Két
olyan gyilkosságot ismertetek ma, amelyek között harmincnyolc év van. Ez pedig
azt bizonyítja, hogy az idő nem csökkenti egy-egy eszme aljas és embertelen
voltát, s nem szelídülnek meg azok, akik a gyűlöletet és keresztényüldözést az
anyatejjel szívták magukba. Ne higgyük, hogy a mai bal- és liberális oldal nem
tenné ugyanezt a nemzeti ünnepen való füttyögés helyett. Erre is van kellő és
fajsúlyos bizonyítékunk, mégpedig 2006. október 23-a. Ekkor azoknak a szellemi
utódai, akik az alább olvasható két gyilkosságot elkövették, megtorolták
1956-ot, lőttek és lövettek, bebizonyítva, hogy hiába írjuk a 21. századot, ők
épp olyan aljas senkiházi gyilkosok maradtak, mint 1919-es, és 1957-es embertelen,
gyilkos elődeik voltak… Hazaárulók, magyar-, és keresztényellenesek és mindig
idegen érdekeket szolgálók…
Dr.
Kucsera Ferenc halála
Dr.
Kucsera Ferenc 1892, szeptember 23-án született Léván. Szülei szerény sorsú
emberek voltak, akik örömmel látták korai vonzódását a papi pálya iránt, s
minden erejükkel támogatták.
1915.
június 21-én szentelték pappá. Még ebben az évben Szentendrére került, mint
segédlelkész. A hívek nagyon gyorsan megszerették, még a katolikus körökön
kívül is megkülönböztető tisztelet övezte.
Csak
négy éve volt Szentendre lelkipásztora, mikor 27 éves korában önmagát
feláldozva, vértanúhalált halt. Szentendrén 1919-ben az ellenforradalmárok
szervezett, összehangolt akciójára június 24én került sor. A fegyveres akció
kezdetére harangzúgással adtak jelt. Miután Szentendrén a vörösök egy része is
szervezett ellenforradalmár volt, Budapestről küldtek 17 tagú
terrorkülönítményt a zavargások megakadályozására. Az volt a parancs, hogy az
összeütközéseket kerüljék, és állítsák helyre a rendet. A vörösőrség épületében
- a Dumaparton a Weresmarty-villában a helybeliekkel összeíratták az
ellenforradalmárok névjegyzékét, akiket néhány órán belül elfogtak. Kucsera
káplán neve a szentendreiek által összeállított listán nem szerepelt. Mégis a
kerületi vörösparancsnok felhívta a helyi parancsnok figyelmét a káplánra.
A
parancsnok emberei és négy pomázi direktóriumi tag megjelent Kucsera káplán
lakásán és felszólították, hogy mondja meg ki adott jelt az ellenforradalom
kezdetére, mivel neki tudnia kell, ki vitte el a kulcsot, hogy felmehessen a
toronyba harangozni.
Ő
azonban makacsul hallgatott. A parancsnok többször figyelmeztette, hogyha vall,
akkor nem lövik agyon. Mégis hajthatatlan maradt. Utolsó szavai ezek voltak:
„Magamról mindent elmondtam, másról nincs mondanivalóm."
Lakásáról
a pártházba vitték. Az itt levő tisztek egyhangúan kijelentették, hogy mint
ellenforradalmár halált érdemel. Ezután a Duna-partra kísérték a káplánt, ahol
a négy önként jelentkező katona végrehajtotta a halálos ítéletet.
A
hivatalos ítéletet utólag írták meg, amelyet a porvázi járási direktóriumi
tagok és az idehelyezett parancsnok írtak alá.
Holttestét
csak másnap szállították el a kivégzés helyéről. Szertartás nélkül felrakták
egy városi kocsira, koporsó nélkül. A temetőárokban hánytak rá földet.
A
következő reggel virágerdő borította Kucsera Ferenc sírját.
A
források alapján később tisztázódott, hogy nem ő kezelte a templomkulcsot,
hanem a plébános. A harangot pedig egy nyolc gyermekes kőműves verte félre, de
nem mert jelentkezni, hanem elbújdosott a hegyekbe. Értük áldozta fel önmagát…
Szentendrén
az idő gyorsan temet, s az emberek hamar felejtenek. Kucsera Ferenc csak tíz
évvel halála után kapott új sírhelyet, s emeltek fölé síremléket.
Azonban
itt sem pihenhetett békességben, mert az alsó temető szanálásakor ismét
exhumálni kellett. Ekkor a szentendrei kálváriára szállították, s itt a többi
szentendrei paptestvére mellett talált végső nyugvóhelyet.
Egykori
emlékművén ez a felirat áll: – Itt halt meg a hitéért, honáért és katolikus
testvéreiért mártírhalált 1919. évi június hó 25-én.
Gyilkosai
közül kettőnek a felesége hosszú, hazugságokkal teli levélben kérte a bolsevik
forradalom után Csernoch János érseket, hogy járjon közbe Kun (Khon) Béla direktóriumi
tagjaiért, de a levelek későn érkeztek. A gyilkosok a marxista megfogalmazás
szerinti „fehérterrornak” (amely csupán a kommunista gyilkos ámokfutást volt
hivatva megtorolni országszerte, de Horthy leállította a jogos megtorlásokat)
nevezett ítélőszék ítélete alapján elnyerték méltó büntetésüket.
Brenner
János meggyilkolása
Született
Szombathelyen,
1931. december 27-én,
meghalt Zsidán, 1957. december 15-én.
Elsőfogadalmas ciszterci szerzetes, rábakethelyi
káplán, az 1956-os forradalmat követő egyházüldözés vértanúja.
Brenner
János rábakethelyi káplánt 1957. december 14-én éjjel azzal csalta ki egy tizenhét
éves tanítványa a plébániáról, hogy beteghez kellene mennie. A fiatal pap
magához vette az Oltáriszentséget, és elindult a vaksötétben a fiú által
jelezett ház felé, miközben a tanítványa jelt adott a kommunista pribékeknek és
eltűnt. Brenner pátert ismeretlen tettesek harminckét késszúrással – nem messze
a plébániától –, megölték. A tetteseket
ugyan ismeri a falu, és évtizedeken át éltek még a gyilkosság után, mégsem kérte
őket számon senki. Csupán egy kirakatper volt két állítólagos elkövető ellen,
de őket a legfelsőbb bíróság felmentette és még pénzt is kaptak a jogtalan
meghurcolásért.
Soós Viktor Attila
így foglalja össze a történteket: – „A gyilkosságot az 1956-os forradalom és
szabadságharcot követő évben követték el, amikor országszerte több pap
veszítette életét különös körülmények között. Ilyen ez a nyugati határ menti
papgyilkosság is, hiszen Brenner János nem vett részt semmilyen politikai
eseményben, nem tett olyat, ami miatt meg kellett volna ölni. Az Állami
Egyházügyi Hivatalnak azonban feltűnt, hogy az ifjú pap kiválóan végezte
feladatát, és mindenkivel jó kapcsolatot alakított ki. Ezért az ÁEH
szombathelyi megbízottja, Prazsák Mihály el akarta helyeztetni a káplánt
Kovács Sándor megyéspüspökkel, aki kikérte a fiatal pap véleményét, és mivel ő
azt mondta, hogy nem fél és szívesen marad, ezért a megyéspüspök úgy döntött,
hogy nem helyezi el. Erre azt a választ kapta az ÁEH megbízottjától: „Jó, akkor
lássák a következményeit!”
Stoffán György