Évekkel
ezelőtt, amikor mint a lavina elindult a politikai trágárkodás, és rátelepedett
a még meglévő egyetlen társadalmat nevelő hivatásra, az újságírók
szóhasználatára, igyekeztem figyelmeztetni szeretett és nem szeretett
kollégáimat: A nemzeti újságírás ne süllyedjen a baloldali, liberális, proli
terminológia szintjére. A figyelmeztetés nem talált értő, halló fülekre. S ahogy
mélyült a primitív szóhasználat a baloldalon, úgy mélyült a jobbon is. Mint a
kapitalizmus alapvető elve, az egészséges verseny… A bíróságok pedig kezdtek
megtelni, a jobboldali trágárkodókkal, akik, mint vádlottak vagy alperesek
álltak a taláros kisistenek pulpitusa előtt… Amolyan „et circenses” ország
lettünk, ahol a porondmester ez esetben a balos proli házmester, s a fellépők
között számos jobbos untermann dolgozik.
A
bíróságokon az a módi, hogy akit feljelentenek, azt el kell ítélni, mert a
statisztika fontos. Semmi más. Sem az igazság, sem az erkölcs, csak a
statisztika, no és az, hogy a taláros mindentudó melyik oldalon áll. A
porondmesterén vagy az untermannén. Többnyire a porondmesterekkel ért egyet,
mert szereti a cirkuszt – nézni. Ingyen jeggyel.
Így
eshetik meg, hogy a Magyar Nemzeti Bank elnökére a proli házmesterek nyugodtan
és immár bírói hozzájárulással lehessen nyilvánosan mondani, hogy közpénzt
lopott. Ez esetben nincsen személyiségi jog, nincs jó hírnév védelem, semmi
sincs… lop oszt jóvan! És nincs ebben a
kicsiny országban egyetlen ügyész sem, aki hivatalból vizsgálatot indítana
amiatt, hogy a magyar miniszterelnököt egy hím ivarsejtnek kiáltják ki, aranyos
kis logót készítve… igaz azt is lopták valahonnan, mert még a trágársághoz
sincs önálló gondolatuk. Az pedig a legtermészetesebb, ha a Magyarország
köztársasági elnökét is lehordják mindennek, mert aláírt egy, a munkásoknak, a
magyar dolgozóknak kedvező törvényt, amelyet a proli házmesterek gyülekezete és
a szakszervezetek jól fizetett kommunista-liberális, george-ista vezetői is
támogatnak. Az akasztási vágy és a halálos fenyegetések sokasága sem zavarja a
taláros mindentudókat, hiszen mára a jog egy pénzszerzési lehetőség csupán
annak, aki azt gondolja, hogy megsértették.
De,
ne menjünk messzebbre a blankálkodástól. Mert mi is történt? Egy gimnazista
ifjú hölgy megkapja színi-tanodájától az első szubrett szerepet, s előadja a
tüntetésen, fennhangon, kissé hisztérikusan… ahogy Varnyú fetrengett az MTV
székházban, vagy amint H1G felmászott lyukas fuszeklijében a korláton… de
kívül, hiszen ő a porondmester bátor és ügyes kiképzettje. Szóval: Blanka
meglehetősen ocsmány módon kikelt magából, ahogy tanulta, s ezzel a proli
házmesterek körében kivívta magának azt a sikert, amelyet a gimiben minden
próbálkozása ellenére sem tudott kivívni… hiszen alig jár be. Ha a Kedves
Olvasó megengedi, akkor e helyen nem idézném a blankáskodás eme gyöngyszemeit.
A
színvonal jobboldali követői reagáltak… mert miért maradnának le ettől a ma oly
divatos nyelvújítástól? A jobboldali kolléga, lelke mélyéből és a szabad
véleménynyilvánítás szentsége okán nekifutott, és megpróbálta behozni a balos
művésznőt, akinek mestere a Nemzeti Színház egykori liberális igazgatója.
Kollégánk gondolta, hátha lefutja Blankánkat, és szavai átszakítják a célszalagot.
Sikerült. Remek munka volt, hiszen a balosok ráeszméltek, hogy a jobb valóban
jobb náluk. És elkezdődött a hepaj. Feljelentéssel fenyegetőzés, hiszti,
sértődöttség… s mint amikor a proli házmester elfelejti hová tette a
kapukulcsot, miközben a lakó kint toporog az esőben, úgy felejtette el a baloldal
azt a sok szennyet, amit immár karácsony előtt-óta okád a magyarságra, a
kormányra, hárommillió Fidesz-szavazóra, a határon túli magyarokra… és
sorolhatnám. Számukra ma a jobboldali újságíró neve lett a szitokszó, a
megvetendő, az aljas, a… minden. Egyik politikusuk, aki jól vizsgázott a
korlátmászó versenyen, kifejezetten sértődött lett, mert nevét az általa is
helyeselt O1G helyett H1G-re változtatta a közjó.
Mindezen
történések ellenére azért tisztelettel megjegyezném. Kollégánk kismiska ahhoz
képest, ami nekem jut eszembe a balos proli házmesterek tüncikéit nézvén. De
nem írom le, nem mondom ki. Mert méltatlan ez a szint nemcsak az irodalmi remekműveket
alkotó íróhoz, de úgy általában a magyar keresztény emberhez is. Gondolni
azonban, még a legjámborabb falusi plébánosnak is szabad effélét… hiszen nem is
tud mást, amikor látja a fizetett tüncit. A másik gondolatom is régebbi: A
jobboldalnak nem visszavágni kellene, illetve nem így kellene visszavágnia,
hanem a taláros mindentudókat volna szükséges elárasztani a balos házmesternövendék
és a hozzá hasonlók elleni följelentésekkel. Hátha ők is belátják, hogy nem
volna szép, ha B1G vagy Ü1G kitűzők jelennének meg a nagyérdemű közönség kabáthajtókáján.
Tehát
még egyszer, mert repetitio est mater studiorum: Könyörögve kérlek benneteket jó
nemzeti újságíró kollégák, ne süllyedjünk arra a szintre, amelyen H1G-ék, és Blankánk
színészneveldés mesterei vannak. Ergo: ne készítsünk falloszt marcipánból
szülinapra és ne trágárkodjunk, mert ezzel – bár lehet, hogy tetszik a
nagyérdeműnek –, de nekünk nevelnünk kell, nem rombolnunk. Nekünk felismertetni
kell az igazságot, nem véleményt diktálni – s főleg nem így. Igaz könnyebb véleményt
formálni magyaros nyelvi kanyarintással, de nemesebb, ha irodalmi nyelven vezetjük
rá a közt a jó és nemes gondolatokra. A galád sértésekért pedig ne szóban vegyünk
elégtételt. Arra ott vannak a jól fizetett talárosok, akik a válástól az orvosi
etikáig és az atomerőművek technikai berendezéséig mindenhez értenek… attól
függően, hogy ki kéri fel őket ítélkezésre, s ők melyik oldalon állnak.
Azt
mondjuk, demokrácia van, és abba minden belefér. Ez nem így van! Hiszen a pottyantós
budi tározója is megtelik egyszer… és megtelt. De nem akárhogy… olyan, mintha
élesztőt dobtak volna bele… Mindkét oldalról.
Stoffán
György