A pénznek – mint Vespasianus óta tudjuk –, nincs szaga. A választásoknak azonban van tétje. Csakhogy: A választásokat is azok rendezik, akik az Uniót vezetik. Nincs ma már független választási iroda, nincsenek ellenőrök, nincs erkölcs és jog sincsen az Unióban. Csak „európai értékek” léteznek, de ezek nem azok… Amibe viszont ilyen hatalmas összegeket fektettek, ott nem is lehet a botor reményeknek megfelelően valamilyen elsöprő győzelmet aratni, mert ha a választás, mint olyan valóban megváltoztathatná a helyzetet, akkor már réges-régen megszüntették volna ezt a „demokratikus” lehetőséget. Jól példázza állításomat az a tény, miszerint kormányunkat mintegy hárommillió magyar választotta, elsöprő többséggel, ami egy állítólagos demokráciában azt jelenti, hogy az ellenzék pofaalapállásban várja a következő választást. Ezzel szemben Az Unió és a hozzá tartozó gazemberek hatalmas összegekkel támogatták az egyes politikusokat és a civil szervezeteket a „demokratikusan” megválasztott magyar kormány ellen. Tehát be kell látni végre, hogy az Európai Unió nem demokratikus szervezet, nem partneri viszonyt akar a tagállamokkal, hanem egy világraszóló drámai átalakítás diktatórikus főrendezői hivatala, amely az ENSZ-szel és a NATO-val fenekestül fordítja fel az egykor keresztény Európát. Hiszen hosszú évtizedek megfeszített és igen sok pénzt felemésztő előkészítő munkája fekszik ebben az általuk eltervezett világégésben, lakosságcserében és a keresztény fehér ember kipusztításában. Hogyan is engedhetné meg azt, hogy egy nyomorult választás keresztül húzza évszázados számítását, a visszarendeződést?
A ma oly sokszor emlegetett negatív demográfiai helyzetet is csaknem egy évszázada alakítgatják a liberálisok (nevezzük őket így, összefoglaló néven), hogy mára hivatkozási alap lehessen az európai demográfiai helyzet, a migráció elfogadtatására. Nyugaton a jólét általi önzés, a kommunista országokban pedig vallások elleni fellépés és a szabad abortusz lehetősége alapozta meg ezt a demográfiai és renegát mélypontot, amelyből már kiutat nem lehet találni.
Alea iacta est!
Az egyházak is – Krisztus tanítását félredobva és alaposan kiforgatva –, a kereszténység önfeladását hirdetik a szeretet tanításából gúnyt űzve. Látunk, amit látunk, tenni ellene azonban, nem tudunk. Legfeljebb reménykedhetünk abban, hogy „aki időt nyer, életet nyer”. És mi életet akarunk nyerni. Sokan vagyunk Európában, akik ezt akarják, s talán leszünk annyian, hogy legalább visszakozásra kényszerítsük azokat, akik pénzért és degenerált voltuk okán mindent elkövetnek saját megsemmisítésük és mi megsemmisítésünk érdekében. Talán mi leszünk a viharágyú, amellyel, ha az ég felé lőnek, kicsit eloszlanak a felhők és legalább jég nem esik ránk, mindent összezúzva. A szélvihart és az esőt pedig évszázadok óta elviseljük… hiszen itt vagyunk, megmaradtunk. Nem lehetnek illúzióink, mert olyan Európa kellős közepén élünk, amelyben ránk, magyarokra állandó és nagy veszélyek leselkedtek és leselkednek. Mi már százötven évet leéltünk egy eszeveszett, keresztényellenes megszálló nép igája alatt, amely gyilkolt, és rombolt, majd egy másik teher nehezedett ránk, amelynek semmilyen istene sem volt, s a miénket is el akarta feledtetni, végül a mai diktatúra következett, amit magunk szavaztunk meg apró alkotmányellenesség mellett… mert kötelező volt belépni az egyik trágyadombból a másikba, amelynek a tulajdonosai ugyanazok…
Nincsenek illúzióim, de szavazok 26-án. Igaz, ezzel magam is odaülök a politikai roulet-asztalhoz, vagy inkább önként vállalom a marionettséget… de szavazok, mert nincs más lehetőségem, ha már az uniós NEM-emet semmibe vették. Áldozata vagyok sokadmagammal egy ismeretlen és embertelen, istentelen és aljas hatalomnak, amely mindenütt ott van, mindenki azt szolgálja és minden nemzet alárendeltjévé lett akarva-akaratlan… de inkább balgán akarva.
Ez az ismeretlen hatalom akkor sem áll meg, ha Salvini lesz az EU elnöke, és Orbán Viktor a helyettese… vagy fordítva. Csak a kottát írják át egy kicsit. Hiszen akik már bent vannak kitehetetlenek, legföljebb nem olyan mértékű lesz az utánpótlás, és talán nem erőltetik oly nagy vehemenciával a nemzetállamokra a befogadást, mint alapértéküket.
Kérdés azonban, hogy akik már bent vannak, hogyan reagálnak majd egy esetleges jobboldali győzelemre? Milyen és mennyi fegyverük van, s a bosszújuk, amelyet jól fizet az ismeretlen hatalom, mekkora károkat okoz majd egy „győztes” Európában?
A legfőbb kérdés, hogy lesz-e Nürnbergi per. Azaz, lesz-e olyan bírósági tárgyalás, amelyben vádlottakként rabláncon vezetik a terembe Európa mai árulóit… Mert ha nem lesz, és a kommunista bűnözőkhöz hasonlóan ezek is szabadon élhetik le életüket, akkor a 26-ai választás csak egy szemfényvesztés lesz… épp úgy, mint az elmúlt száz esztendőnk…
Stoffán György