Nem mindennapos
helyzet alakult ki Európában, amikor a migránsáradattal szemben nem a
klasszikus határvédelmi és törvényeket betartató szellemben jártak el, hanem a
liberális árulás szemlélete alapján a „befogadás”-t hirdették meg mind világi,
mind egyházi részről, s ezt az elmeháborodott elképzelést megfűszerezték evangéliumi
idézetekkel. Ebből egy teljesen elmebeteg és meghasonlott helyzet alakult ki,
amelyből egyre nehezebb kikászálódni, mert hazugságokra és félretájékoztatásra
épült az egész mai európai rendszer.
Hiába volt Köln,
Párizs, Nizza, Brüsszel, hiába ölték meg Jacques Hamel atyát, hiába
erőszakoltak meg fiatal fiúkat, védtelen lányokat és asszonyokat, épp temetőt
látogató matrónákat, a beteges migráns-simogatás nem maradt abba sem egyházi,
sem világi részről, hanem újra és újra egy hazug magyarázkodás, indok kap lábra…
A baj az, hogy
miközben ez a liberális, és Krisztus tanításával hamisan „takarózó” szemlélet
lassan Európa végét hozza el, senki egyetlen szóval sem próbálja védeni egyházi
vagy világi oldalról az európai embert, az európai nők méltóságát, az
anyaságot, a gyermek szentségét, a keresztény értékrendet.
Ma a félelem, a
hazudozás, a liberális világhatalmi elképzelések jól fizetett követése vezérel
mindenkit. Ám, sem az igazi okokat, sem az Európai ember védelmét, sem az
valódi keresztény szemléletet nem képviseli senki. Európa ma egy hatalmas ön-
és közveszélyes betegek, ápoló nélküli bolondháza. A visegrádi négyeken kívül
még a védekezés sem merül föl egyik állam vagy az Unió a vezetőinek aberrált, beteges
agyában. Csak a migránsok emberi jogait,
a letelepítésük, elosztásuk forgatókönyvét próbálják az európai lakosság
érdekeivel ellentétben Európára erőltetni. A keresztény egyházak pedig
asszisztálnak ehhez a gyilkos és öngyilkos folyamathoz.
MI is a hiba
voltaképpen?
A hazudozás
elsősorban. Hiszen a tömeges európai megszállás, amit a zöldhatáron, papírok
nélkül beözönlő emberek milliói követnek el semmiképpen nem nevezhető menekülésnek.
Az sem igaz, hogy a világ 128 országából egyszerre volt „kénytelen” elindulni minden
muszlim Európa felé, miközben az imámok Európa elpusztításáról prédikálnak a
mecsetekben.
A menekült az, aki
az első olyan országban menedéket kér, ahol nincs háború és életét nem fenyegetik.
A menedékkérés persze papírokkal, és a kijelölt határátkelőknél kell, hogy
történjék. Mivel pedig az európai kultúrát,
az európai embert meg kell védeni, minden más határátlépést meg kell
akadályozni. Az eszközök adottak, csak használni kell, mint ahogy évszázadokon
keresztül használta is minden nemzete védelmére felesküdött hatalom. Azonban
ilyen menekült alig van a beáramlott embertömegben.
A másik axióma, hogy
a hazáját legtöbbnyire csak az hagyja el, akiben nincs kellő hazaszeretet, aki gyáva
szembeszállni az ellenséggel, aki gyáva harcolni nemzetéért, a békéért. Hiszen
látjuk, százezer számra jönnek hódítani a muszlim fiatal férfiak Európába,
miközben lányok és asszonyok fognak fegyvert Szíriában is, a haza védelmében, a
béke megteremtése érdekében. Nem jöttek el azok sem, akik vértanúhalált
szenvedtek keresztényként szülőhelyükön. Eljönni tehát, csak azok tudtak, akik
dollár vagy euró tízezreket kaptak azoktól, akik rávették őket Európa
megszállására – saját érdekükben.
