Mindenki
egyházpolitikussá vált, amióta Bergoglio érseket pápává választotta a konklávé.
A jezsuita főpap olyan tanításokkal lepte meg övéit, amelyeket eddig röpke 2000.
év alatt egyetlen elődje sem mert volna nyilvánosságra hozni. Ezek az újítások
és változtatások azonban komoly problémát jelentenek az egyébként is üldözött
katolikusok között. A vatikáni „New Age” furcsaságai miatt felszínre kerülő kétségeket,
amelyek a hívek közösségében olykor joggal merülnek fel, politikai állásfoglalások
és a liberális civil európai-, és világpolitikai élethez alkalmazkodó megnyilatkozások
is kísérik, amelyek még inkább feltüzelik a híveket és a szent hagyományokhoz,
az Evangéliumhoz ragaszkodó papokat. Voltaképpen megosztottá vált az Egyház, s
van, aki Bergogliot követi, mások Őszentsége XVI. Benedek pápa és az Őt
megelőző pápák egyháztanításait tartják alapvetésnek.
Meglepő volt a
Földanya, mint istenség dicsőítése, az elváltak szentségekhez járulása
tiltásának újragondolása, de legutóbb a papi nőtlenség ügye vetett árnyékot egyházunk
hitelességére. Nehéz összevetni a mai engedményeket és Krisztus tanítását anélkül,
hogy ne merülnének föl komoly kérdések az említett ügyeket illetően.
Legújabban a papi
nőtlenség ügye ver nagy hullámokat a közbeszédben is. Nos, ezzel nem kell
foglalkoznia az egyszerű híveknek. Nem a mi dolgunk, hanem azé, aki vállalja vagy nem
vállalja a Krisztusért való lemondást, önmegtartóztatást. Lehet a civil éltben efféle
lemondásban élni, és lehet papként is. Aki nem vállalja ezt, az egyelőre
nem lesz katolikus pap…
A politika terén
alapvetően furcsa, hogy a római egyház feje, nem az evangelizációra összpontosít,
hanem megnyilvánulásai olyan dolgokban történnek, amelyeket eddig csak a világ
nagyurai, politikai vezetői intéztek. Nem baj persze, ha egy egyházi vezető
kifejti véleményét a világ dolgait illetően, ám nem ez a fő feladata – mondják sokan,
Bergoglio bírálói közül. A teremtéssel ellenkező emberi magatartások, vágyak,
ösztönök felkarolását is ellentétesnek tartják sokan a jézusi parancsokkal,
tanításokkal, s ezzel is nehéz volna vitába szállni, hiszen Jézus e kérdésekben
egészen világos és egyértelmű választ ad a Szentírás szerint.
Miért is írom
le ezeket a ma mindennapos, vitákat kavaró és a kereszténység ellen
felhasználható problémákat? Miért látom fontosnak azt, hogy ezekről valóban beszéljünk?
Mert sokan fordulnak hozzám Olvasóim közül, de olyanokkal is kénytelen vagyok
beszélni ezekről a dolgokról, akik más egyházak tagjai, de aggódnak Rómáért, mint
a közös múlt letéteményeséért, aggódnak a keresztény lét ma már világosan
látható súlyos gyengülése miatt. S ha
kérdeznek, válaszolnom kell.
Legtöbbször azt
mondom, hogy aki Krisztust követő emberként él, annak nem lehetnek kétségei a
krisztusi parancsokat és tanításokat illetően.
1./ A Szentírás olvasása minden kétséget kizár, választ ad.
Hiszen az Evangélumban leírtak nagy része Krisztus szavait idézi mind a
példabeszédekben, mind a Neki feltett kérdésekre adott válaszokban.
2./ A
keresztény ember az imában találja meg azt a lehetőséget, amely átsegíti az
élet nehézségein, így a vallással és egyházával kapcsolatban felmerülő problémáiban
is. Nem személyhez kötődik ugyanis az Egyház és a hit, hanem Istenhez, Isten
fiához, Krisztushoz, a második isteni személyhez, és a Szentlélekhez. Akinek
pedig a hite tántoríthatatlan, abban ezért nem lehetnek kétségek.
3./ Sokszor hallom, hogy nem megyek templomba,
mert ezt vagy azt hallottam és elegem van. Ismét csak azt válaszolom ilyenkor,
hogy a közösség, a közös imádság és a közösen megélt hit erőt ad. Nem a pap
miatt megyünk a templomba, hiszen a pap, Isten szolgája csak a szentmiseáldozat
bemutatásának letéteményese. Minden más ránk, hívő keresztényekre bízatott. Ha
nem megyünk templomba, akkor nem a pappal szúrunk ki, hanem magunkkal, mert
megvonjuk magunktól a Krisztus-élményt. Krisztusra nem vagyunk kíváncsiak, a
személyesen jelenlévő Megváltót nem imádjuk – távol maradva.
Tehát: –
Bármilyen nekünk tetsző vagy nem tetsző dolgot hallunk, tapasztalunk vagy látunk
az egyházat illetően, azzal nem kell, nem szabad foglalkoznunk, mert a
Krisztussal kialakított személyes kapcsolatunk, a szentségekhez járulás, a hit
közös élménye mindent felülír.
Az pedig, hogy Róma
püspöke vagy más püspökök, érsekek és papok mit mondanak a politikáról, a hagyományokról,
és hogyan alakítják pillanatnyilag a hitre épített intézményrendszerüket, az
nem a hétköznapi emberre, nem a hívek közösségére tartozik. Ha mindannyian úgy élünk, ahogyan Jézus
megköveteli tőlünk, s aminek fejében elnyerjük az általa számunkra készített
örök boldogságot, akkor ezek az ostoba, földi cirkuszok a legkevésbé sem kell,
hogy érdekeljenek minket, hívő, Krisztust követő embereket. Hiszen a keresztény-keresztyén
embernek mindig van pártfogója, kísérője, oltalmazója az életben… és Ő Jézus
Krisztus, az élő Isten Fia. Csak világosan kell látni és érteni Őt az élet
minden percében… még akkor is, amikor földi szemmel, hitünkben tamáskodva, reménytelennek
látszik a világ. Az egyház a Krisztusban hívő emberek egyetemes közössége, vallástól
és politikai hovatartozástól függetlenül. Mert üdvözülni csak Őrajta keresztül
lehet!
Krisztusnak pedig, és
a csak
Őt követő lelkeknek nem parancsolhat sem Róma, sem Genf… sem Esztergom,
sem Gyulafehérvár, sem Debrecen, sem Várad, sem Kolozsvár… sem New York.
Stoffán György
Stoffán György