Erkölcsi válság van a világban, és mély meghasonlottság. Gyilkosságok
dátumait, vesztes és ostoba forradalmakat, áruló „hősöket” és hóhérokat ünnepel
a világ, miközben az igazakról mindenki megfeledkezik, mert ez a parancs. A jó
rosszá lett, a rosszat pedig példaként álltják. A gyilkost védik, az áldozatot
eítélik. Kollektív bűnösöket csináltak a népekből, de a szenvedő nemzeteket,
amelyeket Európa tett földönfutóvá, nem illeti bocsánatkérés.
A most megtámadott nemzetek mindegyike elkövette másn azokat a bűnöket,
ameyeket ma rajta és ellene követnek el a megszállók. Az egyik régi bűn
ünneplése közben tömeget öl meg egy kamionos, Majd a mise alatt megölik a misét bemutató papot,.
S mindkét cselekmény döbbentet váltott ki a társadalomban. Pedig a Nizzában ünnepelt
1789-es dátumhoz épp olyan papgyilkosságok kötődnek, mint a Ruen-i érsekség
öreg papjának lefejezése...
Erkölcsi válság van tehát Európában, a liberális szenny által okozott katasztrófa,
egy olyan válsággal együtt, amely nem ismer kegyelmet, mert számára a hatalom
és a világ kormányzásának őrülete fontos... semmi más. Nincs a számára vallási
vgy nemzeti közösség, művészeti éték, kultura... a lakosság pedig maga a
túlnépesedés, amelyet ki kell irtani, meg kell tizedelni. Ha kell, milliókat
mozdít el fegyverrel vagy pénzért, hogy gyilkoljon ott, ahová küldik, s majd
leöli a gyilkosokat is, ha elvégezték a munkát, kiírtották a keresztényeket
Európából... Másutt csak a történelmi relikviákat kellett hatalmas
kalapácsokkal szétverni. Mert múltja nem
lehet másnak... a történelem nem létezik... mások számára.
Erkölcsi válság van, s 500 millió ember döbbenten, mint a reflektorfényben
megdermedt őz, mozdulatlanul várja a véget... a halált, a bevásárlóközpontban a
golyózáport, az ünneplés alatt a nemi erőszakot,
a robbantás általi kivégzést. Mert a nemzetállamok vezetői megfizetett
gyilkossegédek, liberális vérengzők, akik ayokat tartóztatják le, akik a
terrror, akik Európa megsemmisítése ellen mernek szólni. 500 millió ember
képtelen egyetértésben cselekedi, s tovább éptjük a hazugságvárakat, s próbáljuk
navigálni országainkat, amelyek felett össze-össze csapnak a liberális, gyilkos
politika hullámai.
Erkölcsi válság van a világban, s mély meghasonlottság. Gyilkosságok
dátumait, vesztes és ostoba forradalmakat, áruló „hősöket” és hóhérokat ünnepel
a világ, miközben az igazakról mindenki megfeledkezik, mert ez a parancs. A jó
rosszá lett, a rosszat pedig példaként álltják. A gyilkost védik, az áldozatot
eítélik. Kollektív bűnösöket csináltak a népekből, de a szenvedő nemzeteket,
amelyeket Európa tett földönfutóvá, nem illeti bocsánatkérés.
Mi megvédjük magunkat? Árulóink habzó szájjal panaszkodnak Európa vérgőzös
vezetőinek, de Magyarország nem lesz még egyeszer 150 évre a muszlim gyilkosok
prédája – reméljük. Európa pedig szenvedi azt a fájdalmat, amelyet 500 éve mi
szenvedtünk el azért, hogy védjük őket, védjük a keresztény értékeket...
Végül majd azok kerülnek az elszámoltatás bírái elé, akik a mai helyzetet generálták.
Mert minden bűn elnyeri a maga büntetését.
Milyen jó volna ma katonának, ha élne az a hárommillió magyar, akit saját anyja
irtatott ki a Kárpát-medencében az uóbbi 50 év alatt... Akkor
talán bizonyosak lehetnénk saját megmaradásunkban... Mert erkölcsi válság van,
terror van és még mindig nem érti Európa 500 millió lakosa, hogy a percei
megszámláltattak.... hogy VÉGE!
Amikor Krisztus teste és vére – szenvedése – összekeveredett az öreg francia
pap, Jacques
Hamel torkán kihabzó
vérével, akkor megkezdődött a végítélet! Itt az ideje komolyan venni és imádkozni...
mint a halálos ágyn fohászkodó beteg: – Istenem segíts! Magyarok Nagyasszonya Könyörögj érettünk!
Stoffán György