Mindez persze az USA
demokráciaexportjának, és Sorosék aljas, Európát megsemmisíteni akaró
mesterkedésének a következménye. Döbbenet viszont, hogy 500 millió európai ember
sem képes ennek a helyzetnek a megszüntetésére. A nemzetállamok vezetői saját
lakosságukat terrorizálják, s a muszlim fasizmust szabadjára engedve minden
állampolgárt halálos veszélybe sodornak. Miért is van ez így? Mert a második
világháború lezárása óta az európai embereket megfosztotta a liberális
szemlélet a nemzettudattól, a hazaszeretettől, az erkölcstől, a szabadság
megvédésének belső indíttatásától, a hittől, és mindentől, ami nemzethez
tartozó, hazaszerető, hitben gazdag emberré tette az embert. A német nemzetet
ezen felül a kollektív bűnösség aljas elve alapján szellemileg és lelkileg
roncsolták össze azzal, hogy nácinak, antiszemitának stb… titulálták őket, beléjük
oltva egyfajta kollektív lelkiismeret furdalást, amely az összes önvédelmi
reflexüket lebénította…
(Ezt próbálta eljátszani
velünk, magyarokkal is néhány liberális szervezet, amikor előírták, hogy kinek állíthatunk
szobrot, kit szerethetünk múltunk nagyjai közül, s akire azt mondják, hogy
antiszemita volt, azt azonnal törölhettük „szoborlehetőségből”… Csakhogy…
velünk, sokkal nehezebb volt elbánni és nem is sikerült egészen. Hiszen mi
tudjuk, hogy sem a múltban, sem ma nem volna képes a magyarság olyan aljas
tettekre, amilyenekkel megvádolták sokan és sokszor. Az egyes ember cselekedeteit
pedig, nem lehet rávetíteni a nemzetre. Aki vádaskodik, az saját magán kívül senkit
nem képvisel. Hiszen a történelmi mérce egészen mást mutat, mint amit szeretnek
hangoztatni a magyarsággal kapcsolatban egyes szervezetek, személyek. Viták és parttalan
vádaskodások helyett inkább azt tartom egészségesnek, amit magam is tapasztalatból
leírhatok. Együtt „harcolunk” a mindnyájunkat halálosan veszélyeztető muszlim
megszállás ellen azoknak a leszármazottaival, akiket szüleink, nagyszüleink mentettek
meg a vészkorszak embertelen és aljas cselekedeteitől, a haláltól úgy, hogy
saját életüket is kockára tették zsidó testvéreik érdekében.)
Vatikáni hozzáállás
Sajnos az európai
muszlim megszálláshoz asszisztál a Vatikán is, amikor csatlakozik az „menekült”
hazugsághoz ahelyett, hogy a határok védelmét és csak a kijelölt határátkelőkön
érkező, üldözött keresztények emberséges ellátási rendszerének megszervezését
sürgetné, valamint kiállna az európai kereszténység, a keresztény értékek, és a
hívő európai nép érdekében. Ma ugyanis súlyos probléma, hogy a katolikus közösségek
nem látnak egyértelmű iránymutatást egyházuk részéről migrációs ügyben. Ahány
ország, ahány püspöki kar, ahány plébános, ahány segédlelkész, mind mást és
mást mond, de legtöbbnyire homlokegyenest ellenkezően vélekednek az ismert és
alapjaiban is téves vatikáni véleménnyel szemben. Az világos és egyértelmű,
hogy ezt a problémát és az európai történelmet jól ismerő papság félelmei és
véleménye tükrözi a realitásokat, nem pedig a törvénytelenül Európára rátörőket
védelmező, a szeretetre és az irgalmasságra balgán hivatkozó pápai megnyilvánulások.
Ugyanis a tények, az eddig elkövetett terrorcselekmények, és a megszállók
ideérkezésének körülményei cáfolják annak a jó szándékú pápai megközelítésnek
az alapjait is, miszerint ezek menekültek, rászorulók és nekünk kötelező támogatni
őket.
Vannak persze egyes
papi körök, amelyek magasabbra helyezik a pápa személyét, mint Jézus
tanításait, mint a hívő európai nemzetek érdekeit, hiszen magam tapasztaltam, hogy
amikor az egyház és a hívő nép érdekében, nem durván, de igazságérzetemnek világosan
hangot adva bíráltam az argentin Bergogliót, néhány barátomnak hitt pap-ismerősöm
nemtetszését fejezte ki. Pedig az egyházamhoz, katolikus vallásomhoz és Jézushoz
hűen, az életemben pápai trónra került hét pápa közül csak egyet mertem bírálni
egy olyan ügyben, amely nem egyházi, hanem politikai, és mind az egyház, mind a
civilizált Európa végét jelentheti.
E jellemtelen
támadások egyes papoktól csalódást okoznak, s nem is tartom tragédiának, mert
majd egy másik pápa másik véleményével is egyet fognak érteni és akkor részükről
minden rendben lesz… hisz ők, mint a katonák, csak parancsot teljesítettek. Ám
ők, Krisztussal és az európai emberekkel szemben… és határozottan ellenük…
Mi is lenne tehát a
keresztény ember, a keresztény egyházak helyes magatartása?
Krisztus tanításának
betartása. Befogadni, segíteni a keresztény üldözötteket, ha ezt ők kérik és a
törvényeknek megfelelően járnak el. Imádkozni a megszállókért, hogy
megvilágosodván ne azoknak a háborús elképzeléseit szolgálják, akik ideküldték
őket, hanem a Szentlélek világosítsa meg elméjüket és akarjanak hazatérni
békében. Imádkozni Európáért, hogy annak vezetői végre a helyzetnek megfelelően
kezeljék ezt a problémát és elkerülhessük a vérfürdőt, amely ránk vár, s ne
kelljen ölnünk, hogy megvédjük értékeinket, keresztény és nem keresztény
embertársainkat, családjainkat, egyházunkat. Hogy ne a rettegés, a félelem és a
gyűlölet uralkodjék el bennünk, hanem a józanság és a hit, az Isten iránti töretlen
bizalom és hűség.
Mentsük meg magunkat október 2-án a népszavazással, de merjük és tudjuk
azt mondani, hogy:
„Uram bocsásd meg bűneimet, kezedbe ajánlom magamat, családomat, hazámat,
népemet, Európát… hogy Te segíts elhárítani ezt a borzalmat. Ámen”
Stoffán György