Vannak a
demokráciának nevezett anarchiának érdekes és felettébb kifizetődő mozzanatai,
amely(j)ek legfőbbképpen a választások idején bújnak elő a patkányly(j)ukakból.
Ily(j)en úri
huncutságok manapság – az EU-választások előtt –, sokkal nagyobb mértéket
öltenek, és ezerszer pofátlanabbá teszik az érdekelteket, kivált az
oly(j)anokat, akik nem csupán a képviselői j(ly)avadalmazásért, de a ráj(ly)uk
váró igazságügyi atrocitások megoldásaként is szeretnének bekerülni a mentelmi
j(ly)og vasfüggönye mögé. Deutsch Tamás meglátása miszerint az egykori magyar first
lady is hasonló okokból (is) kapta meg a listás hely(j)et a DK-tól. És ez még
nem is lenne nagy baj(ly), hiszen Ferkó a vénülő menyecskét lapátra teszi, és
még j(ly)övedelmez is. Hiszen a vénülő naccságákat le kell cserélni – mondta korábban.
És példát is mutat. Ám, az korántsem oly(j)an vicces, hogy egy pártelnök a saj(ly)át
feleségét j(ly)elölteti, miközben a legj(ly)obb emberét, Niedermüller Petykát,
aki a hazaárulás és a magyargyűlölet baloldali mintapéldánya, ily(j)en
lelketlenül kirakj(ly)a a brüsszeli bársonyszékből, amely(j)be már csaknem
belenőtt a szerencsétlen. Igen, kell a mentelmi j(ly)og, mert ganyé van az
Apró-Dobrev-klán palacsintáj(ly)ában, és mint céges aláíró, Dobrev elvtársnő
listás hely(j)en volna Kalocsán, egy j(ly)ó kis tárgyalás után. A pofátlanság
és az önutálat is j(ly)átszik ebben a DK-s választásban, hiszen a klán keresztmamáj(ly)át,
Klárát a szegények miatti aggódása, és az egyesült Európa melletti hősies kiállása
indította a nehéz, és megpróbáltatásokkal j(ly)áró pénzszerzési akcióra, az
uniós j(ly)elöltségre. Persze egyik állítása sem felel meg a valóságnak, hiszen,
ha a szegények miatt aggódna, akkor felhívná telefonon Mészáros Lőrincet és
megkérdezné, hogy ő hogyan csinálja a szegények támogatását, s, ha kielégítő
választ kapna, akkor adna milliárdos vagyonából – (amely(j)et nem feltétlenül
tisztességes úton szerezhetett –, a rászorulóknak, a szegényeknek és a ly(j)ukas
zokniban tüntető elvtársainak. De nem ad, csak aggódik. Az Európai Egyesült Államok
emlegetése pedig, nem j(ly)ó omen a hazai választók előtt, mert ellentétben a
bulgár matrónával, nekünk, magyaroknak a saj(ly)át haza és a nemzet e
pillanatban fontosabb, mint a j(ly)unkeráj(ly). A Gyurcsány-Apró-Dobrev-klán
mostani döntése tehát, minden kommunista-liberális-hazafiatlan magatartást
magában foglal, amit 1919. óta ettől a szánalmas, de egyben veszély(j)es
eszmeiséget gyakorló vörös maffiától megtapasztalhattunk. Az apró bulgár
naccsága tehát megy Brüsszelbe, amíg ki nem kéri onnan az ügyészség, Ferkó új(ly)íthat,
és ismét hatalmas dohányt kaszálhat a kommunista banda… mert hát demokrácia van
abban az unióban, amelyben az ottani legfőbb ügyésznek egy román bukott bűnözőt
(Kövesi kisasszony) jelölt az Európai Bizottság.
(Alább
már nem alkalmazom az MSZP-LMP-Momentum-Lyobbik etc… hejesírási szabájait!)
A másik
érdekessége e választási kampánynak, hogy az antiszemitizmus – a szocialista szalonok hatalomvágy-antiszemitizmusa
– ma már nem bűn, és az imént emlegetett Ferit, aki egy üldözöttől konfiskált
villában tengeti szegényes életét, egyáltalán nem zavarja a rasszista, antiszemita
trágyán sarjadzott Jobbikkal való együttműködés. Karácsonynak e választási
kampány érdekében a Mazsihisz is megbocsájtotta a zsidó-listázást pártoló kijelentését,
de a náci és cigányozó párttársak is jó partnernek bizonyulnak az ellenzéki,
kommunista-liberális összeboruláshoz, meggyalázva ezzel milliók tragikus
pusztulását.
A külföldi partnereik is hasonló „jellemű”
ócska gazemberek, hiszen hatalomvágyukban és Orbán-gyűlöletükben akár zsidók és
cigányok ezreit is feláldoznák. Ugyanis, ma már nem számít sem zsidó, sem cigány,
sem ember, sem asszony. A szavazatokat ma már nem az eddig hazug szimpátiával,
és az emberi jogokra hivatkozva védett cigányoktól és zsidóktól várják, hanem az
új európai hatalomra jutás reménységétől, azaz, a migránsok tömegétől…
Idejutott
Európa, idejutott a kommunista-szocialista-liberális ellenzékiség és idejutott
a Mazsihisz is. Még mindig nem merem hangosan kimondani, hogy nincs lejjebb.
Hiszen Apró Antal munkássága után, vagy a Szent II. János Pál elleni
merényletben való Dobrev-érintettséget, és a 167 milliárdos metrós csalás-lopást
követően tényleg indokolt volna kétkedni a baloldal még mélyebbre süllyedésének
lehetőségében… de Magyarország az ellenzékből a legromlottabbat kapta. Olyat,
amelynek az emberi élet, a magyarság, a zsidóság vagy épp a cigányok léte és
biztonsága mit sem ér, ha őket az idegen kasszából jól megfizetik… és ez a
kassza lehet akár moszkvai, akár brüsszeli. Nekik mindegy!
Azonban a nemzeti oldal tanult a
múltból, s bár vannak szarvas hibái, mégis képes arra, hogy megvédje azt a
kevés jussát, amely még megmaradt itt, a Kárpát-hazában, a magyargyűlölet és a
száz éve tartó holocaust után is. S talán nem is olyan drámai ez a gyűlölet,
amely körülvesz bennünket kívülről és belülről egyaránt. Mert a nagyarányú, a mérhetetlen
elvakult gyalázkodó magatartás egy pillanat alatt átfordulhat az ellenkezőjére,
és Magyarország, mint Európa legősibb nemzete megmentheti a kereszténységet, az
európai kultúrát, és eltakaríthatja az immár két évszázada és harminc
esztendeje tobzódó romboló liberalizmust. Mindössze két dolog van, amit fel
kell ismerni: A hit és az imádság jelentőségét, valamint az összetartás erejét.
S e felismerés megkezdődött, pont a fentiekben írtak által. Hiszen, ha nem
látunk ellenpéldát, akkor nem látjuk a veszélyt sem. Ezekből pedig ma
bővelkedünk, és általuk erősödünk is. A sorsunk tehát a mi kezünkben van, az
övékben pedig a saját sorsuk… amely cseppet sem irigylésre méltó…
Stoffán György