Ami az elmúlt napok
történéseit illeti, nincs min csodálkoznom. Világos mi történt és hogyan, mint
az is világos előttem, hogy mi fog következni és miért. Azonban vannak dolgok,
amelyek mellett az ember, ha magyar és keresztény, nem mehet el szó nélkül.
Különösképpen akkor nem, ha maga is tollforgató…
Nos, az Ön
megszólalásai közül egyik sem érdekel, hiszen Ön nem egy szavatartó ember, így
mindegy, ha ígér, köszön vagy verset mond. A minap viszont olyat mondott egy
magyar íróról, ami – bár Öntől ez sem szokatlan – ab ovo hazugság. Gróf czegei Wass
Albertet Ön nácinak nevezte. Nos, én Wass Albertet nem vagyok hivatott
megvédeni, hiszen erre nincs is szükség, mert ezernyi bizonyíték van arra, hogy
ezt Róla csak az oláhok állítják, tekintve, hogy megírta róluk a való igazat.
Ön az oláhok hazudozásaihoz csatlakozott, amikor főnökeitől kapott főpolgármesterségének
első napján nem csak Wass Albert emlékét sértette meg, de mindazon magyarokét
is, akik az Ő könyveit olvassák, akik becsülik e néhai magyar grófot, az írót,
a hazaárulásra képtelent, az erkölcseiben megkérdőjelezhetetlent, a zseniális
tollforgatót, aki könyveinek első soraival odaröpíti az olvasót Erdély tájaira…
és aki soha nem követett el háborús bűnt, nem ölt, nem üldözte a zsidókat és
nem kollaborált olyan német szervezetekkel, amelyek vagyonokat raboltak el a
munkatáborokba szállított izraelitáktól. Tehát Ön hazudott, sértegetett és saját
magát járatta le az Önnek kiadott utasítás szerint. És ez is szomorú ebben a
nácizásban.
Szánom Önt, hiszen
Önből lehetett volna egy jó tartású, értelmes és szeretetre méltó ember is, ha
nem adja el magát olyan eszméknek és szellemiségnek, amelyek bár jóléttel és hatalommal
kecsegtetnek, mégis a legundorítóbbá változtatják az embert. Önt is. Istennek
hála, nem élek már Budapesten, így Önhöz csupán annyi közöm van, hogy kikérjem
magamnak milliók nevében, valamint az USA igazságügyi hatóságai nevében Wass
Albert ekként való rágalmazását. Ugyanis Wass nem élhetett volna az USA-ban
haláláig, ha bá-milyen náci vagy náci kollaboráns cselekedetet követett volna
el. Ez csupán az Ön és az oláhok beteges képzelődése. Amely Önöket minősíti. Mindazonáltal
kérem, tartózkodjék az efféle gyalázkodástól. Hagyja az irodalom megítélését azokra,
akik értik is miről beszélnek, s ne keverje a politikát és az utcanevekről való
elképzeléseit se a művészetekkel, se az irodalommal, se a zenével… Ön hajtsa
végre azt, amivel megbízták, amiért fizetik, amit elvállalt. A főpolgármesteri
szék sem nem hatalmazza fel a nemzet gyalázására, sem nem ad több észt. Ön
marad az a Karácsony Gergely, akivel Wass Albert szóba sem állna. Mert
klasszikust idézve: Egy bizonyos szint fölött nem süllyedhetünk egy bizonyos
szint alá.