Óév búcsúztató - Hazugságok, ígéretek, rombolások…

Minden év végén visszatekintünk az elmúlt 12 hónapra. És minden év végén egyre sötétebb ez a visszatekintés… Egy hazug népszavazás 2003-ban, majd az Unióba való belépés 2004-ben, ugyanezen esztendő decemberi népszavazása a magyarság máig tartó megosztását jelentette. E két népszavazás minden jogi normát sárba taposott, hiszen világos és egyértelmű, hogy a nemzetközi parancsra megtartott Uniós népszavazás éppen olyan érvénytelen volt, mint a kettős állampolgárságra vonatkozó. S míg ez utóbbit nem, az előbbit érvényesként elfogadta az Országos Választási Bizottság. (Táblázatok alább!)

Kettős állampolgárságról szóló népszavazás eredményei (2004. december 5.)
A szavazásra jogosultak száma	8 048 739 fő	100%
A megjelentek száma	3 017 739 fő	37,49%
·         Ebből érvénytelen szavazat	61 168	a megjelentek 2,03%-a
·         Ebből érvényes szavazat                  2 956 571
Válaszok	száma	százalék
Igen	1 521 271	51,57
Nem	1 428 578	48,43
Összesen	2 949 849	100

Kezdeményező	Magyar Köztársaság
Dátum	2003. április 12.
Helyszín	Magyarország
Egyetért-e azzal, hogy a Magyar Köztársaság az Európai Unió tagjává váljon?
Eredmények
Választójogosult	8 042 272 fő
Szavazatok	3 669 252 db
érvényes szavazat	3 648 717 db
érvénytelen szavazat	17 998 db
Távol maradottak	4 373 020 fő
Igen szavazat	3 056 027 db
Nem szavazat	592 690 db

Ettől kezdve bizonyossá is vált a gondolkodó ember számára az, ami addig is világos volt: Újra egy magyar-, és keresztényellenes nagy konglomerátumba kell kötelezően belépnünk, újra fel kell adnunk a szabadságunkat, s egy jottányit sem jutottunk annál előbbre sorsunkat illetően, mint ahol voltunk II. József korában.

A pártok, mint a bolondgomba nőttek ki a politikai palettából, és mind ugyanannak a sátáni tervnek a részesei voltak, amely sátáni tervet ma beteljesedni látjuk. Mindenki reménykedett egy jobb és szebb világban, de kiderült: egy embertelen, a vallásokat és a nemzeteket felszámolni akaró terv részeseivé lettünk. Hazugságokkal és ígéretekkel kecsegtették a magyar népet, s visszatekintve, ma már látjuk, hogy minden hazugságot és hamis ígéretet kézzel fogható keserű valóságként élünk meg. Az ördögi terv mind világi, mind egyházi vonalon ránk nehezedik, s hovatovább a normalitást büntetik, az abnormális világszemlélet pedig uralkodóvá vált. Európa halálhörgése hallatszik, mi pedig lassan agóniába esünk, mert Magyarország is a hazugságok, az önfelszámolás, a törvények megsemmisülése útján van, miközben azon dolgozik a politika, hogy minél több állam hajtsa be a fejét az Unió guillotinja alá. Érthetetlen az a kettősség is, amelyben élünk, és amely a szüntelen hazudozást mesteri szintre emelte a mai Unióval ellenkező országokban, Magyarországgal együtt. Hiszen az Uniós választások előtt az Unió megreformálásáról beszélt a nemzeti kormány, de ebből a megreformálásból a 7-es cikkely lett ellenünk. Semmit nem tettünk és nem teszünk az ellen a drámai valóság ellen, amit a liberális, idegen hatalmat szolgáló civilek hatalmas pénzekért tesznek, hazudoznak Magyarország és a magyar nemzet ellen! Nem tehetünk, mert mi is abban az Unióban vagyunk, amelynek liberális vezetése és többsége a magyar keresztény nemzeti szellemet akarja megsemmisíteni. Iskoláinkban megkezdődött az LMBTQ érzékenyítés, a nemzetinek mondott tanterv csapnivaló, a gyermekek műveltségéről pedig nem beszélhetünk, mert azt nem ad számukra az oktatási intézmény. Demokráciára hivatkozunk, mint minden államforma, amely csak létezik a világon, de a demokrácia csupán addig tart, amíg a megvezetett választó beleejti a szavazólapját egy urnába… Utána a nép kiszolgáltatottá válik. A kapitalizmus szabadrablássá vált, az üzleti élet és a jog pedig csak és kifejezetten a milliárdosok és az új (rothadó erkölcsű) világ érdekeit szolgálja. Jövőkép nincs, mert a fiatalság, mint tapasztalatlan tömeg, csak a jogait és a liberális politikai erők ígérgetéseit ismeri, annak hódol, és amellett tüntet. Rablók, csalók, istentelen gazemberek szónokolhatnak a Parlament előtt, és az iskolákból odavitt gyermekek éljenzik őket.

