hatalmi ág lezüllésének, a társadalom
előtti elhiteltelenedésnek, az erkölcstelenség társadalmi elfogadásának és
követésének. Mert a bíróságok működése, az ítéletek milyensége, tükre a társadalomnak.
Az ügyvédek magatartása, visszaéléseik és az igazság törvénybe foglalt pénzért árulása
pedig (az ügyvéd kötelező felfogadása!), inkább ne is említtessenek meg ezen a helyen.
A
fenti gondolatok a gyilkos kiengedésének hírére jutottak eszembe. Hiszen, mint újságíró,
magam is sokszor és sokféle feljelentő által kerültem a talárosok poklának
igazságot nem ismerő vagy el nem ismerő pulpitusa elé… s a saját bőrömön is
tapasztalnom kellett, hogy a jog nem az igazságot, hanem a feljelentgetőket, a
senkiháziakat, a bűnözőket, a társadalom alját, az uniós degenerációt, a
társadalom szemetjét és az ügyvéddel való jó uram-bátyám viszonyt, vagy a parancsolt
politikai szellemiséget szolgálják. És ez nagyon nagy baj! Mert éppen úgy az
ország, a társadalom, a nemzet és a jövő pusztulásához vezet, mint a hazaárulás,
a hitetlenség, az elerkölcstelenedés… de ez ma már látható Nyugat Európában.
Annak az Uniónak a Nyugat-Európájában, amelynek kénye-kedve szerint működik
2020-ban a magyar hivatalos szervek minden hatalmi ága…
Stoffán
György