Meglehetősen
nagy pofont adott ismét a balliberálisoknak Majtényi „uram” jelölti
beszéde, amelyben minden megtalálható volt, amitől hányingert kap a
tisztességes magyar lelkületű ember. Az egyáltalán „nem elkötelezett,
független” elnökjelöltből úgy fröcsögött a gyűlölködő, cinikus,
rágalmakkal teli, magyarellenes és az igazságtól szinte minden szavában
eltérő moslék, mint amikor a német hulla lábáról lelopott birgeli
csizmájában végigtrappolt az ÁVH-s a falu minden pocsolyáján, a
padlássöprés és a kulákvadászat idején. Hallható volt e beszédben az a
szánalmas, nem újszövetségi bosszúvágy, amely a logikust logikátlannak ,
az igazat hazugnak és a jogost jogtalannak tartja akkor is, amikor
tudva tudja, hogy mi a valóság. Ez a szellemiség jellemzi az egész
Soros-féle liberális és baloldali társadalmi réteget, amely jól
behatárolható, és amely a hazaárulástól a hamis vádaskodásig mindent
megenged magának a hatalom és a keresztény magyar szellemiség ellen
vívott harcában, idegen pénzen és idegen érdekek mentén – sajnos a
törvények ellenére is büntetlenül. Hiszen aki tagadja ma a demokráciát,
tagadja a köztársaság létét, annak erősen megkérdőjelezhető a
“tisztánlátása”.
Hiszen, ahol nincs demokrácia, nincs
sajtószabadság, ahol az állami tisztségviselők lopnak, mint a szarka,
ott az efféle beszéd után aligha élvezkedhetne szabadon az, aki elmondta
az inkriminált szózatot saját balga hallgatóságának. S újságíró sem
maradna cella nélkül, aki méltathatná ezt a korcs és elmebeteg
gondolkodásmódot… amely az Orbán-kormány regnálását diktatúrának nevezi.
A Majtényi-féle szózatot hallgatva nem
mérgelődtem, nem bosszantott ez a katonás – Háry János-i – beszéd.
Inkább szórakoztató volt a számomra, mert egyre bizonyosabb vagyok
abban, hogy ez a gondolatiság nem ver gyökeret sem a mai fiatalságban,
sem a magyar nemzet többségében. Csupán szánalmat kelt, mert ezek
önmagukon kívül senkit és semmit nem képviselnek. Gyűlölködésre és
bosszúra, hazudozásra és rágalmazásra nem lehet sem programot, sem
jövőt, csupán talmi győzelmet építeni. Itt e talmi győzelem mindössze
annyi volt, hogy a Parlament falai között is elmondhatta a harminc
ezüstért politizáló törpe minoritás jelöltje, a már fent jellemzett
beszédét.
Talán méltatlan, hogy egyetlen cikkben
említem a megválasztott elnököt és a még bukottnak sem nevezhető
handabanázót… ám, kénytelen vagyok, hiszen egy napon volt Majtényi
“fellépése” és Áder János elnök úr meggyőző, nemzete érdekit és a békét
szolgáló, alázattal elmondott jelölti megszólalása. S ez utóbbi
megnyugtató, és tartós jövőt ígérő szónoklat volt. Azt mondta, amit egy
tisztességes, keresztény magyar embernek mondania lehet ilyen súlyos
megbízatás vállalásakor, ebben a súlyosan terhelt világban, ahol sem a
jó szó, sem a szeretet, sem az erkölcs nem jellemző…
Az elmúlt öt esztendő elnöki munkája
azonban garancia arra, hogy a következő öt is építő, hitben és
magyarságban megingathatatlan lesz mindnyájunk, a Kárpát-medence
keresztény magyar nemzete, és a velünk együtt élő nemzetek számára.
Isten éltesse elnök úr!
S. Gy.