Európai templomainkban rolleros, rockot éneklő, bevándorlást, homoszexualitást és az LMBTQ-t támogató papok bohóckodnak, és egyre sokasodik a Krisztusra hamisan hivatkozók és bálványt imádó papok száma, mert egy vén jezsuita saját hitetlensége és az Egyház ilyenné tétele jobban tetszik nekik, mint az Evangélium igazsága, Isten üzenete. A médián keresztül is futtatnak olyan celeb papokat, szerzeteseket, akik mind nemzetüket, mind a hitet gyengítik, a „befogadás fontossága” és a „mindenki egyenlő”, hamisan Krisztusra hivatkozó tézisekkel. A „minden egyház Isten akarata”, és a „ne térítsünk meg senkit”, homlokegyenest ellenkezik Jézus tanításával, tehát tagadja a kereszténység legalapvetőbb igazságait.

Azonban, mindenki hallgat, s akik mégis szólni mernek, azokat paptestvéreik járatják le, és a kitagadás Damoklész-kardja lebeg felettük. A hívő népeket igyekeznek beleerőltetni a tévtanok káoszába, hiszen a szabadosság és a liberális felfogás sokkal kellemesebb földi létet biztosít, mint a parancsolatok egyértelmű és örök életet biztosító kötelmei.

Keresztények tízezreit mészárolják le, de ez nem kelt ma a világban megütközést, s az egyházi vezetők is csak üresen ismételgetik, hogy "a vértanúk vére erősíti az egyházat"…noha a vértanúk sokasodnak az egyház és a hit pedig erőtlenedik... 

Év vége van. Egy véres, hazugságoktól bűzölgő, a félrevezetésekben gazdag óévtől búcsúzunk, s nincs kilátás egy békésebb, nyugalmasabb újévre, mert a sátáni terv megvalósításának beteljesedése egyre közelebb van.

A félelmekkel teli, hazugságokból felépült, vesztébe rohanó, és tragikus valóságban élő Európa néz egy még drámaibb év elé. Mert háború van, és a háborúban elszabadul az embertelenség, és a fizetett árulók még nagyobb pénzt kapnak a még nagyobb árulásokért. A népek pedig hallgatnak, mint a juh, amely akkor is hallgat, amikor a nyakát vágják. Mert a nép nem lát, nem mer szólni, nem meri ma már saját érdekét megvédeni, mert nem is tudja, mi az ő érdeke… hiszen a hazugság mindent eláraszt. A hazugság lett az élettér, s már-már senki nem tudja mi volna az igazság, és miért is kellene harcolnia.

Szomorú év vége ez, s alig maradtunk néhány millióan - civilek, papok, püspökök és bíborosok -, akik nem fordultunk el az igazságtól, akik nem fogadjuk el a hazug ideológiákat, a Teremtő és a teremtés elleni támadásokat. Alig vagyunk, akik látjuk, hogy ma Krisztus követése azt egyetlen összetartó erő, hiszen még az egyházak vezetői sem látják a menekülő útvonalat.

Várunk, és látjuk a következő esztendő… esztendők további rombolását, amíg fel nem tűnik Valaki, aki rendet tesz a világban – ígérete szerint…

Hogyan lehetne tehát, ma „Boldog Új Évet” kívánni? Sehogy! Az is hazugság volna… Inkább csak némán remélem, hogy 2020-ban is lesz még egymillió imádkozó magyar... 

Stoffán György