Értelmes
és józan gondolkodású embereknek eszébe sem jutna olyasmi, hogy halottakon
álljanak bosszút, saját halottaik meggyalázásával. Effélét csak mélyen
primitív, lelketlen, érzések nélküli egyedek képesek megvalósítani. A román politika
ilyen. Az 1917. óta érintetlen Úz-völgyi magyar katonai temetőre most került
sor. Korábban a románok már letarolták Nagyvárad ősi magyar temetőjét, meggyalázták a Házsongárdot, nemrégiben pedig, a
sósmezői hősi temetőt, amelyben a kőkeresztekről lecsiszolták a magyar és német
neveket, majd román neveket véstek fel rájuk… Ma az Úz-völgyében nyugvó magyar
hősök sírjait gyalázta meg az esztelen román fasizmus, minden törvényt és
államközi megállapodást felrúgva. A románok tehát románul viselkednek, s ehhez
jó partnert találtak a székelyföldi RMDSZ egyik vezetőjében, Borboly Csabában,
aki, és akinek hivatala már egy hónapja tudott a gyalázatos
cselekménysorozatról, de titkolta a közvélemény előtt. Ezt nem is minősíteném,
hiszen számos erkölcsi problémát és hazafias kötelességmulasztást vetne fel, amelyek
olyan mélyen vannak, hogy nem is lehet abba az erkölcsi mélységbe lelátni…
ezért érdemtelen beszélni róla. Borboly volt az, aki először nagy hangon és
felháborodva beszélt a vatikáni pápai audienciáról, amelyen Bergoglio
kijelentette, hogy ő Erdélyről annyit tud, hogy Drakula hazája… majd két nap
után, amikor feltehetően rászóltak, már azt nyilatkozta, hogy ő bizonyos benne,
hogy a pápa csupán humorizált, és nem csak Drakulát ismeri Erdélyt illetően.
Ennyit a székely RMDSZ-es honatyáról…
Halottak
nyugalmát zavarta meg tehát a román fasizmus és a magyar politikai sündörgés, egy
olyan időszakban, amelyben a nagyobb politika más irányt vett… igaz, az sem jó
nekünk, magyaroknak és székelyeknek. Hiszen a tervek szerint, június elsején Bergoglio
Csíksomlyóra megy misézni, előtte és utána pedig románokat látogat, és boldoggá
avatásokat pontifikál… Igaz, nem Márton Áront vagy Boros Fortunát ferences
vértanút avatja boldoggá, hanem hét román görög katolikus püspököt. Az
ortodoxokkal is megkísérli a kiegyezést, amely ugyan nem megy egykönnyen, mert az
ortodoxok nem osztják Bergoglio politikusi és egyházfői megnyilatkozásaiban
foglalt álláspontját. Azonban a felekezeti béke érdekében és az ökumené jegyében
minden egyebet feláldoz a Vatikáni államfő, aki Iohannis Klaus és nem a
csíksomlyói magyar ferencesek meghívásának tesz eleget. S a korábbi
állításokkal szemben ma már arról szól a fáma – lassan kiderül –, hogy a homíliát
(szentbeszéd – a szerk.) a román mellett magyarra is lefordítják… szemben az eddigiekkel,
amelyek arról szóltak, hogy a homíliát a románok telefonos applikáción
követhetik… de mi ez ma már a sok hazugág között.
