Itt járt Bergoglio – A székely szentek, „nem boldogok”…

Bergoglio püspök nem avatta boldoggá Márton Áront Csíksomlyón. Igaz, a pápalátogatásba ilyen-olyan összefüggésben emlegették Erdély szent püspökét, de csupán holmi feltételezések, jámbor belemagyarázások láttak napvilágot, s azok is csak egy megbízott pápalátogatást reklámozó ferences szerzetestől. Igazi magyarázatot sem kapott a székely nép arról, hogy a minden szentmise végén, Márton Áron püspök boldoggá avatásáért elimádkozott fohász miért is nem talált meghallgatásra a Szentszéki uraknál, szemben a magyar nemzeti tragédia, Trianon egyik előkészítője, Iuliu Hossu román görög katolikus püspök boldoggá avatásával? És ez a boldoggá avatás stílusosan és arcátlanul cinikusan, június 4-e előtt két nappal történt… bizonyítva azt, hogy a Szentszék odafigyel magyar hívei lelkére, érzéseire, fájdalmaira. Így!

Az erdélyi klérus idősebbje is megfeledkezett a nagy püspökről, s még azok a papok sem emeltek szót e megalázó egyházpolitikai ügyet illetően, akiket maga a nagy püspök szentelt pappá házi őrizete alatt, vagy azt követően. Igaz, Boros Fortunátról vagy Csiszér Elekről sem esett szó… hiszen mindegyik boldoggá avatásra felterjesztett egyházi személy – Krisztushoz hű katolikus és magyar. Ez viszont ma súlyos bűn, az univerzális testvériség (egyházakat helyettesítő vagy eltörlő konglomerátum) megalapításának küszöbén. A pápalátogatást az erdélyi klérus, mint egy isteni kinyilatkoztatásként kezelte, egy pillanatig sem véve tudomást annak politikai tartalmáról, s igyekeztek – s igyekeznek máig – úgy beállítani a látogatást, mintha az valóban a magyar és székely nép javát szolgálta volna. Mondhatnánk, nem tudjuk mi történt a háttérben, miről egyeztetett a vatikáni diplomácia a pápalátogatás alkalmával… ám, hogy ezek az egyeztetések sem a magyarság javát szolgálták, azt jól jellemzi a magyar katonai temetőben történt román terrorista merénylet.  

Persze vannak nagy mesemondók, akik a Szentszék szája íze szerint megindokolták miért is nem kerülhet sor Márton püspök boldoggá avatására. Kovács Gergely a boldoggá avatás posztulátora egy előadásában ezt mondta: „Mivel Márton Áron nem vértanú, így ha bebizonyosodik, hogy szentéletű volt, a boldoggá avatáshoz még az is szükséges, hogy közbenjárására csoda történjen. És itt tehetünk sokat mindannyian, egészen konkrétan. Gondoltunk-e arra, hogy talán épp a mi kérésünkre történhet csoda?

Bizonyára mindannyian ismerünk, tudunk környezetünkben súlyosan, talán gyógyíthatatlanul beteg embereket. Mentünk-e oda hozzuk azzal a szilárd hittel, hogy Márton Áron közbenjárását kérve imádkozzunk gyógyulásukért?
Jézus csak ott tett csodát, ahol hitet talált vagy legalább készséget a hitre. Lesújtóan jegyzi föl a Szentírás, hogy Názáretben nem tett csodát, maga is csodálkozva a hitetlenségen (Mt 13,58). Komoly kérdés: ha nem történik csoda, akkor hol van a hiba? A hit évében vagyunk: kérjük az Urat, hogy növelje hitünket! Az igazi csodának bennünk kell megtörténnie: nekünk kell megmutatnunk, hogy megérdemeljük és méltóak vagyunk arra, hogy Márton Áron személyében hivatalosan is égi pártfogót kapjunk".

  

A fenti idézet két okból is vérlázító, hiszen Márton püspök esetében az igazolt csoda már történt, s a posztulátor valójában a hívő népre „keni” a boldoggá avatás elmaradásnak okait, noha teljesen világos, hogy a vatikáni politika a boldoggá avatást sem adja ingyen… Kovács Gergely másik ködösítése az a kijelentés, hogy Márton Áron nem volt vértanú… magyarán, nem halt meg a kommunista börtönben… etc.

