 |
| Marák István... az emberi butaságból megalázott embertársunk... |
Az embertelenségnek
vannak fokozatai. Az olvasóra bízom, e fokozatok közül hová sorolja barátom megaláztatását.
Történt pedig,
hogy az esős őszi napot az AGÁRDI GYÓGY- ÉS
TERMÁLFÜRDŐ-ben tervezte eltölteni az életnek különösen örvendő barátom, Marák
István, besnyői lakos. Öt éve gyógyultan, de stomával él, s ennek a
betegségmaradványnak a kellékeit jól ismeri, mint azt is, hová mehet és hová
nem – egészségügyi szempontok alapján. A nevezett fürdő nincs a tiltólistán,
hiszen húsz éve idejárnak feleségével.
2017. szeptember 17-én is ellátogattak
kedvenc fürdőjükbe, ahol mintegy tíz perces ázalgás után a fürdő egyik
alkalmazottja nagy bocsánatkérések közepette közölte, hogy stomával nem veheti
igénybe a szolgáltatásokat, és a belépőjegy árának visszavétele után távozzon…
az utasítást a fürdő ügyeletes vezetője, Szigetvári Orsolya adta, ám a
törzsvendég ekként való megaláztatásáért az utasítást betartani kénytelen
alkalmazott sem értett egyet,
hiszen ilyen, itt eddig soha nem fordult elő.
Eddig a történet, amelynek minden
bizonnyal folytatása is lesz, hiszen végzetes tudatlansága nem mentesíti az
ügyeletes vezetőt, aki emberi méltóságában, szabadságában alázta meg a
vendéget… az embert. A beteget, akinek felsége zokogva hallgatta végig István
elbeszélését. Zokogva, mert azt a kínt, amit a betegség alatt a család
végigélt, csak ő ismeri… Az üggyel a dunaújvárosi ILCO Egyesület is
foglalkozik.
Jobb volna szeretettel és megértőn
viselkedni azokkal, akik betartva a szabályokat, vissza akarnak illeszkedni az
egészséges társadalomba. Ez esetben nem tapasztaltunk az emberséget…
Stoffán György