A párhuzamos
társadalom újabb bizonyítéka, hogy a Kúria nem tartotta bűncselekménynek a
katolikus szertartást gúnyoló „performanszt”, amelyet 2016-ban a Lengyel Nagykövetség
előtt tartott néhány eszement fiatal, tiltakozásul a lengyel abortusztörvény
ellen.
Amíg a
miniszterelnök keresztény értékekről beszél, és valóban sokat tesz a kormány
mind az üldözött keresztényekért, mind a megszállt országrészeinken élő magyar
keresztényekért, addig a magyar jog szentélyében, a Kúrián nem tartják fontosnak
a kereszténység védelmét, a keresztény – ez esetben a katolikus – jelképek gúnyolásának
szankcionálását. Ha ugyanez történnék egy Tóra-tekerccsel, vagy más zsidó
jelképpel, akkor az egész liberális világ antiszemitizmusról beszélne és Orbán Viktor
fejét követelné. Ezt azonban már megszoktuk.
A kettős mérce, a
keresztényüldözés, a törvények átértelmezése, kiforgatása, ma már egész Európában természetessé
vált. Azonban, amit a Kúria tett, az mégis más. Az egy piros gomb, amelyet
megnyomva a Kúria engedélyt adott a magyar keresztény állam felszámolására, a
keresztény értékek szabad pusztítására, a keresztény jelképek gyalázására, keresztény
emberek megalázására, az alapvető emberi jogok sárba tiprására, a vallásszabadság szentségére! Az ezeréves keresztény államban, Mária országában, a nemzetmegtartó keresztyén testvérek országában, ahol a
magyar Szent Korona a törvényhozás épületének fő helyén van!
A keresztény
embereket ez a döntés mélyebben érinti. Hiszen a szentáldozás vagy az úrvacsora
kigúnyolása magának Krisztusnak a kigúnyolása, és a Benne hívő katolikus és
protestáns társadalom megsértése. Az emberi jogokba való oly mértékű negatív
beavatkozás, amelyet csak a keresztény ember ért és tud, s amely csak a
keresztény embert sérti és alázza meg. Minden ezután következő
keresztényellenes megmozdulás a Kúria engedélyével, a Kúria beleegyezésével
történik tehát, s így egyedül a Kúria felelőssé tételét vonja maga után.
Azonban az érem
másik oldala még elkeserítőbb. Számtalan lovagrendünk, vitézi székünk van,
cserkészek hada jelenik meg egy-egy ünnepségen, s Csíksomlyón is ott feszítenek
a botcsinálta, ilyen-olyan díszes egyenruhás rendi celebek, s magának a
kormánynak is van államtitkársága, amely a keresztények védelmét hivatott
ellátni. Ám, napok óta csend övezi ezt a kúriai döntést – amelyet bár lehet, hogy
nem is katolikus, nem is keresztény bíró hozott.
Csend van a döntés
nyomán a katolikus sajtóban, a protestáns sajtóban, nem tiltakozik egyetlen
civil szervezet sem, nincs rendi ruhás tiltakozás egyik lovagrend vagy vitézi
szervezet részvételével, s papjaink is – kevés kivétellel – elengedték a fülük
mellett, az őket is gyalázó kúriai döntést.
„Hitetlen papok és áruló
főurak” passuthi országa lettünk tehát. Mert ez a döntés a keresztény ember
számára nem néhány kölcsönzői ruháról, nem a mise szövegének idézéséről szól,
hanem a legszentebb áldozat kigúnyolásáról, és az Eucharisztia meggyalázásáról.
A Kúria magát Krisztust engedi e döntésével újra megostorozni, megfeszíteni. Magát
Krisztust gyalázza porig, s az Őt követőket hirdeti hülyének és kigúnyolhatónak.
És az egyházak hallgatnak, a templomokban nagy cécó közepette felavatott és
esküt tett hívek nem állnak ki a Mester mellett, mert gyávák vagy hitetlenek,
árulók vagy esküszegők!
A döntés és az azt
követő csend okán/miatt, kijelenthetjük, hogy nem vagyunk keresztény ország,
nem vagyunk méltók az Eucharisztikus Kongresszus megrendezésére sem, és
hazudunk, amikor a keresztény értékek védelméről harsogunk… ugyanis Krisztust
nem védtük meg! Krisztus mellett nem álltunk ki. Krisztusért nem tüntetünk… a
Kúria előtt. Péterek és Júdások országa vagyunk csupán. Kúriástól, vitézi
rendeken keresztül az ez ügyben némán tűrő papokig. És ez szégyen! Szégyen a
kormányra, az igazságszolgáltatásra, az egyházakra és a magyar keresztény nemzetre
nézve.
Mert milyen jogon
kérnénk Mária segítségét, ha Fia mellett nem állunk ki, s milyen jogon
énekeljük, hogy „Isten áldd meg a magyart”, ha Szent Fiát szó nélkül hagyjuk
megalázni? Eleink emlékét idézve a magyar megnevezésre sem vagyunk méltók
Barátaim! Mert kicsinek tűnik ez az ügy, de a gyökerei mélyre hatolnak, és
egyben tükröt tartanak elénk, amelyre e Krisztus eláruló csend miatt csak
köphetünk egyet! Kormányostul, egyházastul, Kúriástul. És nem is érdemlünk mást…