Karácsonyi
készülődés – harsogja ezekben a hetekben a média, és minden szemét odakerül a
karácsonyfa alá, amit a kereskedők kínálnak. Nem áll másból a karácsonyi
készülődés, mint a pénzköltésből, az úgynevezett ajándékozásból, a "rongyrázásból"…
ki mennyit költ, és mi minden kap akkor este… karácsonyeste… Szenteste.
Ám,
felmerül a kérdés: Szent-e még ez az este a 21. század 17. évében? Milyen is ma valójában ez az ünnep? Mivé süllyedt a szeretet ünnepe mára? S hányan élik meg és érzik át azt a bensőséges
ünnepi hangulatot, amely nem csak a megterített asztalból, a kicsomagolt
ajándékokból áll, hanem valami egészen másból: a Stille nacht valóságából, a Mennyből
jövő, és örömhírt hozó Angyal megjelenéséből, a pásztorok ujjongásából, a jelt
adó csillag fényéből, a jászol szentségéből, amely jászolban kitárt karokkal és
mosolyogva várja a Kisded a felé áradó szeretetet, s hallgatja a pásztorok és
az angyalok közös énekét, muzsikáját: „Adeste, fideles, Laeti triumphantes, Venite,
venite in Bethlehem!…”
Néhány
éve még elképzelhetetlen volt, hogy a szeretet valódi ünnepét felváltja egy
őrölt és elfajzott, a keresztény értékeket és az ünnep Jézus születésére emlékező
valóságát Európában egyre több helyütt tiltó ámokfutás. Betiltották a köztéri
betlehemek állítását, a karácsonyfát, a „karácsony” elnevezést, s kitaláltak
helyette mindenféle ostoba jelzőt, nevet, tartalom nélküli vásárokat, s
eltörölték a kedves, és lelket melengető karácsonyi dalocskák nyilvános éneklését,
azok hangszórókon keresztüli megszólaltatását az áruházakban, karácsonyi
vásárokon.
Miért?
Kik? Azért és azok, akiknek soha nem volt ünnep ez a csodát hozó csendes éj.
Akiknek a szívét nem érintette meg soha az Oh
du fröliche, az Oh Tannenbaum, az
Ihr Kinderlein Kommet… és mert nem
értették soha mi a szeretet, mi a haza, mi a kereszténység lényege. Most a
keresztény Európát is el akarják pusztítani, arra nem gondolva, hogy önmagukat
is elpusztítják.
Hiszen
azokat, akikkel e lélektelen ószövetségi szellemiségű európai vezetők elárasztani
szándékoznak mindent, ami a keresztény Európát jelenti, csupán egy cél vezeti: ölni, lerombolni,
megszerezni. A keresztény embernek nincs is igazán kapaszkodója, mert a katolikus
egyház saját külső veszélyeztetettségén kívül, egy belső tragédiával is szembe
kell, hogy nézzen: A szakadás drámája, az intézményrendszer megsemmisülése, az
emberek megingása hitükben és a vezetésnélküliség réme jelent meg a Vatikán
falain belül is, mert egy hóbortos, demens, öreg, kommunista elveket valló, a liberálisok
által megbízott végrehajtó került Péter székébe, aki már a Miatyánkot is
korrigálni akarja. Azt az imát, amelyre maga
Jézus tanította az emberiséget.
Mindez
azonban csupán eredmény. Nem ma kezdődött és hirtelen eszkalálódott háború
Isten és a kereszténység ellen, hanem egy évszázad és milliónyi ostoba civil
politikus és egyházi személy átkozott és sátáni tevékenységének az eredménye. A
máig, egekig dicsért II. Vatikáni Zsinat mindent modernizáló esztelensége, a
papok hitetlensége, a civilek szabadosság felé hajlása, a kényelem, a jólét, a teológusok
által félremagyarázott hitigazságok és a liberalizmus sátánizmusa az, ami
idevezetett. És ma sem halljuk egyetlen egyházi személytől sem a legfőbb
tanácsot (a talán egyetlen gyógyírt arra, amit történik és történni fog a világban): – A
bűnbánatra való felszólítást! Csak a kegyelemről, az isteni megbocsájtásról, a
parancsok kikerülésének lehetőségéről hallunk üres és ostoba szólamokat…
tanítóhivatali állásfoglalásokat. Ez pedig kevés… mert nyakunkon a félhold
véres árnyéka, a kereszténység betiltása és a végső pusztulás.
Talán
mi, itt a Kárpátok gyűrűjében még szabadon ünnepelhetünk, valóban örömmel
zenghetjük a „Fel nagy örömre”-t a „Pásztorok, pásztorok”-at vagy a „Mennyből
az angyal”-t. Ám elfelejtenünk nem szabad egy pillanatra sem, hogy hazánkban, a
Kárpát-medencében a sokféle és sokféleképpen beszélő, magyargyűlölő ugyanazt
akarja tenni Magyarországgal, mint Brüsszel kötélrevaló vezetői a keresztény
Európával… és ezek a nemtelen és hontalan, nyomorult férgek közöttünk járnak, ellenünk
dolgoznak, és ha sikerül elérni a céljukat, akkor velünk együtt pusztulnak is el.
Mert az árulókat szintén elpusztítja a „megrendelő”… tudván, hogy őt is
elárulhatják…
2017
karácsonyestéje tehát, Európában már nem Jézus születésének az ünnepe, hanem inkább
Requiem, egy korszak temetése, az európai kereszténység feleszmélésének, de ugyanakkor
megsemmisítésének is a napja lesz. Mert a liberális nyugati társadalmaknak a
hitnél többet ért a jólét, a luxus, a szabadosság, a szex. S ezeknek ára van.
Ma fizetik…
2017
karácsonyestéje viszont a Kárpát-hazát megtölti az ősi szeretettel, s éjfélkor
megkondulnak a harangok, s egy nyelven csendülnek fel évszázados karácsonyi
dallamaink… Ojtoztól, Nagyváradon át Husztig és Munkácsig, onnan Pozsonytól
Pécsig, Pécstől, Fraknóig…
Mert a szeretetben, a nemzetben, a nemzeti érzésben
és a hitünk szerint való egynyelvű – és a 15. századtól egyféleképpen mondott –
Miatyánkunkban nincsenek határok. Amink van, azt mi magyarok, magyarországi svábok,
tótok, oláhok és rácok Istentől kaptuk, s csak Neki tartozunk elszámolni vele,
csak mi dönthetünk róla… Keresztény magyarok! Ez pedig nem más, mint a magyar hazáért
dobbanó szív és a magyar hazát érző lélek! Mi épp eleget voltunk a félhold vértől
vörös árnyékában!
Ezért 2017
karácsonyán is Jézus oltalmát, és Mária Kárpát-medencei birodalmát választjuk. Megvilágosodást
kívánva Európa megtévedt, vak és ostobaként viselkedett népeinek, de bűnbánatot
tartva megmaradásunkért!!! - amit tizenegymillió megölt – a Kisjézust ünneplő –,
Kárpát-medencei magyar magzat lelke sürget a mennyei jászol körül…