Hogy an
kerül írásomban a csizma az asztalra, azaz az Úz-völgyi temető mellé a
pápalátogatás? Egészen egyszerűen: a megosztottságunk miatt és által. Hiszen
amikor a magyar érdekeket védeni hivatott RMDSZ vezetője megvárja, amíg meggyalázzák
a magyar katonatemetőt, s csak utána, magát mentve kezdeményez petíciót, akkor
nem beszélhetünk egységről. Amikor a Házsongárd-i temető (amelyre sajnos nem
vonatkoznak nemzetközi szerződések, megállapodások) is a román butaság
áldozatává válik, és a Sósmező halottainak nevét a román viselkedés flexszel
tünteti el, és nem teszünk ez ellen semmit, akkor nem beszélhetünk egységről,
egységes fellépésről. S ha nem vagyunk képesek arra, hogy megvédjük
értékeinket, múltunkat, és segítünk egy magyar kegyhely, Csíksomlyó meggyalázásában
is azzal, hogy papokként, püspökökként, szerzetesekként és politikusokként sivalkodunk
örömünkben, mert végre együtt lehetünk… akkor önmagunk árulóivá, önfeladókká
válunk.
Amikor
nem tudtuk Nyirő Józsefet utolsó kívánságának megfelelően eltemetni, s ott
álltunk az udvarhelyi temetőben Rá emlékezve némán… akkor hogyan akarjuk az
élők jogait, nemzetünk jogait és érdekeit megvédeni? Amikor nem hangos a
magyarországi sajtó az ellenünk elkövetett aljasságok felsorolásától, akkor
kire és mire számíthatunk ebben a velejéig romlott ócska világban?
Ma semmi
más nem számít, mint az előmenetel, a pénz, a haszonlesés, és a jólét, de ha
dönteni, véleményt mondani kell, akkor elővesszük a legjobb mondatot, a
leghatásosabb aljas hazugságot, az önfeladás eszközét: „nem értek hozza, nem tudom,
nem politizálok…” Pedig ezen múlik – múlott? – a megmaradásunk Erdélyben, a Partiumban
és mindenütt a Kárpát-hazában. Ma a pénzért a bukaresti és/vagy budapesti
parlamenti helyért bevezettük a sokat bírált „píszí”-t a nemzeti oldalon, a
saját érdekünket semmibe véve. Nehogy romoljanak a nemzetközi kapcsolataink, vagy
nehogy elillanjon a lila pileolus és öv reménye, amelyet a Szentszék ad, ha jól
beszélünk, jól prédikálunk…
Az
Úz-völgyében nyugvó magyar katonák ma ismét figyelmeztetnek, harcolnak még
utoljára a nemzetért. S ismét, utoljára megpróbálják felhívni a figyelmet a
nemzet pusztulására, ahogyan Somlyón tette a Székely Hadosztály néhány hónapja…
ám, ezt sem értették meg sokat, mert politizálásnak tartották, s még áldást sem
voltak hajlandók adni… nemhogy megemlíteni a szentmisében.
Vége
tehát mindennek, ha nem térünk észhez Székelyföldön és az egész Kárpát-hazában.
Hiszen most a magyar kormány által adott pénzen felújított katonatemetőt rongál
meg, gyaláz a porig az román viselkedés… Felvetődik a kérdés, hogy hová, és
biztos helyre megy-e a támogatás… Ám, hagyjuk is ezt. Hiszen nem pénzen és nem
politizáláson múlik a jövő, hanem a gerincen, a magyar hazaszereteten, az
egyenes szón, és a félelem nélküli honvédelmen. Mert háború van. A törvények
érvénytelenek, a román fasizmus pedig megerősödni látszik, míg a magyar ellenállás
minden téren egyre gyengül, mert ostobán és száz év után is remélünk a
törvények és a megállapodások erejében, hatékonyságában. El fogunk veszni,
megsemmisülünk, ha továbbra sem értünk hozzá, nem politizálunk, s nem tudjuk mi
a dolgunk! De hagyjuk, hogy akik megcsalnak bennünket, azok a mi hátunkon jussanak
az árulók milliárdokat hozó bársonyszékeibe… S közben a román halottak veszik
be a magyar temetőket… mert a románok románul viselkednek.
Pedig
élhetnénk békén és boldogul is. Meghagyva halottaink nyugalmát mindkét oldalon.
Requiem aeternam dona eis Domine, et lux perpetua luceat eis…
Stoffán
György