2017. március 14., kedd

Elnökválasztás – Soros-kabaréval…


Meglehetősen nagy pofont adott ismét a balliberálisoknak Majtényi „uram” jelölti beszéde, amelyben minden megtalálható volt, amitől hányingert kap a tisztességes magyar lelkületű ember. Az egyáltalán „nem elkötelezett, független” elnökjelöltből úgy fröcsögött a gyűlölködő, cinikus, rágalmakkal teli, magyarellenes és az igazságtól szinte minden szavában eltérő moslék, mint amikor a német hulla lábáról lelopott birgeli csizmájában végigtrappolt az ÁVH-s a falu minden pocsolyáján, a padlássöprés és a kulákvadászat idején. Hallható volt e beszédben az a szánalmas, nem újszövetségi bosszúvágy, amely a logikust logikátlannak , az igazat hazugnak és a jogost jogtalannak tartja akkor is, amikor tudva tudja, hogy mi a valóság. Ez a szellemiség jellemzi az egész Soros-féle liberális és baloldali társadalmi réteget, amely jól behatárolható, és amely a hazaárulástól a hamis vádaskodásig mindent megenged magának a hatalom és a keresztény magyar szellemiség ellen vívott harcában, idegen pénzen és idegen érdekek mentén – sajnos a törvények ellenére is büntetlenül. Hiszen aki tagadja ma a demokráciát, tagadja a köztársaság létét, annak erősen megkérdőjelezhető a “tisztánlátása”.

Hiszen, ahol nincs demokrácia, nincs sajtószabadság, ahol az állami tisztségviselők lopnak, mint a szarka, ott az efféle beszéd után aligha élvezkedhetne szabadon az, aki elmondta az inkriminált szózatot saját balga hallgatóságának. S újságíró sem maradna cella nélkül, aki méltathatná ezt a korcs és elmebeteg gondolkodásmódot… amely az Orbán-kormány regnálását diktatúrának nevezi.

A Majtényi-féle szózatot hallgatva nem mérgelődtem, nem bosszantott ez a katonás – Háry János-i – beszéd. Inkább szórakoztató volt a számomra, mert egyre bizonyosabb vagyok abban, hogy ez a gondolatiság nem ver gyökeret sem a mai fiatalságban, sem a magyar nemzet többségében. Csupán szánalmat kelt, mert ezek önmagukon kívül senkit és semmit nem képviselnek. Gyűlölködésre és bosszúra, hazudozásra és rágalmazásra nem lehet sem programot, sem jövőt, csupán talmi győzelmet építeni. Itt e talmi győzelem mindössze annyi volt, hogy a Parlament falai között is elmondhatta a harminc ezüstért politizáló törpe minoritás jelöltje, a már fent jellemzett beszédét.

Talán méltatlan, hogy egyetlen cikkben említem a megválasztott elnököt és a még bukottnak sem nevezhető handabanázót… ám, kénytelen vagyok, hiszen egy napon volt Majtényi  “fellépése” és Áder János elnök úr meggyőző, nemzete érdekit és a békét szolgáló, alázattal elmondott jelölti megszólalása. S ez utóbbi megnyugtató, és tartós jövőt ígérő szónoklat volt. Azt mondta, amit egy tisztességes, keresztény magyar embernek mondania lehet ilyen súlyos megbízatás vállalásakor, ebben a súlyosan terhelt világban, ahol sem a jó szó, sem a szeretet, sem az erkölcs nem jellemző…

Az elmúlt öt esztendő elnöki munkája azonban garancia arra, hogy a következő öt is építő, hitben és magyarságban megingathatatlan lesz mindnyájunk, a Kárpát-medence keresztény magyar nemzete, és a velünk együtt élő nemzetek számára.
Isten éltesse elnök úr!

S. Gy.