Be kell valamit vallanom: nem
tudom komolyan venni a politikának néhány szegmensét… Nem tudom, mert amit
mások véresen komolyan vesznek, azon én vagy szánakozom, vagy mosolygok. Ezen
a plakátcirkuszon mindkettőt érzem. A szánakozást és mosolyt egyaránt. Szánakozom,
mert ennyire hülye – bocsánat a kifejezésért – csak úgy lehet az ember, ha szed
valamit, ami elősegíti a hülyeség eme magaslataiba való szárnyalást. A mosolyt pedig
az csalja arcomra, hogy kínomban már csak mosolyogni tudok ezen az egész
plakátosdin. Jelzem, egyetlen plakátot sem láttam az inkrimináltak közül, mégis
ezzel telt meg a Facebook, a sajtó minden lehetséges része. S most éppen a
plakátok hányatott sora okán esik egymás torkának az ország politikával
foglalkozó lakossága.
Nos, elmondom, miért is bosszant,
és miért gerjeszt nevetésre (olykor haragra) a dolog egyszerre. Mert van egy nemzetközi probléma,
amelyhez ab ovo elmebeteg vagy mélységesen ostoba módon viszonyul Európa. Ez a
problémacsomag a bevándorlás, azaz az új népvándorlás.
A félnótás liberálisok és
szocialisták a következmények átgondolása nélkül szélesre tárt kapukkal várnák
a világ elmaradott országokból érkező döglusta, képzetlen, Európára veszélyes
betegségeket hordozó, a jólét reményében útra kelt tömegeket.
A másik oldal nagyobb realitásérzékkel
ellenzi ezt a folyamatot és visszaküldené ezeket az emberforma, az európai
kultúrától teljesen eltérő kultúrájú fölöslegeket.
A harmadik politikai elképzelés
csaknem néma képviselői végre kimondják – ha halkan is -, hogy ezt a problémát
ott helyben kell megoldani. Ott, ahonnan elindult a tömeg Európa felé. Még ez
volna a legelfogadhatóbb nézet, ám senki nem hallja. Viszont megoldást ez a
halk kisebbség sem tud, vagy nem akar tudni.
Mindebből az következik, hogy ez
a bevándorlási hullám nem önmagától való. Ezeket az embereket valakik
rábeszélték arra, hogy induljanak el, hogy próbáljanak szerencsét az öreg földrészen.
Valakiknek tehát, hatalmas üzlet és politikai érdek ez a vészes és Európát elsöprő
tömeg. Ha megnézzük, kik helyeslik a „tárt kapukkal fogadjuk őket” politikáját,
akkor nem járunk messze attól a politikai és üzleti söpredéktől, amely ekkora
tömegeket a saját jól ismert módján felhergelt és elindított.
A megoldás kézenfekvő volna,
hiszen ezt az ilyen olyan nációjú tömeget meg lehetne tanítani a munkára, a közgazdaságra
és mindenre, ami valamikor adott volt az ő számukra is, csak nekik a
függetlenség volt a fontos. A tudás és a munka a legkevésbé. Így, amikor a
gyarmatok európai fenntartói kihúzták a lábukat azokból az országokból,
amelyeket felvirágoztattak, a bennszülöttek még két-három generáción keresztül
kamatoztatták azt, amit tanultak a gyarmattartóktól, majd szépen lassan feladták,
megszűntek a képzések, s elkezdtek követelőzni azoktól, akiket egykor
elzavartak. Ma pedig? Ők jönnek, de sajnos nem azokhoz, akik valamikor kenyeret
adtak a kezükbe, hanem mindenhová. Elárasztva az amúgy is beteg és a liberális
- szocialista eszmék miatt meghasonlott Európát.