Itt két ellenvetést lehet felhozni Kovács állításával szemben. Egyrészt: Iuliu Hossu sem volt vértanú, azonban fr. Boros Fortunát ferences tudós az volt, Bergoglio mégsem avatta boldoggá a ferences kegyhelyen… Azonban, nem is érdemes vitába bocsátkozni, hiszen laikusként csupán kívülről, székely barátaim, és a magam érzései alapján tudom megítélni – magyar szempontból – a történéseket, amelyek kézzel foghatóan és szemmel láthatóan rossz irányba haladnak.

Hossu Iuliu püspök életútja is viharos volt, ám a magyarok elleni atrocitások, gyilkosságok egy része is az ő, és püspöktársai buzdítására történtek. Bűne az volt, hogy nem állt át az ortodox egyházba a második, általa is helyesnek tartott román megszállást követően, ám nem számított arra, hogy a román ortodox egyház a kommunistákkal (is) lepaktál és saját egyházához való hűsége miatt megbüntetik. Hiszen a román terjeszkedés egyik irányítója, kidolgozója volt.

Életútja: 1917. március 3-án szentelték püspökké Balázsfalván és ekkor lett a Kolozsvár-Szamosújvári görög katolikus egyházmegye püspöke. 1918. december 1-jén ő olvasta fel Gyulafehérváron az Erdély elszakítását követelő, általa megfogalmazott kiáltványt. Püspöki székhelye Kolozsvár lett. A várost a II. bécsi döntés után nem hagyta el, hanem igyekezett a magyar főhatalom kedvébe járni, egyúttal azokon is bosszút állt, akik az első román megszállás alatt (1920-1940) a magyarok pártjára álltak, román görög katolikus parochusokként. Ilyen feljelentés alapján fogták le a magyar hatóságok Victor Nicoara parochust, aki Trianon után, egészen 1940-ig a magyar gyermekeket utaztatta az elcsatolt magyar területekre, hogy a kolozsvári magyar cserkészek megismerjék az ott élő magyar fiatalokat. A püspöki feljelentés alapján Victor Nicoara parochust kiutasították Magyarországról (Kolozsvárról), a románok pedig Dél-Erdélyben besorozták és az első frontvonalba küldték, ahol néhány nap múlva meghalt.

Hossu nem költözött el Kolozsvárról, egészen 1948-as letartóztatásáig. Ekkor a kommunisták betiltották a görög katolikus egyházat, és Hossut, ellenkezése miatt élete végéig fogságban tartották. A görög katolikus egyházat ellehetetlenítették, vagyonát a nacionalista ortodox egyház kapta meg. Iuliu Hossut, fogsága alatt a korábbi fogolytárs, Márton Áron püspök is meglátogatta, miután hazaérkezett Erdélybe vatikáni látogatásáról.

A román görög katolikusokat végül Márton Áron püspök mentette át, mert rendeletet bocsájtott ki, amely szerint az erdélyi római katolikus templomokban kötelezővé tette, hogy a szentségeket szolgálják ki a magyar római katolikus papok a görög katolikusoknak, s egyes településeken még a román prédikációt is elrendelte, hogy teljes legyen a görög katolikusok pasztorációja. Mindezt a román tiltás ellenére tette. Volt olyan katolikus plébános, aki ezért börtönbe is került, mégis vállalta a görög katolikusok lelki vezetését.

Nem volt tehát eltérő a két püspök életútja, és Rómához való hűsége, mégis a politika szól bele abba, hogy az azonos vállalást és életszentséget azonos módon ismerje el a Szentszék. Bizonyára Hossu püspök sem venné jónéven a mai vatikáni magatartást, amely nem kisebb megalázása a magyar római katolikusoknak, mint VI. Pál és Casaroli bíboros cselekedete, miszerint a kommunisták kérésére, Róma megüresedettnek tekintette az esztergomi érseki széket.

A júniusi pápalátogatás értéke, a magyarság és a székelység számára azonban nem csak ebben volt megkérdőjelezhető, de ez volt a legfájóbb. Hiszen sem Erdély magyarsága, sem az erdélyi magyar-székely nemzet hűsége nem említtetett meg, s Balázsfalván még azt is megtudhattuk Bergogliotól, hogy az 1568-as vallási rendelet is a románok érdeme volt… Iuliu Hossuról pedig azt tudhattuk meg, hogy 1948-ban a Szabadság mezején centenáriumi megemlékezést akart tartani az 1848-as nagygyűlés (Avram Iancu magyar irtásainak) emlékére… Ekkor már nem mondhatta el ünnepi beszédét, mert letartóztatták.

