2018. április 30., hétfő

Keresztény(?) Értelmiségiek(?) Szövetsége a nemzet ellen avagy, „Újra nevén nevezzük”


Magam is keresztény lennék, de nem tudok azzal az értelmiséggel azonosulni, amely magát a KÉSZ rövidítéssel jelöli. Tényleg KÉSZ-ek, legalábbis értelmileg. Ugyanis csak egy teljesen hülye képes arra, hogy azokba rugdosson, és azokra köpködjön, akik enni adnak neki, akik védik, akik pátyolgatják. Hiszen, ha ma egy magyarországi kereszténynek valakit bírálnia kell, az pont nem a keresztény magyar kormány. A KÉSZ Bergoglio-fan elnöke már korábban is tett olyan kijelentéseket, amelyektől borsózott a hátam, s amikor Bayer kollégának nyílt levelet fogalmazott meg, annak tartalma és csúsztatásai sem nyerték el a tetszésemet.

Most azonban másról van szó. Háború van! Európát éppen keresztényellenes hadak szállják meg, a nyugati civilizáció az utolsókat rúgja, s egyetlen állam van csak Európa közepén, amely a keleti keresztényeket védi, templomait visszaépíti, és saját nemzetét is igyekszik megóvni egyházastul, mindenestül attól az életveszélytől, amely Európában mára mindennapossá vált, s amelynek Jacques Hamel atya is áldozatául esett az akkor még Franciaországnak nevezett iszlám államban. No, de mit is számít ez az igazságtudatos keresztény kretének szövetségének? Semmit! Ők magabiztosan, könyvben „Újra nevén nevezzük” címmel adják ki vádjaikat a kormány ellen, s e könyv tartalma nem különbözik egy-egy DK-s vagy Momentumos tüntetésen elmondott bizonyítatlan és ostoba vádaskodásoktól. Csakhogy azokat értjük. Ők ilyenek. Ám, hogy mi készteti a keresztény értelmiségnek titulált társulatot arra, hogy Magyarország biztonságát veszélyeztető NGO-k sorához csatlakozzék, az érthetetlen. Ugyanis, ha problémákat észlelnek, ha számukra fontosnak tartott, és megemlítendő ügyekben szólni kívántak volna, úgy azt a miniszterelnökhöz írt levélben kellene megtenniük, nem pedig könyv alakban és nyilvánosan. Ugyanis a miniszterelnök nem egy hülye kis senkiházi, akivel fölösleges lenne az esetleges kritikákat megbeszélni. Ám, e ki tudja miért értelmiségnek és ráadásul értelmezhetetlenül kereszténynek nevezett NGO pellengérre állítja a kormányt, s teszi ezt úgy, mintha valami bátor és megvilágosodott tettet hajtana végre. Pedig nem! Ez a társaság sem nem keresztény, sem nem értelmiségi. Csupán van, hogy legyen. A keresztény embernek maga Krisztus adott útmutatást arra az esetre, miként kell, hogy viselkedjék, ha testvére helytelenül viselkedik, rosszat tesz vagy árt. „Ha testvéred vétkezik ellened, menj, és figyelmeztesd őt négyszemközt! Ha hallgat rád, megnyerted testvéredet. Ha azonban nem hallgat rád, vigyél magaddal egy vagy két társat, hogy kettőnek a tanúbizonysága vagy háromé tanúsítsa a dolgot. Ha rájuk sem hallgat, mondd meg a hívek közösségének! Ha a hívek közösségére sem hallgat, vedd úgy, mintha pogány volna vagy vámos.” (Mt 18,15-20)

E feltételek közül a KÉSZ egyet sem teljesített. Nem ment oda, hogy figyelmeztesse, hanem erőből jól odavágott a kormánynak. Ami pedig még elítélendőbb, hogy megbotránkoztatta a katolikus emberek sokaságát, hiszen minden bizonyíték nélkül rágalmaz, és úgy tesz, mint a proli házmester: nem nevezi meg azokat, akikkel baja van, azaz, általánosságban vádaskodik, ami inkább hasonlít a jeruzsálemi főpapok viselkedésére, mint Jézuséra, Akit egy ilyen kereszténynek hazudott társaságnak követnie kellett volna. Mit is mond Jézus azokról, akik megbotránkoztatják az embereket? ”Aki pedig megbotránkoztat egyet e kicsinyek közül, akik hisznek bennem, jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakába, és a tenger mélyébe vetik.
 Jaj a világnak a botránkozások miatt! Mert szükséges, hogy botránkozások történjenek, de jaj annak az embernek, aki megbotránkoztat.” (Máté 18:6-7) 

Magát a könyvet pedig, a most útjára engedett Balog ex-miniszter ref. lelkész mutatta be… az a Nt. Balog, akit nem a szava tartása és megbízhatósága miatt szeretünk…

Érdekesen egybevág tehát, a „keresztény-liberalizmus” európai és hazai keresztények elleni támadássorozata. Marx bíboros a bajor tartományi minisztert támadja, mert ő, hivatalból elrendelte a kereszt kitételét minden állami intézményben, s Marx szerint ez nagyon helytelen. Marx nem akkor hisztériázott, amikor levétették a kereszteket, hanem most. Itthon néhány kretén értelmiségi „hitoktatónő” magát tömjénezve vindikálja a jogot a keresztények egyedül megváltó képviseletére, és mint ilyen meglehetősen furcsán nyilatkozik a Szentírással homlokegyenest ellenkezően az egyházról, a liturgiáról, a homoszexuálisok elfogadásáról, a genderizmusról és mindenről, ami szent… volt eddig, noha Pál megtiltotta a nőknek a tanítást. „Azt nem engedem meg, hogy az asszony tanítson, sem azt, hogy a férfin uralkodjék, hanem maradjon csöndben.” (1Timótheus 2:12)
Emellett persze vannak Beerjeink is, és dívik a templomok belső tönkretétele a liturgiára hivatkozva. Lassan színpaddá válik a Szentély, s már a papok többsége is csak laza bólintással köszönti a Legméltóságosabb Oltáriszentséget, amint elhalad a tabernákulum előtt. Az egyházi éneket felváltotta az egyes kántorok olykor kibírhatatlan „magánszáma”, amikor is az introitusokat adják elő, a közös áhítatot teremtő népének helyett… és sorolhatnám.
Lassan a katolikus tömegek lemaradoznak a misékről, értetlenül szemlélik a fent említett könyvek tartalmát és az effélék bemutatására vállalkozókat, s hovatovább azt sem értik világosan, hogy valójában melyik felekezethez is tartoznak. Kivált, amikor az orbi et urbi áldás előtt Róma argentin püspöke a gyermekeket és nőket erőszakoló, tömegbe hajtó, boltokat kirabló afrikai és muzulmán bevándorlókat Jézushoz hasonlítja…
A katolikus ember végre rádöbben arra, hogy ki és mi a lényeg a vallásában… kire kell figyelnie és kikkel kell úgy viselkednie, mint a vámosokkal és a farizeusokkal…
Odafigyelni egyedül Jézusra kell! Ám, egyre több olyan ember van, akiknek még a köszönését sem szabad fogadni, mert ez is parancs… „Ha valaki hozzátok érkezik, és nem ezt a tanítást viszi, ne fogadjátok be a házatokba, és ne köszöntsétek…” (ApCsel 19,9)

Stoffán György