Magyarországnak szerencsénkre és saját választásunk alapján olyan
kormánya – kormányfője - van, amely és aki a nemzeti érdekekkel együtt az
európai érdekeket is védve maga akarja eldönteni, mit tegyen ezzel az idegen és
ártó sokasággal. A menekülteket, akiknek az élete forog kockán, ha szülőföldjén
maradnak, befogadnánk, de aki iratok nélkül egyszer csak itt terem, azt bizony joggal
küldenénk vissza oda, ahonnan jött. És ez így helyes. Azonban, itthon is dühöng
az emberi hülyeség, amit ma ellenzéki politikának is lehet nevezni. Nos, ezek
az elmeháborodott világpolgárok Magyarországot is odavetnék igazgyöngyként… mert
ezt követeli tőlük a zavart elméjű és pénzimádó Európát is bekebelezni akaró
világhatalom. Eddig a tények.
A következmény pedig az, ami
miatt egyszerre háborgom, szánakozom, és mosolygok… kínomban. Nem tudom kinek
volt az a pihent agyú ötlete, hogy mintegy a bevándorlókhoz szóló magyar nyelvű
plakátokkal hívja fel a figyelmet e világjelenségre. Ám, az sem volt egészen ép
elméjű, még akkor sem, ha a mi oldalunkon hülye vagy gazember. Ugyanis a
plakátokkal eddig a világon senki semmit nem ért el. A plakát egyedül annak jó,
aki előállítja és kiragasztja. Mert abból pénze lesz. Slussz. A plakát még nem
állított le háborúkat, s nem a „tavaris konyec” plakáttól vonultak ki az oroszok
Magyarországról. A plakát egy aberrált megnyilvánulás, egy beteges vagy épp -
jobb esetben – gyermekded megoldás, ami azonban horribilis összegeket emészt
fel. Olyan összegeket, amelyeket lehetne sokkal jobb dolgokra fordítani. A
plakátokat viszont, az ellenzéki hülye tépkedi. Sőt… ellenplakátokra gyűjtenek,
s mint olvasom, milliók folynak be bizonyára az Altustól, illetve az Altuson
keresztül az Uniótól, s elmebeteg magánemberektől, akik ugyan adót csalnak, nem
fizetik ki a munkásaikat, vagy ha igen akkor zsebre, hogy ne kellejen járulékot
fizetni, stb… tehát a szocialistákhoz és a milliókat sikkasztó egykori SZDSZ-hez
közeli csürhe dotálja az ellenplakát-akciót. Mert honnan jönne máshonnan a pénz efféle botorságokra, efféle
hataloméhes megnyilvánulásokra, politikai csürhézésre.
Magyarán: Sem nekünk, sem a másik
oldalnak nem kellett volna pénzt költenie ezekre a fölösleges plakátokra,
amelyek nem szolgálnak senkit. Illetve szolgálnak: a nyomdászt, a
tervezőt és a kiragasztó céget.
Mindkét oldalon büntetni kellene
azt, aki plakátokat tesz ki politikai ügyekben a választási kampányok hazudozó,
ígérgető és néphülyítő plakátjain kívül.
A legszomorúbb viszont ebben az
egészben, hogy ezt le kellett írnom, s úgy kellett leírnom, mintha kétféle
magyar állampolgár lenne, mintha kétféle társadalom lenne Magyarországon. Pedig e
plakát-ügyben senki "nem fut százon". Pénz
dobálunk ki az ablakon, egymásnak esünk... ki-ki ezzel eltereli a figyelmet más
fontos ügyekről… vagy épp politikai befolyást kíván szerezni e félnótás
ötletével. Mindezek helyett asztalhoz kellene ülni és megbeszélni – és szól ez
az ellenzék hülyéinek -, hogy mit lehet tenni az ország érdekében, s hogyan
lehetne fellépni közösen Európa érdekeiért Bruxelles-ben? De nem! Mi egymás
torkát szorongatva plakátokat ragasztunk pro és kontra. Rémes!
Nem csodálkoznék tehát, ha ezek a
plakátok egyazon nyomdában, egyazon cég által kiragasztva készültek volna…
Stoffán György