Márton Áron püspök mellett – ha valóban pasztorációs út lett volna Bergoglio látogatása – még az alábbi, a nép által szentként tisztelt erdélyi magyar egyháziak boldoggá avatására is sor kerülhetett volna.

Bokor Sándor – Született: Brassóban, 1915. június 15. – Meghalt: ismeretlen helyen, 1972. folyamán valamikor. Erdélyi magyar katolikus pap, vértanú. 

2003. január 13-án beindították a boldoggá avatásához szükséges egyházmegyei vizsgálatot.

P. dr. Boros Fortunát – Született: Zetelakán, 1895. június 3. – Capul Midia-n, 1953. március 16.– A Szent Istvánról nevezett ferences rend provinciálisa, történész, író, vértanú. A gyengélkedő tudós szerzetest lapáttal agyonverték – írja a Magyar Katolikus Lexikon. Rendje, a Ferences Rend évtizedekkel ezelőtt elindította a boldoggá avatási eljárását. 

Fekete János – Született: Bélafalván 1885-ben – Meghalt: Târgu Jiu-i börtönben 1952. március 25-én.

Gajdátsy Béla – Született: Bécsben, 1887. január 16-án – Meghalt: Nagyenyeden, 1952. szeptember 14. – római katolikus lelkész, vértanú.

Hajdú Erzsébet - mater Gabriella, orsolyita nővér – Csíkmadarason született 1915-ben Vértanúhalált halt a nagyváradi börtönben 1963. április 20-án.

Maczalik Győző – Született: Nagyszebenben, 1890. március 1-én – Meghalt: Zsilaván, 1953. augusztus 19. Titkos gyulafehérvári segédpüspök, vértanú.

Pálfy János – Született: Máréfalva, Udvarhely vm., 1874. máj. 15.-Meghalt: Marosvásárhelyen, 1958.-ban. plébános

Sándor Imre – Született: Csíkverebes, 1893. augusztus 23. – Meghalt: Râmnicu Sărat, 1956. február 5. – erdélyi katolikus lelkész, vértanú. 2003. január 13-án megindították a boldoggá avatásához szükséges egyházmegyei vizsgálatot.

Dr. Boga Alajos – Született: Csíkkozmás, 1886. február 18. – Meghalt: Máramarossziget börtönében, 1954. –szeptember 14. – magyar kanonok, tudós.

Ambrus György – Született: Gyaláron, 1923. december 4. – Duna csatorna, Brăila-Mocrin mocsarai, 1960. február 18. – bányamérnök, plébános. Halálakor P. Hajdú Leander ofm fogta le szemét. Sírja teljesen ismeretlen, csupán halálának idejét jegyezte meg Leander atya.

P. Csiszér Elek ferences – Csiszér (Imre) Elek Csíkcsobotfalván, született 1856. november 6-án. Meghalt, 1942. április 27-én. A brassói központi temetőben helyezték örök nyugalomra, ahonnan 1976-ban vitték át a ferencesek Keresztelő Szent János kriptájába. Rendjének akkori provinciálisa, P. dr. Boros Fortunát, 1947-ben(!) beindította boldoggá avatási eljárást.

Márton Áron, erdélyi püspök. Született: Csíkszentdomokoson, 1896. augusztus 28-án, elhunyt Gyulafehérváron, 1980. szeptember 29-én. Boldoggá avatási eljárása 1992-ben kezdődött el. (Iuliu Hossu boldoggá avatási eljárásának kezdete: 1994.)

Mindazonáltal, bármit állít, tesz, és bármilyen módszerrel támad, vagy csak árt a Vatikáni politika Erdélynek és a magyarságnak, nekünk, a hívő népnek hinnünk kell Márton Áron és a többi magyar példakép életszentségében, követnünk kell őket és akkor ezt a pápát, ezt a politikai méregkeverést is túléljük az Ő segítségükkel. Mert a keresztény embernek a kereszténységet példásan megélők az iránytűje, amely Krisztushoz, a célhoz vezet. S mert vannak iránytűink, a nagy püspök és vértanúink személyében – még ha Rómában nem is „szabadalmazták” –, általuk eljutunk Krisztushoz. Politikai boldoggá avatás ide vagy oda…

Magyarországot Szent László, a Szentszékkel szemben is gyakorolt nemzetvédelme mentette meg, éltette és élteti máig. Ha feladjuk, elvesztjük a kereszténységünket, és azzal elvész a nemzet! 

Stoffán György