Riadt, rettegő,
félelmet sugárzó európai tekintetek – mindenütt az öreg földrészen. Mert jönnek
megállíthatatlanul azok, akik jönnek. Kik ők és miért jönnek, arról a hivatalos
európai politika hallgat, s a rettegő társadalmak jól tudják miért. Érezni
kezdték már ezek a társadalmak, hogy nagy a baj, s az nem is magától való. A
világot vezérlő hatalom tette ezt Európával. Készakarva… – feltételezhetően.
Egyetlen kormány érzi
a veszélyt s védi a védhetőt, menti, amit még lehet menteni, de az az egy is
külső és belső ellenségektől körülvéve teszi, amit tesz, mert a sátáni
liberalizmus nem ismer Istent, hazát, nemzetet, nincs benne szeretet, csak
parttalan és örök gyűlölködés, végtelen ostobaság, önzés, vakság és
rosszindulat.
Európának immár vége,
hiszen ami ma történik, az a történelem legsötétebb időszaka. Sötét, mert az
uniós konzultációk, határozatok és cselekvések minden szegmensében ott rejtőzik
a hazugság, az aljasság, a képmutatás. A legutolsó árulás ez, amely százmilliók
életére tör, pénzért, zsaroltan – hiszen a lehallgatások terméke is lehet
Európa német elárulása – vagy beteges szellemiségtől vezérelve. És a hazugságok
áradata… ez jellemzi az Európai Unió vezetőit egy idegen és félelmetesen aljas
cél érdekét elvtelenül és mindenben szolgálva.
Mondhatnánk, hogy ez
csak az uniós vezetés bűne, hogy lám, majd csak felébrednek… de ne mondjuk!
Mást kell mondanunk végre. Az igazságot kell kimondania és az igazság
szolgálatába kellene állnia minden egyes európai embernek. Az igazságéba… de mi
is az igazság? Mit is kellene szolgálni? Mi is az, ki is az, ami, vagy aki ma
segíthet? Isten! Ő, akiről megfeledkeztünk, akit semmibe veszünk, s akihez a
vérszomjas hódító hideg kését érezve a nyakunkon majd fohászkodunk…
Igen! Istent, a hitet
felejtette el Európa, miközben hőbörög a keresztény kultúra megsemmisülése
miatt. Templomok gyúlnak lángra, papokat vernek meg, nőket és férfiakat
erőszakolnak, lopnak, és vadállat módjára viselkednek. S ha tüntet ellenük a
társadalom, akkor az uniós államok vezetői rendőrökkel veretik el őket. Saját
európai polgáraikat, saját nemzetük fiait, lányait. Igen, Istent felejtjük ki
ebből az egészből. Európa népei és társadalmai csak azt kapják, amit
érdemelnek, mert e társadalmak sem a nemzetért és a hazájukért aggódnak, hanem
a saját jólétükért és biztonságukért. Nem a leégett templom miatt háborodnak
fel, hanem arra gondolnak látván a lángoló istenházát, hogy az ő lakásaik is
leéghetnek, az ő életük is épp olyan veszélyben van, mint a papé, akit majdnem
halálra vertek a betolakodók, a hódítók. Önös érdekek vezérlik ma is az
embereket, mert az önös érdekek okán hagyták el a templomot, a hitet, Istent.
Vakon hagyta tévútra vinni magát Európa minden népe, az élvezetek, a jólét és a
szabadosság gyönyörűségének hódolva, s a nyugati klérus nagy része is elvilágiasodott.
Megszűnt az alázat, az önzetlenség, a szeretet, s Isten törvényeit úgy
szabdalják a mai világ erkölcstelenségére, ahogyan akarják. S ma jön a
büntetés, amelyet nem Isten mér a népekre. Európa minden társadalma önmagának
okozta mindazt, amit ma tapasztal. Az önzés azonban épp olyan maradandó, mint a
bénaság. Hiszen mint már mondtam, nem nemzetért, Istenért, hazáért száll harcba
Európa népe, hanem azért, hogy ne vesszen el a gazdagsága, a biztonsága, s a
lehetőségei.
Egyetlen állam állt
eddig a vártán, egyetlen kormány és annak feje vállalta az igazi és Istenért, a
kereszténységért vívott harcot – a magyar. Ám, az a szomorú, hogy ezt a világos
gondolkodású és igazi politikust ostobán szidják minden oldalról, ki-ki a
liberális és szocialista hazugságok alapján, mások kapzsiságból, megint mások
irigyek és önzők… Még ma is! Pedig a jövő világosan kirajzolódik előttünk: A
halál! No, nem a mindnyájunkat előbb-utóbb utolérő biológiai óra lejárta
fenyeget, hanem a hódítók célja, a kereszténység, a hajdan volt keresztény
államok, a hajdan volt keresztény Európa és lakóinak megsemmisítése.
Csendben,
karosszékből, internetes nyugalomban lehet ezt-azt mondani, véleményt
nyilvánítani, hőbörögni. Lehet politikusként, politikai újságíróként trágárkodni,
gyalázkodni… csak semmit nem ér.
Egyetlen dolog érne valamit. Felismerni a hit jelentőségét és
erejét! Felismerni Isten végtelen irgalmát
és szeretetét, amely soha semmilyen körülmények között nem hagyta magára az
embert, aki hitt! Vannak vértanúk, akiket lefejeztek, akik vállalták a hitet és
meghaltak… a 21. században. Tehát nem középkori példaképeink vannak csupán,
hanem ma szentté vált keresztények, akiknek az áldozata sem hiábavaló. Ám, ma
már ott tart Európa, hogy nem ismeri fel a vértanúság jelentőségét, nem tudja
mi az a példakép és fel sem éri ésszel, hogy mi is lehet az, amit
áldozatvállalásnak nevezünk. S miért van ez? Mert ismeretlenné tették Keleten a
kommunisták, Nyugaton a liberálisok Istent, a keresztény értékeket, az élet
egészét biztosító erkölcsi értékrendet. Vakká tették Európát röpke 50 év alatt.
S ez a vak Európa ma fehér botjával vagdalózik jobbra és balra, de egy irányba…
a szakadék felé.
S alig van remény
arra, hogy néhány kereszténységét foggal-körömmel védő országon kívül bármelyik
nép megússza a végső pusztulást. Mert Európa vak, önző, hitetlen, „gazdag és
erőtlen” – haláltusáját vívja… azt, amit maga választott… Könyörülj rajtunk
Uram!
Stoffán György