Minden megemlékezés arról szól, hogy mi milyen nagyra értékeljük a
professzor tudományos munkáját, s hogy e munkával mekkora elismerést szerzett szülőhazájának,
Magyarországnak. Ezek tények ugyan, de volt a professzornak egy másik arca is:
a hívő keresztény magyar emberé... az emberé. Azé az emberé, akiről mindenkor példát
lehetett és lehet venni. Mert ért volna-e bármit is a Mars-jármű, a Washington
Egyetemi katedra, a tudomány iránti elkötelezettség az ember, a hívő keresztény
lélek nélkül?
Bejczy Antalt idézem: - „Isten nélkül sem a tudomány, sem az
ember nem ér semmit. Mindennek a mozgatórugója a hit. A legjobb műhely a
templom, az Istennel való közös gondlkodás.. mert Ő vezet rá minket minden
megoldásra.”
A fenti mondatok egy baráti ebéd alkalmával hanzgottak el Besnyőn, a
plébánia épületében a Magyarok Nagyasszonya templom tatarozását követő
összejövetelen. Ebben a templomban hallgatta a méltatlanul elfeledett plébános, dr. Füzy Sándor szentmiséit a
háborús években, s ezt a templomot újította fel a falu lakossága 1945 és 1947
között a professzor úr édesapja, Bejczy Jenő - a Gróf Wimpffen-birtok
főintézője - vezetésével, majd e felújítás emlékére 2002-ben, a professzor
finanszrozásának köszönhetően. Nem kellett
kérni, könyörögni csak elmondtuk, hogy templomot tataroznánk, de nincs miből...
Mától végső nyughelyén pihen a professzor úr, a Szent István Bazilika altemplomában.
Egy kis - feledékeny - falu néhány lakója azonban nem a Mars-járműre gondol vasárnaponként, hanem
örömmel megy faluja templomába, amely Bejczy Antalnak köszönhetően meggyönyörködteti
az arrajárót, s örömel tölti el az Isten házába járókat.
Mert élt egy példamutató keresztény magyar ember, aki
nem várt – s nem is kapott! - köszönetet, de hittel és elkötelezettséggel újjá
varázsolta Besnyő templomát... s ezzel beírta magát egy nép olykor fájdalmas,
olykor örömteli tölrténelmébe.... Isten Önnel professzor úr!
Stoffán György